Kevés nemzeti lobogó kötődik olyan szorosan a valláshoz, a hagyományhoz és a nemzeti újjászületés gondolatához, mint az izraeli zászló.
Az izraeli zászló fehér mezőben futó két kék csíkja és a középen álló Dávid-csillag ma már világszerte ismert szimbólumok, ám eredetük jóval Izrael állam megalapítása előttre nyúlik vissza — egészen a zsidó imakendő, a tálit ókori használatáig.
Az izraeli cionista zászló első változatai
1860-ban Ludwig August Frankl költő így írta le a tálitot:
„A fehér köntös szegélyét széles kék csíkok díszítik… ezek a szeretett ország színei, a kék és a fehér Júda színei.”
Ezek a sorok nemcsak a zsidó hagyomány szépségét ragadták meg, hanem – Alec Mishory izraeli történész szerint – később az izraeli zászló megalkotására is nagy hatást gyakoroltak.
A tálit fehér és tekhelet (bibliai kék) színei mély vallási tartalommal bírnak. A Tóra szerint a ruhák sarkaira erősített kék zsinór a micvákra való emlékezésre szolgál (4Mózes 15:37–40). A zászló kék csíkjai így nem csupán díszítőelemek: spirituális üzenetet hordoznak.
A cionista mozgalom első zászlóprototípusát 1891-ben Jacob Askowith és fia, Charles készítette el Bostonban. A tálit mintájára készült lobogó fehér alapon két kék csíkot és egy Dávid-csillagot ábrázolt, belsejében a „Maccabee” felirattal. A zászlót Isaac Harris vitte magával az 1897-es első cionista kongresszusra – csakhogy Theodor Herzlnek ekkor még teljesen más tervei voltak.
Herzl 1895-ös naplójában egy olyan zászló szerepelt, amely hét aranycsillagot ábrázolt fehér háttéren, a „nap hét munkaórájának” jelképeként.
A mozgalom vezetői azonban végül meggyőzték arról, hogy a zászló központi motívuma a Dávid-csillag legyen – „Árje Jehuda” (Júda oroszlánja) felirattal.
A döntő pillanatot David Wolffsohn örökítette meg: amikor a viták elhúzódtak, felemelte tálitját, és így szólt: „Miért keressük máshol? Itt van előttünk a nemzeti zászló.”
A tálit egyszerű, mégis mélyen zsidó szimbolikája így végül győzedelmeskedett.
A Dávid-csillag felemelkedése
Bár ma a zsidóság legáltalánosabban ismert jelképe, a Dávid-csillag csak a 18. századtól kezdett széles körben elterjedni. Gershom Scholem, a kabbala nagy tudósa szerint eredete máig részben rejtély.
Mégis, a hatágú csillag – mint a zsidó nép egységének jelképe – természetes választásnak bizonyult a cionista zászló számára.
Izrael megalakulása után hónapokig tartó élénk vita előzte meg az új állam hivatalos zászlójának elfogadását. Végül 1948. október 28-án az Ideiglenes Államtanács kihirdette a ma is ismert formát: fehér háttért, két sötét égkék csíkot a felső és alsó szélen, valamint középen egy ugyanilyen kék Dávid-csillagot.
Izrael zászlaja ma a zsidó múlt, a hit és a modern államiság találkozási pontja. Egyszerre idézi fel a tallit ősi szimbolikáját és a cionista mozgalom történelmi álmát – hogy a zsidó nép újra saját földjén, saját államban élhessen.
Ezt a cikket szerkesztőségünk a sábát beállta előtt készítette és előre időzítve jelent meg az oldalon.
