Üres padsorok, QR-kód a zakón és Gázában sugárzott beszéd — az izraeli miniszterelnök keményen visszavágott a világ vezetőinek, akik az utóbbi napokban palesztin államot ismertek el.
Nygrészben üres teremben tartotta beszédését Benjamin Netanjahu pénteken az ENSZ Közgyűlésében, ugyanis a diplomaták többsége elhagyta a helyiséget a két éve terrorellenes háborút folytató zsidó állam miniszterelnökének belépte előtt. Az izraeli kormányfő majdnem 40 perces, dacos és színpadi elemekkel teletűzdelt felszólalásában határozottan védte a Gázában folyó izraeli hadműveletet, elutasította a héten sok ország által megtett egyoldalú palesztin-államiság-elismeréseket, és – többször is — fenyegető üzeneteket intézett a Hamaszhoz és a világ vezetőihez.
Üres padsorok és színpadias gesztusok: a QR-kódtól a hangszórókig
Netanjahu hagyományosnál is nagyobb színpadi eszköztárat vetett be: zakóján egy, a kamerák számára jól látható QR-kódot viselt, amelyre rákattintva videófelvételekhez juthatnak az érdeklődők — a miniszterelnök szerint azokhoz a felvételekhez, amelyek az október 7-i terrortámadás borzalmait mutatják. A látványos gesztus a külvilágnak azt a narratívát hivatott erősíteni, hogy a háború „elkerülhetetlen” és igazolt válasz volt.
A beszéd egy másik vitatott eleme az volt, hogy Netanjahu azt állította: a hadsereg hangszórókon és — a szóvivők szerint — bizonyos mobilkapcsolatok „átvételével” is sugározta a felszólalását Gázában, hogy a palesztin lakosság és az alagútban megbúvó terroristák is meghallhassák az üzenetet. Ezt a kijelentést több nemzetközi forrás is megemlítette, ugyanakkor a „telefonok átvételének” technikai tényét függetlenül nem erősítették meg.
Egy kilométerre Jeruzsálemtől palesztin államot adni… olyan, mintha Al-Kaidának adnánk államot New York mellett
Netanjahu egyik ismétlődő, sokat idézett képe a palesztin államiság elutasításának fő esszenciája volt: szerinte a héten bejelentett vagy előkészített ország-lépések — amelyek több nyugati állam részéről is megjelentek — a terror „jutalmazását” jelentik.
A kormányfő szavai szerint az egyoldalú elismerések
azt az üzenetet küldik a palesztinoknak és a terrorszervezeteknek, hogy „a zsidók megölése megéri”, és ez hosszú távon csak további támadásokat gerjeszt.
„Nemzetközi árulás” — kemény támadás a nyugati vezetők felé
A beszéd egyik hangsúlyos vonala a világ vezetőinek ostorozása volt: Netanjahu azt állította, hogy kezdeti együttérzésük az október 7. után gyorsan elillant, amint Izrael „visszavágott”. Szerinte sok nyugati politikus „bedőlt a részrehajló médiának, az iszlamista érdekcsoportoknak és antiszemita tömegeknek”, és ezért váltak megértőbbekké a palesztin követelések iránt.
A miniszterelnök ezzel egyidejűleg azokat a nemzeteket is elítélte, amelyek a héten sorra elismerték a palesztin államot — szerinte ez „szégyenfolt” lesz rajtuk.
A túszok ügye
Netanjahu nyilvánosan megnevezte — és héberül is megszólította — azokat a túszokat, akikről azt mondják, hogy még életben vannak; állítása szerint 20-an vannak ilyenek a 48 utolsó fogoly közül. Beszédében fenntartotta a követelést: „Engedjétek szabadon mindet, mind a 48-at, és béke lesz, demilitarizált Gáza és izraeli biztonsági kontroll.” Ugyanakkor sok fogolycsalád a helyszínen és Izraelben nyíltan kritikával illette a miniszterelnököt, mondván: a kormány prioritása a politikai túlélés, nem pedig a foglyok hazahozatala — emiatt több család tagjai az ENSZ épülete előtt tüntettek és Netanjahu ellen skandáltak.
A háború folytatása — feltételes béke és az amerikai terv árnyéka
Netanjahu egyértelművé tette: készen áll a harc befejezésére, „ha a Hamasz azonnal szabadon engedi az összes túszt és teljesen megadja magát”.
Ez az álláspont azonban ütközhet a Fehér Ház által a héten ismertetett, részletekbe bocsátkozó amerikai javaslattal, amely — források szerint — az összes maradék 48 túsz fokozatos, lépésenkénti elengedését, az IDF részleges kivonulását, majd egy átmeneti, nemzetközi felügyelet alatt álló palesztin kormánytestület létrehozását tartalmazná, mielőtt hatalom kerülne egy megreformált Palesztin Hatósághoz.
Netanjahu a beszédben sem cáfolta, sem nem támogatta ezt a tervet nyíltan, és nem mutatott be saját részletes, „háború utáni” víziót Gázáról.
Mi az amerikai javaslat lényege, és miért lehet ez konfliktusos Izrael számára?
A sajtóértesülések szerint a washingtoni koncepció több elemből áll: a Hamasz fokozatos leszerelése, az azonnali és teljes túsz-kiszabadítás egy részének elérése, illetve egy nemzetközi erő jelenléte a biztonság fenntartására. A Palesztin Hatósághoz való végső hatalomátadás és a Palesztin Hatóság szerepvállalása azonban Jeruzsálemnek „vörös vonal”: a jelenlegi izraeli vezetés nem akar egy olyan átmeneti rendszert, amely végül a Ramallah-i hatalomhoz vezet, amíg az Palesztin Hatóság nem bizonyította megbízhatóságát. Emiatt a tárgyalásokkor — ha lesznek — kemény diplomáciai csaták lehetnek majd a hátterében.
Katonai visszatekintés: „Felszámoltuk a terrorhálózatokat” — Netanjahu számszaki és térképes demonstrációja
A kormányfő visszatekintett az elmúlt év „sikereire”: szerinte Izrael nagy csapásokat mért a Hamaszra, meggyengítette a Hezbollah parancsnokságát, „megbüntette” az iráni proxies-okat Szíriában és Irakban, és szerinte jelentős csapást mért Irán nukleáris és ballisztikus képességeire — utalva azokra az incidensekre és titkos műveletekre, amelyek az elmúlt hónapokban nyilvánosságra kerültek.
Térképet emelve hangsúlyozta: aki Izraelre támad, „saját végrendeletét írja alá”.
Nemzetközi reakciók: elismerések, tiltakozások és sétálások ki az ülésteremből
A héten több nyugati és más állam is bejelentette a palesztin állam elismerését vagy annak szándékát — köztük néhány hagyományosan Izrael-barát ország. A diplomáciai hullám erős nyomás alá helyezte Jeruzsálemet és szövetségeseit; az ENSZ-beszéd során számos ország képviselője távozott a teremből, tiltakozásul az izraeli hadműveletek és a civilek helyzete miatt — jelzésértékű látványosság, amelyről a világ média széles körben beszámolt.
A „népírtás” vád és a nemzetközi jog
A miniszterelnök határozottan elutasította a Gázával kapcsolatban felmerült, egyes nemzetközi fórumokon hallható „népirtás” vádját, azt állítva, hogy Izrael mindent megtesz a civilek kimenekítéséért, míg a Hamasz tudatosan civil lakosság között harcol. Ezzel párhuzamosan bírálta azokat a nemzetközi jogi kezdeményezéseket — például az hágai Nemzetközi Bíróság és az Nemzetközi Büntetőbíróság eljárásait —, amelyeket szerinte „hamis vádak” és politikai támadások mozgatnak.
Ábrahám-egyezmények és a „szélesebb béke” víziója
Beszéde végén Netanjahu pozitív jövőképet vázolt:
katonai eredményekre hivatkozva azt mondta, hogy a Hezbollah és Hamasz gyengülése megnyitja az ajtót olyan béke előtt, amelyeket korábban elképzelhetetlennek tartottak.
Külön kiemelte a lehetséges további bővítést az Ábrahám-egyezmények körében, utalva akár Indonézia figyelmeztetően baráti gesztusaira — és arra, hogy technológiai és gazdasági együttműködés vonzóvá teheti az izraeli partnerséget a régió előremutató vezetői számára.
Politikai kommunikáció, belső és külső célok
Netanjahu ENSZ-beszéde egyszerre volt belpolitikai üzenet a hazai közönségnek, és kemény, provokatív diplomáciai kiállás a nemzetközi színtéren. A zakón viselt QR-kód, a Gázába sugárzott üzenet, a foglyok említése és a dühös vádaskodás a Nyugat ellen mind azt szolgálták, hogy világossá tegye: Izrael nem fogad el olyan megoldást, amely szerinte a biztonságát veszélyezteti.
Ugyanakkor a világ nagy része — és több hagyományos szövetségese — más utat kezd keresni, részben „humanitárius aggályok”, bár jelentősebb részben politikai következmények miatt.
Az izraeli miniszterelnök beszéde magyar fordítással a Hetek jóvoltából készült el. IDE kattintva hallgathatják meg.
