Az egykori brit kormányfő amerikai felhatalmazással dolgozik egy átmeneti igazgatási struktúrán, amely a Hamász bukása után venné át a hatalmat Gázában. A terv célja: véget vetni a háborúnak, kiszabadítani a túszokat, és előkészíteni a terepet a Palesztin Hatóság számára.
Donald Trump amerikai elnök Tony Blair kezébe adta a feladatot: a volt brit miniszterelnök tárgyaljon regionális és nemzetközi szereplőkkel, hogy létrejöhessen egy átmeneti kormányzó testület Gázában a Hamász helyére. A javaslat, amelyet a The Times of Israel hozott nyilvánosságra, nemcsak a háború utáni időszakra kínál forgatókönyvet, hanem egyben a harcok lezárásának kulcsát is.
Blair-terv a „nap utánra”
A „Gázai Nemzetközi Átmeneti Hatóság” (GITA) létrehozását célzó dokumentumot maga Blair dolgozta ki, amerikai megbízásból.
A GITA a háború befejezése után venné át a politikai és jogi irányítást a Gázai övezetben, amíg azt – reformok után – át nem adhatják a Palesztin Hatóságnak (PH).
A tervezet szerint a GITA felállítását az ENSZ Biztonsági Tanácsa szentesítené, vezetését nemzetközi konszenzussal választanák meg, és arab, valamint muszlim tagok erős jelenléte biztosítaná a regionális legitimitást. A testület munkáját egy nemzetközi stabilizációs erő védené, amelynek célja a Hamász visszatérésének megakadályozása és a fegyvercsempészet felszámolása.
Nem kitelepítés, hanem átmenet
Fontos eleme a tervnek, hogy nem szól a gázai palesztinok kitelepítéséről. Blair egy külön „Tulajdonjog-megőrzési Egységet” is betervezett, amely biztosítaná, hogy aki elhagyja Gázát, ne veszítse el jogát a visszatérésre vagy tulajdonára.
Ez szöges ellentétben áll más, Netanjahuhoz közel álló szereplők által felvetett elképzelésekkel, amelyek a palesztin lakosság „önkéntes kivándorlását” szorgalmazták. Trump maga is flörtölt ezzel az ötlettel, ám végül Blair javaslatának adott zöld utat.
A Kushner-szál
A terv mögött ott áll Jared Kushner is, Trump vejének jól ismert közel-keleti aktivitása. Kushner tavasszal a Tony Blair Institute-tól rendelte meg a konkrét koncepciót. Azóta Blair rendszeresen egyeztetett az amerikai adminisztrációval és a régió vezetőivel.
Trump annyira komolyan veszi a kezdeményezést, hogy személyesen kérte Blairt: győzze meg a szaúdi koronaherceget, Mohammed bin Szalmánt.
Rijád támogatása kulcskérdés, hiszen a háború utáni újjáépítéshez és a régió többi országának bevonásához Szaúd-Arábia hozzájárulása elengedhetetlen.
A Palesztin Hatóság és Izrael közé szorítva
Blair júliusban találkozott Mahmúd Abbásszal is. Bár a Palesztin Hatóság közvetlen irányítást szeretne Gázában, a brit ex-miniszterelnök terve csak részleges szerepet szán neki: koordinációt és hosszú távon az egyesített palesztin területek vezetését.
Ramallah óvatosan, de konstruktívan áll a tervhez, míg Jeruzsálem részéről vegyes a kép. Netanjahu kormányának radikális szövetségesei hevesen ellenzik a Palesztin Hatóság visszatérését Gázába,
ugyanakkor Izrael kénytelen számolni az amerikai nyomással és a nemzetközi realitásokkal.
Útban a nemzetközi felügyelet felé
A Blair-terv részletes intézményi struktúrát tartalmaz:
- Végrehajtó Titkárság és független palesztin technokrata kormány, amely a mindennapi ügyeket vinné (oktatás, egészségügy, infrastruktúra).
- Nemzetközi Stabilizációs Erő, amely a határok védelmét, a fegyveres csoportok újjászerveződésének megakadályozását és a humanitárius műveletek biztosítását garantálná.
- Gazdaságfejlesztési Hatóság, amely beruházásokat vonzana be és finanszírozási forrásokat gyűjtene az újjáépítéshez.
A terv költségvetése a kezdeti években évi 90–160 millió dollár között mozogna, a nemzetközi katonai jelenlét és humanitárius segélyek nélkül.
Az idő sürget
A Blair-terv nem az egyetlen forgatókönyv, ám az egyetlen, amely eddig amerikai jóváhagyást kapott. A források szerint Blairnek nincs hónapokra elegendő mozgástere: „Nem hetekben, hanem napokban kell számolni.”
A siker kulcsa, hogy sikerül-e olyan széles körű regionális támogatást szerezni, amely garantálja: a Hamász végleg eltűnik a politikai képletből, Gáza pedig nem csúszik vissza a káoszba.
Tony Blair terve a Hamász utáni Gázára új megközelítést kínál: nem katonai megszállást, nem palesztin kitelepítést, hanem nemzetközi felügyeletet és fokozatos átmenetet a Palesztin Hatóság felé. Trump támogatásával és Kushner közvetítésével ez az elképzelés most a legkomolyabb alternatívája a háború lezárásának – kérdés, hogy Izrael, a palesztin vezetés és a kulcsfontosságú arab államok hajlandóak-e mindehhez csatlakozni.
