Zohran Mamdani megválasztása New York polgármesterévé az amerikai zsidóság asszimilációjának történelmi tetőpontját jelzi – a világ legnagyobb zsidó metropoliszának szívében.
Meir Suissa marketing-szakember és politikai stratéga véleménycikke arról, hogy mit jelent valójában Zohran Mamdani megválasztása az amerikai zsidók számára.
Zohran Mamdani és az új hellenisták
Zohran Mamdani győzelme New Yorkban nem pusztán politikai esemény. Több ez, mint egy újabb összecsapás a demokraták és a republikánusok között – ez egy mély kulturális folyamat szimbolikus pillanata. A város, amely egykor a modern zsidó élet lüktető központja volt, most olyan vezetőt választott, aki soha nem rejtette véka alá Izraellel és a cionizmussal szembeni szkepticizmusát.
Ez a döntés nemcsak a progresszív hullám újabb győzelme, hanem az amerikai zsidóság hosszú ideje tartó hellenizációs folyamatának látványos kiteljesedése.
Az ókorban a hellenizáció nem egyszerűen kulturális hatás volt, hanem identitásválság is. Ma, az amerikai zsidók körében, egy hasonló jelenség bontakozik ki – más szavakkal, más szimbólumokkal.
Nem Zeusz templomaiban, hanem az Ivy League egyetemek folyosóin, a manhattani galériákban és a progresszív közélet színterein zajlik az „áldozatbemutatás”: nem isteneknek, hanem a „befogadás”, az „egyenlőség” és a „jó társaság” oltárán. A mai amerikai zsidó közösségek egyre nagyobb része már nem vállalja nyíltan zsidó vagy izraeli identitását. Kipát ritkán látni, Izrael védelme kényelmetlen téma, a zsidó nemzeti öntudat pedig sokak számára „elavult” fogalom.
A politikai korrektség és a „progresszív erény” lett a közösségi hovatartozás új mércéje – miközben a zsidó identitás fokozatosan háttérbe szorul.
Az asszimiláció ára
A 20. században az amerikai zsidóság még erkölcsi iránytűként működött: erős közösségi érzéssel, Izraellel való szolidaritással és a zsidó történelem mély tudatával. Ma mindez egy „folyékony identitássá” vált.
Ami elveszett, az a közös sors tudata.
Ami megmaradt, az egy univerzalista ethosz, amelyben nincs helye sem a cionizmusnak, sem a közösségi elkötelezettségnek, sem pedig a bűntudat nélküli zsidó öntudatnak. David Ben-Gurion szavai ma szinte prófétainak hatnak:
„Az amerikai zsidók nem cionisták, mert cionisták csak Izraelben léteznek.”
Az asszimiláció soha nem áll meg a felszínen. Először a szokások tűnnek el, aztán a hovatartozás érzése, végül maga az identitás. A „Big Apple” ma a szabadság, a választás és a kulturális sokszínűség városa – de ennek a szabadságnak ára van: az identitás lassú elpárolgása. A judaizmus itt sokszor már csak „kulturális kiegészítő”: valami egzotikus, amit jó mutatni, de kellemetlen komolyan venni.
Hanuka és Halloween összemosódik, a zsidó ünnep a városi ünneplés színes, de kiüresedett részévé válik.
Nem csoda hát, ha New York új „királya” egy olyan figura, aki Izrael-ellenes, cionizmus-ellenes, sőt olykor még az antiszemitizmussal is kacérkodik.
Zohran Mamdani győzelme ebben az értelemben nem meglepetés – hanem a folyamat logikus következménye.
Ami egykor a szabadság víziójaként indult, ma az üresség csapdájává vált. Az amerikai zsidóság – minden történelmi dicsősége ellenére – elveszíteni látszik azt a morális és szellemi iránytűt, amely egykor meghatározta.
Zsidónak lenni nem kulturális címke, hanem szövetség
Izraelből, ahonnan még sokan mindig felnéznek az amerikai diaszpórára, talán ideje kimondani: az asszimiláció nem pusztán vegyes házasságokban mérhető – ez egy gondolkodásmód.
Azzal kezdődik, hogy mindenki kedvére akarunk tenni, és azzal végződik, hogy elfelejtjük, kik vagyunk.
Ha valaha is volt feladatunk a diaszpórával szemben, az most van: nem utánzásra, hanem emlékeztetésre van szükség.
Emlékeztetni testvéreinket arra, hogy zsidónak lenni nem kulturális címke, hanem szövetség. Nem társadalmi pozíció, hanem sorsközösség.
Mert ha nem tesszük, könnyen eljöhet a nap, amikor nemcsak New Yorkban, hanem akár Washingtonban is egy újabb „Mamdani-hasonmás” ül majd – és a világ legnagyobb zsidó közössége végképp elfelejti, honnan jött.
A véleménycikkek nem feltétlenül tükrözik a Neokohn szerkesztőségének az álláspontját.
