Miközben az IDF tisztázza a terroristák holttestének Gázába történő visszaszállítására vonatkozó politikáját, a Sin Bét egyik korábbi vezető tisztviselője elemzi a terrorszervezet háború utáni stratégiáját. A Hamász azt állítja, hogy a Gázai övezetben történt pusztítás miatt küzd azért, hogy megtalálja az utolsó három elesett túsz – Dror Or, Ran Gvili és Sudthisak Rinthalak – holttestét — írja a JNS.
Az IDF Hamász-terroristák holttestét adja át
Ez az értékelés azt követően hangzott el, hogy a terrorszervezet november 17-én „leleteket” adott át holttest helyett, elhúzva ezzel az október 10-i tűzszünet első szakaszának végrehajtását. Eddig az elhunyt túszok holttestéért cserébe – a Hamász a 28-ból 25-öt adott át, amelyeket vissza kell szolgáltatnia – Izrael ismeretlen számú, a harcokban megölt terroristák holttestét szolgáltatta vissza Gázába.
Anélkül, hogy számot közölt volna, az IDF egyik szóvivője a JNS-nek elmondta:
„Az eddig visszaadott holttestek mind olyan Hamász-terroristák, akiket a Gázai övezetben likvidáltak. Az IDF tartja vissza a terroristák holttesteit. Ez a Biztonsági Kabinet döntései alapján történik, összhangban a politikai vezetés iránymutatásaival.”
Shalom Arbel, az Izraeli Biztonsági Ügynökség (Sin Bét) egyik korábbi magas rangú tagja, aki 1988 és 2013 között szolgált humán hírszerzési toborzással és műveletekkel foglalkozó pozíciókban, a JNS-nek elmondta: a jelenlegi helyzet a Hamász kiszámított, hosszú távú túlélési és újjáépítési stratégiájának része.
A Hamász őrülete
„Úgy gondolom, hogy objektív nehézségek valóban vannak a három holttest megtalálásában. Ugyanakkor a Hamászt ez nem zavarja túlságosan. Nem dühíti, és nem hallani kétségbeesett hangokat amiatt, hogy nehezen megy. Ez szépen rendezi a dolgokat a számára” – értékelte.
Arbel szerint ez része a Hamász nagyobb tervének, amelynek célja „az idő elnyújtása a túlélés és az újjáépítés érdekében”.
Egyrészt, mondta, a Hamász azt állítja, nem találja a három holttestet, másrészt azonban örül annak, hogy nem találja meg őket. „Pontosan ez a Hamász őrülete, vagy azok az ellentmondások, amelyekben élnek” – mondta Arbel. „Egyrészt azt mondják az Egyesült Államoknak, Izraelnek és bárkinek, aki kérdezi őket, hogy objektív nehézségek vannak a holttestek felkutatásában. [De] ha valaki otthonról kérdezi, hogy ‘mi történik, miért nem találjuk őket’, akkor azt mondják, hogy szándékosan húzzák az időt, és jó, ha ez sokáig tart.”
Arbel, aki őrnagyként szolgált az IDF tartalékosaiban Libanonban, Gázában, valamint Júdeában és Szamáriában, megjegyezte: ez a kettősség a mozgalom velejárója, és a nyugati megfigyelőknek nehezen értelmezhető.
„Ez a kettősség folyamatosan jelen van, ez része a Muszlim Testvériségnek” – mondta. „Néha azt gondolod, hogy egy skizofrénnel beszélsz, de nem erről van szó. Ők nagyon is tudják, hogyan navigáljanak a két út vagy a két agenda között. Ez rendkívül nehezen érthető a nyugatiak és az izraeliek számára. A katari módszer például pontosan ilyen.”
Egyrészt Katar öleli a Hamászt, és azt suttogja a fülébe, hogy folytassa a terrorizmust és az alagutak építését pénzért cserébe, másrészt az Egyesült Államokkal ül tárgyalóasztalhoz közvetítőként, „mérsékeltként” mutatva be magát.
„A Hamász helyzete ma jobb, mint október 7. előtt volt”
Az ilyen magatartás célja – mondta Arbel –, hogy egyik pontról a másikra haladva előre vigyék nagyobb céljaikat. Arbel megítélése szerint a Hamász és a Muszlim Testvériség még a Gázát ért katasztrofális károk ellenére is haladást ért el a Nyugattal szemben.
Arbel szerint ez a stratégia az elszenvedett pusztító háború ellenére is eredményeket hozott, mivel a terrorszervezet másként definiálja a győzelmet, mint Izrael.
„A Hamász helyzete ma jobb, mint október 7. előtt volt. Igaz, 50 000 [gázai] meghalt, a Gázai övezet romokban hever, de természetesen ott van a jövő is”
– mondta, utalva arra, hogy a közelmúlt ENSZ Biztonsági Tanácsának döntése Donald Trump gázai tervének jóváhagyásáról tárgyalásokat eredményezett Steve Witkoff amerikai különmegbízott és a Hamász egyik vezetője, Halíl al-Hajjá között Törökországban.
Maga az a tény, hogy a Hamasz túlélte mint terrorszervezet és fegyveres rezsim Gázában, a szervezet szemében „győzelem” – értékelte Arbel. „Ők a palesztinok vezetői. [Továbbra is] vég nélküli terrortámadásokat szerveznek Júdeában és Szamáriában. Találkoznak amerikai tisztviselőkkel. Ott van az ENSZ döntése a palesztin állam felé vezető útról. Mi kellene még nekik?”
Hozzátette: bár a Hamász végső céljai nem változtak, a szervezet támogatja a hudna (ideiglenes fegyverszünet) koncepcióját meghatározott évekre, hogy „megerősödhessen és erőt gyűjthessen az ellenség elleni újabb harcra. Pontosan ez a történet.”
A véleménycikkek nem feltétlenül tükrözik a Neokohn szerkesztőségének az álláspontját.
