A Kontroll.hu is beszámolt arról a petícióról, amelynek megjelenése az elmúlt napokban a hazai (főként zsidó) közéletét mérgezte és amelyben mintegy háromszáz, magát zsidónak valló aláíró szolidaritást vállal a gázai terrorellenes háború ártatlan palesztin áldozatával, és kifejti a terrorellenes háború kivitelezésével kapcsolatos kritikáját Izrael állam vezetésével szemben.
A kezdeményezők arra kérnek mindenkit, hogy aláírásukkal támogassák a petíciójukat, amiben szolidaritást vállalnak a Gázában ártatlanul meghalt palesztin áldozatokkal éppúgy, mint a jelenleg is szenvedő zsidó túszokkal.
„Sok mindenben különbözünk, de egyvalamiben egyetértünk: a jelenlegi izraeli kormány és a magyarországi közbeszédben meghatározó hangú hazai zsidó szervezetek, véleményformálók egyoldalú, szélsőséges megnyilvánulásai nem képviselik a véleményünket. Azért kérünk szót, hogy kifejezzük: ezek a meghatározó szereplők nem a mi nevünkben cselekednek, nem a mi nevünkben beszélnek. De mi is itt vagyunk” – áll a közleményben.
Minden oldalon emberek élnek, akik ugyanúgy biztonságra, szabadságra, méltóságra vágynak, miközben Magyarországon betiltják a tűzszünetért és a békéért kiálló tüntetéseket.
„Semmibe veszik a legnagyobb nemzetközi jogvédő szervezetek szakmai véleményét. Hogy folyamatosan támadják az ezeket közlő független magyar sajtót. Hogy Netanjahu meghívásáért Magyarország még a Nemzetközi Büntetőbíróságból is kilépett. Hogy alig van itthon olyan platform vagy intézmény, amelyik fel merné vállalni a témával kapcsolatos vitákat és árnyalt eszmecserét. Sőt, az utóbbi hónapokban aktívan mondják vissza olyan zsidó szereplők meghívásait, akik nem a szélsőséges izraeli kormány álláspontját képviselik” – szól a petíció.
Az aláírók szerint ez így nem mehet tovább, éppen ezért visszautasítják a másik oldal démonizálását. „A Hamasz nem egyenlő a palesztin emberekkel. Igenis lehetünk egyszerre zsidó- és palesztinpártiak.” Fontos lenne szerintük tisztázni azt is, hogy a mindenkori izraeli kormány cselekedeteit kritizálni nem egyenlő az antiszemitizmussal, hanem demokratikus érték és érdek.
A Mazsihisz és Gábor György reakciója
A Mazsihisz keddi közleményében így reagált: „Nem arról van szó, hogy Izrael minden kritikán felül áll. Egyetlen demokrácia sem áll kritikán felül. De Izrael mániákus elítélése, a vele szemben alkalmazott groteszk, kettős mérce és a sokkal rosszabb rezsimek éltetése az antiszemitizmus ismertetőjegyei. Október 7-ét globális taps fogadta, és azóta az antiszemitizmus politikai erény álcájában jött újra divatba – olvasható a Future of Jewish a Free Palestine? Or free pass for terror? című cikkben.”
Gábor György egyetemi tanár a Szombat nevű portálon keményen kritizálta a petíció aláíróit:
„Újra előkerült a jól ismert forgatókönyv: önjelölt humánus magyar zsidók megírták a szokásos nyilatkozatukat, amelynek egyetlen valódi célja van: tisztára mosni a lelkiismeretüket azáltal, hogy elhatárolódnak attól a közösségtől, amelyhez állítólag tartoznak. És persze közben megpróbálnak belépőt váltani a »jó zsidó« szerepébe, akit a környező világ végre hajlandó szeretni, mert készségesen átveszi a környezet narratívái.”
A Kontroll.hu megkeresésére Megyeri Jonatán rabbi, az EMIH kommunikációs igazgatója az alábbit írta:
„Egy hagyományőrző, vallásos zsidó számára az együttérzés minden szenvedővel – függetlenül attól, hogy az illető zsidó vagy nem-zsidó – nem lehet kérdés. Azonban ez nem jelentheti azt, hogy a terroristákat és támogatóit ugyanúgy ítélnénk meg, mint azok áldozatait. A nemzetközi és sajnos a hazai médiában is egyre gyakoribb a hazugságokon, minden tényellenőrzést (fact check) nélkülöző propagandán alapuló hírek terjesztése, sajnos ennek igen sokan bedőlnek, zsidók is.
E veszélyes propaganda eredménye kézzelfogható: látjuk az egyre durvább mértéket öltő antiszemitizmust és zsidók elleni támadásokat Nyugaton.”
Az EMIH közleménye szerint a kiáltvány aláíróit is minden bizonnyal megvezetik az olyan képsorok, mint pl. a New York Times által mutatott csontsovány palesztin gyereknek (akiről kiderült, hogy genetikai betegségben szenved, nem pedig „éheztetés” miatt van ilyen állapotban).
„Természetesen azonban Izrael terrorellenes háborúját lehet kritizálni, az még nem antiszemitizmus.
Akkor válik azzá, ha a 2023. október 7-n brutálisan megtámadott zsidó országot olyasmivel vádolják, ami miatt más államot hasonló helyzetben nem kritizálnának.
A zsidó nép történelme megmutatta, hogy a saját magukat a zsidó sorstól eltávolítókra a történelem nem hős szabadságharcosként, hanem a zsidóellenesség “hasznos hülyéiként” emlékezik.
A nyilatkozat aláíróinak javasoljuk a megbízható hírforrások olvasását”
– fogalmazott az EMIH kommunikációs igazgatója, lapunk főszerkesztője.
nem Jonatán, nem kéne alávaló hitvány szarként viselkedni és akkor könnyebben menne az azonosulás…
persze az ezt nem értheti aki maga is a tetteivel hasonlóan a morális értéktelenséget képviseli
Látod ezt mond a "palesztin" haverjaidnak. Ha megfogadják a tanácsod akkor véget is az öldöklés.
A "zsidó sors" ill., a zsidóság sorsa Istennél már réges-régen eldöntött dolog, ezért nem érdemes és haszontalan dolog bármiféle peticÍókkal bibelődni, a témával kapcsolatos "vitákat és árnyalt eszmecseréket" folytatni. Isten már idejekorán kijelentette, hogy mi a dolga, mi a feladata a földön élőknek, aki ehhez nem tartja magát, az viselje a sorsát. Ha pl. a zsidó nép (vagy bármely nemzet) egy emberként Istenhez imádkozna békéért, nyugalomért, jólétért, Isten egycsapásra rendet teremtene az adott országban (ahogy történt ez az ószöv.-i időkben nem egyszer).
"Nem hozhat a jó fa rossz gyümölcsöt, rossz fa sem hozhat jó gyümölcsöt. Amelyik fa nem terem jó gyümölcsöt, azt kivágják, és tűzre vetik. Tehát gyümölcseikről ismeritek meg őket.”
Megyeri Jonathán gyümölcsei úgy néz ki, hogy még nem értek be, ezért nem tud (mint főszerkesztő) rendet teremteni itt a Neokohn-on a kommentelők között, aminek nagyon ideje lenne már. Peticiót kellene Írni ez ellen és aláÍrásokat gyűjteni. 🙂
Gondolom nem baj ha vannak másképp gondolkodók, a történelmet jól ismerök és a saját hazájukért- identitásukért aggódók, akiknek ez számít prioritásnak.
Tegnap találkoztam ezzel a „petíció”val. Émelygésemet félre is téve (a szöveg nagyon erkölcstelen) érthetetlen a számomra, hogy miért nevezik annak, aminek, vagyis petíciónak.
Ez a sokak által aláírt , mondjuk jobb híján „izé” nem az. Egy petíció (kérelem) állampolgároknak valamely hivatalossághoz, az államhoz, vagy egy szervéhez kéréssel, javaslattal forduló közös kezdeményezése valaminek csak az állam illetve hivatala által megvalósítható elérése érdekében, amelyet az azzal egyetértők aláírásukkal támogathatnak.
Ez az „izé” valami más: egy alig összefüggően előadott véleményzagyvalék öncélú kiömlése. Nem kezdeményezés, nem javaslat. Csak dicsekvés arról hogy az aláírók magukat üres általánosságokat idézve másoknál jobbnak, többnek, talán magasabbrendűnek tekintik, saját (bizonyítatlan) jóságukban egymást vállon veregetve sütkéreznek, miközben semmilyen elképzelést sem fogalmaznak meg arról, hogy a kérdésnek amit utalásosan, zagyván érintenek miféle megoldását képzelik el, mit szeretnének. Nem derül ki ún. petíciójuknak mi lenne a célja és egyáltalán mely magyar intézménynek kellene azzal foglalkoznia, kihez fordulnak.
Ez a fontoskodó álmagasztossággal összehordott „izé” tehát már ennyiben is képtelenség: nevetséges semmi, akármi is, nem petíció. Fából vaskarikának – hogy azért mégis osztályozható legyen – talán lehet nevezni. De ez a legtöbb.