A gázai segélyspirálnak vége lesz valamikor?
A nemzetközi közösség, különösen Európa, úgy tűnik, inkább jutalmazni szeretné a Hamászt, semmint megállítani. Humanitárius segély tonnaszámra áramlik Gázába – Európából, Egyiptomból és Jordániából –, emberek millióinak elegendő étel érkezik, mégsem változik semmi.
Nekik a palesztinok feláldozhatók
A Hamász nem egy kormány, amely próbálja az éhező népét élelmiszerrel ellátni, hanem egy terrorista szervezet, amely kész saját lakosságát feláldozni PR-győzelmek érdekében.
Elég felidéznünk Jahja Szinvár saját szavait, amikor rról beszélt, hogy egymillió palesztin áldozatra van szüksége, hogy Izraelt népirtással vádolhassa.
Valójában nem saját államot akarnak
1967-ben Gázának körülbelül 350 000 lakosa volt. Ma ez a szám közel 2,5 millió. Az övezetben egyedül a félretájékoztatás növekszik gyorsabban a lakosságszámnál.
Izrael egykor valódi reményt fűzött Gázához. Amikor 2005-ben egyoldalúan kivonult, felszámolva 21 virágzó zsidó közösséget és kitelepítve 9000 izraeli állampolgárt, a béke jegyében tette.
Az álom az volt, hogy Gáza virágzásnak indul, talán még egy jólétre épülő palesztin állammá is válik, amely mezőgazdaságra és technológiára épül, és Izrael mellett békében él. Ehelyett nem béke következett, hanem egy felfegyverzett erőd, amelyet Katar és Irán finanszírozott, és amelyet több mint 500 kilométernyi terroralagút hálóz be.
Ha megdobnak bombával, dobj vissza segéllyel
Az állandó rakétatámadások ellenére Izrael folyamatosan biztosítja a humanitárius segély bejutását Gázába. Ezt az ENSZ adatai is megerősítik. De hogy mi jut el valójában az emberekhez, az egy másik történet. 2010 májusa óta a Hamász 1 753 segélyszállítmányt rabolt el – az összes szállítmány 87%-át. A 27 434 tonna, civileknek szánt élelmiszerből 23 353 tonnát elloptak.
Nap mint nap felvételek jelennek meg, ahogyan gázai civilek élelemért küzdenek, miközben felfegyverzett Hamász-harcosok nem az izraeliekre, hanem saját népükre nyitnak tüzet.
A kötelező bűnbak
A médiának kell egy gonosztevő. És az ő narratívájukban a tökéletes ellenség a fehér, zsidó, nyugati „elnyomó”.
Minden katonai válasz, minden izraeli önvédelem ideológiai lencsén keresztül torzul. A tények? Lényegtelenek. A kontextus? Figyelmen kívül hagyva. Ez nem újságírás – ez propaganda.
Gondoljunk csak arra a gyermekre, akit alultáplált áldozatként mutattak be az izraeli kegyetlenség illusztrálására. A New York Times később elismerte, hogy nem éhezésben szenvedett, hanem súlyos genetikai betegségben. De ez a helyreigazítás túl későn jött – ha egyáltalán eljutott az emberekhez.
A kép már betöltötte szerepét: táplálta a hamis narratívát, hogy a gázai alultápláltság izraeli politika eredménye, nem pedig a Hamász lopásáé.
Miért nem tárgyal a Hamász?
A válasz egyszerű: mert nincs rá szüksége. Minden engedmény, minden tűzszünet, minden következmények nélküli elrabolt segélyszállítmány a Nyugat gyengeségének jele – és egy újabb lépés közelebb a Hamász hosszú távú céljához: Izrael megsemmisítéséhez.
Amíg az ENSZ a palesztin államiságról szavaz, addig semmi sem fog változni. A túszok Gázában maradnak. A segélyt továbbra is ellopják. A civilek továbbra is meghalnak – nem az izraeli cselekedetek miatt, hanem a Hamász tudatos emberi szenvedést célzó politikája miatt.
A véleménycikkek nem feltétlenül tükrözik a Neokohn szerkesztőségének az álláspontját.
