Miután férjét és két fiát is behívták a frontra, a 48 éves ápolónő és ötgyermekes édesanya, Shlomit úgy döntött, maga is csatlakozik a tartalékosokhoz.
A Rehelimben élő anya bátor döntést hozott: otthagyta kórházi állását, és bevonult tartalékosnak, hogy fiai mellett sebesült katonákat ápoljon a gázai fronton.
„Láttam, hogy már régóta harcolnak, és éreztem, hogy nekem is ott a helyem” – meséli Shlomit, a 48 éves ápolónő, aki jelenleg az IDF 401. páncélos dandár sebészcsapatában szolgál.
Jóban, rosszban családja mellett
Shlomit férjét – akit biztonsági okokból csak S.-nek nevezhetünk – a háború kitörésekor az ejtőernyős dandárhoz hívták be összekötő tisztnek, két fiát pedig harckocsizóként sorozták be: Y. a 460., M. pedig a 7. páncélos dandárban szolgált.
„Tudják, hogy ez a mi kötelességünk – és ha szükség van rájuk, ott lesznek. Így nevelkedtek”
– mondja büszkén az édesanya.
Azóta a család immár közel két éve egyenruhában szolgálja Izraelt:
Shlomit férje a háború kitörése óta több mint 600 napot töltött tartalékosként, fiai pedig mintegy 10 hónapot.
Másfél hónappal a szárazföldi hadműveletek kezdete után Y. egysége súlyos tűzharcba keveredett, amelyben tizenhárom katona megsebesült, Noam Yosef Abou őrmester pedig életét vesztette.
„Ő a fiam mellett harcolt, éjjel-nappal. Amikor meghalt, úgy éreztem, nekem is ott kell lennem, segíteni, ahol csak tudok”
– idézi fel Shlomit.
Mivel korábban nem szolgált a hadseregben, egy speciális program keretében csatlakozott, amely olyan nők számára biztosít lehetőséget, akik szakmai tapasztalatukkal tudják erősíteni a hadsereg munkáját. Így lett a Meir Medical Center ápolónőjéből tartalékos szanitéc.
A fronton mindenki anyukája
Április óta Shlomit a 401. páncélos dandár orvosi egységében teljesít szolgálatot. Feladata a sebesültek ellátása és kimenekítése a harcmezőről.
„Anyaként is közel megyek hozzájuk: megkérdezem, szeretnének-e telefonálni, van-e szükségük valamire. Mindegyikük lehetne a gyermekem”
– magyarázza Shlomit
A frontvonalon nincsenek kényelmes körülmények, Shlomit azonban nem panaszkodik.
„Ez kötelesség, de egyben kiváltság is. Boldog vagyok, hogy itt lehetek, hogy segíthetek, és része lehetek ennek a küldetésnek.”
Shlomit jelenleg úgy osztja be idejét, hogy egy hetet a hadseregben, egy hetet pedig a Meir Medical Centerben dolgozik ápolónőként. Családja büszke rá.
„A gyerekeim nem lepődnek meg, hogy itt vagyok. Tudják, hogy ahol szükség van rám, ott a helyem”
– mondja.
