A gázai konfliktus nem egyszerűen földkérdés. Nem pusztán határok,és belvíz kérdése, hanem egy mély, vallási alapú, identitásos sérelmekből táplálkozó, politikailag és pszichológiailag fenntartott perpétuum mobile, amelyben a narratíva – nem pedig a valóság – a fegyver. E narratívát ma profi PR-csapatok, geopolitikai befektetők, és intézményi szövetségek hizlalják. (Az arab és muszlim világ regionális diplomáciájában strukturálisan jelen van az OIC 57 tagállama mint koordináló fórum.)
A probléma gyökere: vallás, sérelem, és a status quo pszichológiája
A modern közel-keleti konfliktusok zömét nem kizárólag a föld adja, hanem a vallási–identitásos sérelmek, amelyek generációk óta gyűlnek. Amikor egy kisebbség (jelen esetben zsidó népközösség) visszatér és államot épít egy történetileg és vallásilag érzékeny térben, az automatikusan morális sértést jelent azok számára akik úgy érzik, hogy egy történelmi időszakban hozzájuk tartozó terület fölött jogaik elvesztek.
Ez a sérelem politikai mitológiákat szül – és ezek a mítoszok politikai ügynökségekké válnak.
A stratégia: narratíva + delegitimáció
Amikor a katonai erő nem hozza el a kívánt politikai eredményt, mert egy modern demokrácia képes fenntartani biztonságát, és a nemzetközi politika nem ritkán pragmatikus – akkor a narratíva lesz az új fegyver.
A recept egyszerű: gyárts vádakat (apartheid, genocídium, gyermekgyilkosság), seed-eld ezeket NGO-kba, akadémiai publikációkba, majd támogasd, hogy nemzetközi intézmények legitimálják őket. A folyamatot felgyorsítja, ha rendelkezésre áll egy erős regionális mecénás és média-ökoszisztéma.
Katarnak meghatározó politikai és anyagi játéktere van a palesztin (politikai) szervezetekben, az évek során jelentős forrásáramlásra mutattak rá az elemzések.
A „libel cycle”: hogyan lesz egy vád tényből intézményes narratíva
A módszer:
1) sokkoló állítás;
2) gyors intézményi újrahitelesítés (NGO-k – média – ENSZ-testületek)
3) időzített amplifikáció (szavazások, peres ügyek időpontjához igazítva).
Még ha az állítás hamis is, a hatása marad; az ismétlés – az emberi psziché egyik hajlama – hitelessé teszi a hamisat (illusory truth effect).
Szociálpszichológiai kísérletek mutatják, hogy a gyakori ismétlés növeli a (folyamatosan szivárogtatott) állítások hitelét.
Ezért a tagadás gyakran kontraproduktív: maga a tagadás erősíti a kapcsolatot a tárgy és az állítás között.
Mit nem szabad tenni, és mi működik helyette
A legnagyobb hiba: napi szinten belekapaszkodni a tagadásba. Minden „nem genocídium” típusú védekezés valójában újra kontextusba helyezi a vád szót. A pszichológia egyszerű:
ha folyamatosan cáfolgatod, hogy „nem hülye” valaki, a hallgató emlékezetében a „hülye” képzete marad meg.
Sokkal hatékonyabb a narratíva-átfordítás: ne ismételd a vádat, hanem mutass fel egy másik narratívát, pozitívat (pl. pluralizmus, polgári szabadságok, együttélés tényei), és dolgozz ki proaktív politikai, jogi és diplomáciai lépéseket. (Például: részletes, dokumentált kimutatások az izraeli arabok helyzetéről; befektetések helyi együttélési programokba; független mechanizmusok a jogsértések kivizsgálására.)
Offenzív megközelítés
Az „unremitting offense” nem egyenlő az erőszak kultuszával. Lehet – és kell – intézményi, jogi és politikai offenzíva:
- dokumentált bizonyítékok feltárása a terrorista finanszírozásról és a bűnügyi-politikai hálózatokról; (több elemzés felhívta a figyelmet a finanszírozási csatornákra és a donorok szerepére)
- jogi lépések, Nemzetközi Bíróságok és független vizsgálatok proaktív kezelése – nem csak védekezés;
- politikai büntetések és diplomáciai elszigetelés a terroristakat pártoló szereplők ellen;
- civil és médiaoffenzíva: hiteles, igazolt történeteket elmondani, emberi arcokat mutatni a destruktív narratívák helyett.
- A cél: a bűnös intézmények elszigetelése és a politikai mechanizmusok kiiktatása -nem a népesség dehumanizálása.
Történelmi perspektíva és felelősség
Történelmileg az erő és a narratíva kéz a kézben jártak. A modern államok politikai túléléséhez ma már nem elég a katonai erő, – a morális legitimitásért is harcolni kell, és ezt holisztikusan kell tenni: történelmi, jogi és pszichológiai eszközökkel.
A propagandaciklust csak úgy törhetjük meg, ha nem a ragadunk bele a tagadás körforgásába, hanem strukturált, hiteles és proaktív narratívát építünk és ha a nemzetközi színtéren képesek vagyunk azt intézményesen is alátámasztani.
A világ ma narratívákra fizet elő. De legyünk racionálisak is: a narratívák visszafordíthatók, ha van stratégiánk, tudományos alapunk és egy jól felépített, és alkalmazott jogi-politikai offenzíva.
Nem a gyűlölet, hanem az igazság fogja megtisztítani a terepet.
(Források és további olvasmányok a fő állítások alátámasztására: izraeli demográfia; Katar–Hamász kapcsolatok; Palesztin Hatóság „prisoner payments” vitája; illusory truth effect kutatások.)
A véleménycikkek nem feltétlenül tükrözik a Neokohn szerkesztőségének az álláspontját.
