Ha Európa ragaszkodik a Hamász megmentéséhez, akkor Európa fogja ennek megfizetni az árát, nem Izrael. Vélemény.
A béke akkor jön el Izraelben, amikor a Hamász vereséget szenved.
Izrael megvédi magát
Gideon Szaár izraeli külügyminiszter egyértelműen fogalmazott: „Izrael nem fogja hagyni, hogy a Hamász fegyveres dzsihádistái egy mérföldnyire legyenek gyermekeink ágyaitól.” Benjamin Netanjahu izraeli miniszterelnök így nyilatkozott:
„Mi vagyunk Athén és Spárta. De mi Athén és szuper-Spárta leszünk. ”
Az üzenet nem is lehetne egyértelműbb. A Hamásznak meg kell adnia magát. A túszoknak haza kell térniük. Izrael nem fog bocsánatot kérni azért, hogy megvédi magát. A nemzetközi média azonban mást akar elhitetni velünk. Címeik kegyetlenséggel, hódítással és terjeszkedéssel vádolnak minket. De a humanitárius póz elrejti a valódi kérdést: miért van ez a háború?
A zsidókat egyszerűen csak bűnösnek tartják azért, mert élni akarnak.
Két IDF-hadosztály, óvatosan előrenyomulva, hónapokig tartó előkészületek és évekig tartó viták után Washingtonnal részleges behatolást indított Gázavárosba. A cél nem a hódítás, hanem a civilek elválasztása a terroristáktól, a Hamász megadásra kényszerítése és a túszok kiszabadítása.
A Hamász legyőzése
Jeruzsálemben Marco Rubio szenátor támogatta Izrael céljait, mielőtt Dohába repült, hogy megvizsgáljon egy lehetséges megállapodást. De a globális színtéren a Hamász legyőzésének gondolata egyáltalán nem merül fel. Ehelyett Izrael elítélésnek van kitéve. Egy újabb ENSZ-határozat – amelynek szerzője Navi Pillay, az Izrael-ellenes elfogultság hivatásos gyakorlója – a zsidó államot népirtással vádolja.
Eközben az Eurovíziós Dalfesztiválon elhangzott fenyegetésektől a palesztin állam létrehozására irányuló európai törekvésekig, a katari szuverenitásról szóló kioktatásoktól a spanyol miniszterelnök Izrael bojkottálását követelő kijelentéséig a lemez ugyanaz: a világ sietve védi a Hamászt, miközben Izraelt ostorozza.
Még Katar, a Muszlim Testvériség gazdag támogatója és a Hamász szponzora háborodik fel, miután éppen ő pénzelte azt a terrort, amely ezt a háborút okozta.
De Izrael jobban tudja. A 2023. október 7-i mészárlás és az egy év alatt megakadályozott több mint 1000 terrortámadás után az izraeliek megértették, hogy a Hamász nem „ellenállási” mozgalom, hanem szent háborút folytató fanatikus sereg. Irán, Katar és Egyiptom fegyverzi fel és finanszírozza. Alapító okirata Izrael megsemmisítését követeli. Alagútjai nem civilek számára készültek, hanem harci célokra. Pajzsa nem páncél, hanem nők és gyermekek.
Ez nem népirtás. Izrael minden támadás előtt figyelmezteti a civileket. Izrael humanitárius folyosókat nyit. Izrael segélyt szállít.
De a Hamász a halált választja – az izraeliek és a saját népe számára.
A Közel-Kelet figyel. Szíria jelzi, hogy érdekelt a kompromisszumban. Egyiptom energiaellátási szerződéseket ír alá. Az arab államok csendben várják a Hamász eltűnését. Tudják, hogy csak Izraelnek van elég elszántsága ahhoz, hogy befejezze a munkát.
A béke akkor jön el, amikor a Hamász vereséget szenved. Ha Európa ragaszkodik a Hamász megmentéséhez, akkor Európa fogja ennek megfizetni az árát.
Izrael már megtanulta a kemény leckét – az oslói folyamat kudarcát, az október 7-i mészárlást.
Jobb, ha utálnak minket, mint ha meghalunk.
Ez a cikk a JNS oldalán jelent meg eredetileg.
Ezt a cikket szerkesztőségünk a sábát beállta előtt készítette és előre időzítve jelent meg az oldalon.
Dr. Fiamma Nirenstein olasz–izraeli újságíró, író és vezető kutató a Jerusalem Center for Public Affairs-nél. Jelenleg Izrael külügyminiszterének antiszemitizmusügyi tanácsadója. Korábban az Olasz Parlament képviselője volt (2008–2013), ahol a Külügyi Bizottság alelnökeként tevékenykedett. Az Izrael Barátai Kezdeményezés egyik alapító tagja, 13 könyv szerzője, köztük az Israel Is Us (2009), és vezető hangnak számít az izraeli ügyek, a közel-keleti politika és az antiszemitizmus elleni küzdelem területén.
A véleménycikkek nem feltétlenül tükrözik a Neokohn szerkesztőségének az álláspontját.