Az amerikai médiavilág egyik legnagyobb visszhangot kiváltó botránya zajlik: Tucker Carlson – aki az X-en futó műsorával világszerte tízmilliókat ér el – interjút készített Nick Fuentesszel, az amerikai szélsőjobboldal egyik legismertebb antiszemita alakjával.
Efrem Goldberg a Boca Raton-i zsinagóga vezető rabbijának véleménycikke Tucker Carlson botrányáról.
Tucker Carlsonból nácimosdató lesz
Fuentes évek óta a holokauszt relativizálásával, nyílt zsidógyűlölettel és kirekesztő ideológiai tirádáival épít karriert.
Carlson azzal védekezett, hogy „meg akarja érteni” Fuentes világképét. Csakhogy nem vitatkozott, nem kérdezett vissza, nem tett határvonalat a gyűlölet és a tolerálható vélemény között.
Az interjú így – minden magyarázkodás ellenére – a szélsőséges narratívák legitimálásának tűnt. Nem demisztifikálás volt, hanem népszerűsítés.
A botrányra elsőként Ben Shapiro reagált – nem akárki, hanem az amerikai konzervatív mozgalom egyik meghatározó zsidó hangja.
Shapiro nem kímélte Carlsont, szerinte a műsorvezető „intellektuálisan gyáva”, és olyan ember, aki „szörnyű ötleteknek biztosít díszletet”.
Shapiro ugyanakkor hangsúlyozta: nem „cancel culture”-t akar, hanem az erkölcsi határvonalat. Azt a minimális, civilizációs küszöböt, ahol kimondjuk: az antiszemitizmus nem vitaalap. Nem perspektíva. Hanem bűn. Tucker Carlson videója több mint 36 millió megtekintésnél jár – és mára a jobboldal egyik legnagyobb belső próbájává vált. Aki eddig hallgatott, most kénytelen állást foglalni.
Pirkei Avot: a barát feladata nem az, hogy bólogasson
Megyn Kelly – aki Carlson barátjaként ismert – Ben Shapiro kérdésére a műsorral kapcsolatban csak annyit mondott: „Ez nem az én dolgom.” De tényleg nem az? Ha valaki a barátunk, akkor mindent elnézünk neki?
Ha valaki mellettünk áll politikailag, akkor a gyűlöletet is legitimnek látjuk?
A hallgatás nem semleges. A hallgatás beleegyezés. Aki hagyja, hogy barátja antiszemitáknak ad platformot, az nem lojális – hanem felelőtlen.
A zsidó etika világosan fogalmaz: nemcsak a bűnös viseli a felelősséget, hanem az is, aki nem figyelmezteti.
A Pirkei Avot tanítása így szól: „Szerezz magadnak rabbit, szerezz magadnak barátot, és ítélj minden embert kedvezően.” A Rambam rámutat: a „szerezz” szó használata nem véletlen. A barátság választás – erkölcsi döntés. Olyan embereket kell magunk köré gyűjteni, akik felemelnek, nem lehúznak; akik elég bátrak ahhoz, hogy szóljanak, ha rossz úton járunk. A barát feladata: javítani, akkor is, ha fáj.
A szeretet nem írhatja felül az erkölcsöt
Ideje aktualizálni egy régi mondást: „A barátok nem hagyják, hogy barátaik antiszemitákat futtassanak.”
Az antiszemitizmus nem politikai álláspont, hanem lelki fertőzés. Elhomályosítja az ítélőképességet, rombolja a közösséget, és veszélyt hoz mindenkire – zsidóra és nem zsidóra egyaránt.
Aki mindezt tétlenül nézi, az nem barát, hanem engedékeny bűntárs.
A valódi törődés ma azt jelenti, hogy szembenézünk a gyűlölettel, még akkor is, ha a saját oldalunkon, a saját ismerőseink társaságában bukkan fel. A szeretet nem írhatja felül az erkölcsöt.
Az igazi barát nem hallgat: megállít, mielőtt a másik még nagyobb rombolást végezne – másokban és önmagában.
Ezt a cikket szerkesztőségünk a sábát beállta előtt készítette és előre időzítve jelent meg az oldalon.
A véleménycikkek nem feltétlenül tükrözik a Neokohn szerkesztőségének az álláspontját.
