Benjamin Netanjahu izraeli miniszterelnök csütörtökön találkozott Steve Witkoff amerikai különmegbízottal, hogy megvitassák a gázai háborús helyzetet és az elakadt túsztárgyalásokat. A megbeszélésről képeket közölt a Miniszterelnöki Hivatal, részleteket azonban egyelőre nem hoztak nyilvánosságra.
A tárgyalások háttérben álló, az Egyesült Államok, Katar és Egyiptom által közvetített egyeztetések hónapok óta nem hoztak áttörést. A felek a Hamász hajthatatlanságát tartják felelősnek a patthelyzetért, ugyanakkor Witkoff várhatóan nyomást fog gyakorolni Netanjahura is, hogy engedményeket tegyen a Gázában fogva tartott túszok szabadon bocsátásának előmozdítása érdekében.
A térségben jelenleg körülbelül 50 izraeli túszt tartanak fogva, akik közül 20-ról feltételezik, hogy életben vannak.
A tárgyalások újraindítása érdekében több lehetőség is felmerült, köztük a Gázai övezet bizonyos részeire való izraeli jokiterjesztés is, amely az izraeli jog szerint csak 80 kneszetképviselő vagy egy országos népszavazás jóváhagyásával vonható vissza.
Witkoff várhatóan Gázába is ellátogat Izraelben tartózkodása során, ahol a Gáza Humanitárius Alapítvány (GHF) segélyelosztó központjait tekinti meg. A GHF, melyet az Egyesült Államok és Izrael támogat, az utóbbi hónapokban komoly nemzetközi kritikák célkeresztjébe került, miután nem tudta enyhíteni az övezet humanitárius válságát. Az alapítvány által üzemeltetett helyszíneken az izraeli hadsereg több esetben kénytelen volt tüzet nyitni a Hamász-terroristákra. A Hamász irányította gázai egészségügyi minisztérium szerint ezekben az incidensekben több mint 1 000 ember vesztette életét, amit Izrael vitat, túlzónak tartva a számokat.
A látogatás előzményeként Donald Trump amerikai elnök élesen fogalmazott a közösségi médiában:
„A leggyorsabb módja annak, hogy véget vessünk a gázai humanitárius válságnak, ha a Hamász MEGADJA MAGÁT ÉS SZABADON ENGEDI A TÚSZOKAT!!!”
– írta az amerikai elnök Truth Social platformján. Az elnök szerint az éhezés megszüntetésének feltétele a Hamász feltétel nélküli kapitulációja. Ez némileg eltér attól a hangnemtől, amelyet a hét elején ütött meg, amikor még bírálta Izraelt az elégtelen segélyszállítás miatt.
Izrael ugyanakkor tagadja, hogy éhínséget alkalmazna háborús fegyverként, és az ENSZ-t valamint más segélyszervezeteket vádolja azzal, hogy nem veszik át a határhoz szállított adományokat, mert a világszervezet nem hajlandó együttműködni Izraellel.
Bár az izraeli kormány szerint nincs széles körű éhínség Gázában, a hét elején mégis úgy döntöttek, hogy naponta tíz órára szüneteltetik a harcokat bizonyos térségekben, hogy megkönnyítsék az élelmiszer- és segélyszállítást.
A GHF tevékenységét időközben a francia külügyminiszter, Jean-Noel Barrot is bírálta. „A Gáza Humanitárius Alapítvány tevékenysége vérengzéssé vált a segélyelosztó pontoknál. Ez egy botrány, szégyenletes és azonnal véget kell vetni neki” – mondta Barrot ciprusi kollégájával tartott találkozója után Nicosiában.
A nemzetközi nyomás fokozódik, mivel több európai ország készül egyoldalúan elismerni a palesztin államot, hogy ezzel is rávegye Izraelt a háború befejezésére és a humanitárius helyzet rendezésére.
A gázai háború a 2023. október 7-i Hamász-terrorakcióval kezdődött, amely során 1 200 embert öltek meg Dél-Izraelben, és 251 személyt ejtettek túszul. Az izraeli adatok szerint azóta több mint 20 000 Hamász-harcost öltek meg Gázában, további 1 600 fegyverest pedig az októberi támadás során Izrael területén. A Gázai övezetben a Hamász által vezetett egészségügyi minisztérium szerint több mint 60 000 ember halt meg vagy tűnt el a harcokban – ezt a számot azonban független források nem tudják megerősíteni.
Izrael továbbra is hangsúlyozza, hogy a civil áldozatok számát igyekszik minimalizálni, miközben a Hamászt azzal vádolja, hogy civileket használ élő pajzsként, mivel lakóövezetekből, kórházakból és iskolákból harcol. Az izraeli katonai veszteségek száma jelenleg 459 főre tehető.





Az éheztetés/éhezés mitosza egy médiatermék! Elegendő élelmiszer jut naponta Gazába. Mintegy 2-2,5 millió étkezési adag naponta, egyéb segélyek mellett. Az viszont külön kérdés, hogy e segélyek egy része nem jut el a "hálás fogyasztók"-hoz, több okból is.
– Részben hamasz elvtárs szabotálja a kiosztást. Zavart kelt, lövöldöz, elveszi mások elől az adagokat, tudatosan növeli a bizonytalanságot, provokál.
– Egy másik tényező a lövöldözéseket illetően, hogy a "hálás fogyasztók" nem várják sok esetben meg, hogy a teherautó konvoj eljusson a kiosztási helyekre, hanem megpróbálják a teherautókat kifosztani, még út közben. Ekkor lövöldözésre kerül sor, védve a rakományokat. Ugyancsak lövésekre (először riasztó lövések) kerül sor, amikor a tömeg elkezd nyomulni a kiosztó helyeket ellenőrző személyzet felé, dacára minden felszólításnak, életveszélyes fenyegetést jelentve. Ez már csak így megy arrafelé…
Ami a média teremtette éhezés (és egyéb) mitoszt illeti, a figyelmes néző (és olvasó) könnyen felismerheti a manipulációt. Most ne is beszéljünk arról, hogy az állítólagos "adatok" zöme a hamasz szerveitől származik, ellenőrizhetetlen, de a világ buzgó médiái ezt kritika és ellenőrzés nélkül átveszik és naponta sulykolják.
Arról is szót kell ejteni, hogy a parttalan siránkozás olyan nem-hamasz személyzettől származik (szintén a médiák által szorgalmasan sulykolva), akiknek pont a "szegény ártatlan" gazaiak ellátása és védelme az évtizedek óta tartó feladata, ebből élnek, nyilvánvalóan elfogultak és teljesíteniük kell a "feladatukat". Ezektől falrengető túlzásokat hallottunk-láttunk a médiában sorozatosan. (pl. a 14000 csecsemő 24 órán belüli éhhaláláról szoló sirámot egy ENSZ-idióta szájából). Meg kell említeni az "objektiv" helyi sajtó-"tudósítókat" is, akik gazaiak, sokszor hamasz tagok, vagy hamasz támogatók. Na mennyire objektivak lehetnek ezek?
De a legfontosabb abszurdumok egyike az éhezést "bizonyító" felvételek, amiket a világ TV állomásai ezerszer ismételve mutatnak. Ha az ember jobban tanulmányozza a felvételeket (természetesen csak gyerekekről, akik a lábosaikat nyújtogatják ételosztásnál), látható, hogy nem igazi tömegről van szó, hanem kb. pár tucatról, de úgy veszik fel amindezt, hogy tömegnek hasson. Ha egy-egy kocka mutatja, hogy mindössze 2 sorról van szó, kb. 20-30 gyerekkel, rögtön lekapják ezt a képet ás átirányíják a kamerát. Egyébként ugyanezt lehet megfigyelni, ha lerombolt területekről van szó. Igyekeznek totális rombolásról szóló képeket mutatni. Ha a képen érintetlen, szép házak, vagy ép terület látszik, gyorsan elkapják onnan a kamerát.)
Az is érdekes, hogy a felvételeken éhező felnőtt, vagy gyerek nem látható. Vajon miért???? Viszont pár kép állandóan szerepel a világsajtó oldalain, éhező-csontvázszerű gyerekekről (a napi 2,5 millió adag élelmiszer szállítás dacára). De ilyen képeket mindig, mindenhol könnyű szerezni, találni. Ki készítette, mikor, hol? A gyerek beteg, vagy valóban éhezik? Egyes eseteket mindig lehet találni, a világ minden táján, minden időben. Ocsmány sajtó-fogás ilyeneket általánosnak feltüntetni, és az olvasót-nézőt így manipulálni, HAMISAN! A gyerekek kihasználása határtalan!!! De ez folyik, a hasznos idiótak és az elhülyült jóembervilág azonnal reagál is, amit végül a realistább országok vezetői sem negligálhatnak – ha ezt tennék, akkor ők nem a jókhoz, hanem a rosszakhoz tartoznának. Ezt pedig végül nem kockáztathatják.
A média felelőssége a hamis "tények" terjesztésében és az uszításban ebben az esetben vitathatatlan, és monumentális! Erről egyszer még számot kell adniuk…
Sajnos egyelőre még csak kilátás sincs arra, hogy "a Hamász MEGADJA MAGÁT ÉS SZABADON ENGEDI A TÚSZOKAT". Az pedig még csak tovább súlyosbitja a helyzetet, hogy egyre több felelőtlen európai ország fenyegetőzik azzal ill. zsarolni próbálja vele Israelt, hogy büntetésként és egyoldalúan elismerik a palesztin államot.
Viszont minden európai ország, amelyik azt képzeli, hogy a segélyek folyósitását felügyelet nélkül, vagy pedig a Hamász által átszőtt ill. behálózott UNRWA irányítása alatt is lehet biztosítani, egyszerűen csak elutasítja a tényeket és hazudik önmagának, valamint az egész világnak! Ugyanis – bár Izrael minden erejével igyekszik ezt megakadályozni – de a Hamasz minden erejével azon van, hogy bojkottálja és meggátolja a segélyek eljuttatását a lakossághoz, ezzel is minnél jobban fokozva a saját népe szenvedését, mivel azt propaganda fegyverként használja. Israel ezért az erőfeszitéséért az egész világ támogatását érdemelné, nem pedig ezt az igazságtalan meg-illetve-elítélést!
Az pedig egy külön "vicc", hogy gyakorlatilag milyen most, illetve milyen lenne a jövőben az az „állam”, amelyet az európaiak elismerni készülnek:
1. Nincs meghatározott határa – Israel soha nem fog kivonulni Júdea és Szamária jelentős részeiről.
2. Nincs fenntartható gazdasága – tekintve, hogy mindig is, és kizárólag is; csak a nemzetközi segélyekből éltek és azoktól függtek, illetve korábban még olyan izraeli munkahelyektől is, amelyek mára már teljesen megszűntek.
3. Nincs semmiféle demokráciája – hiszen már több mint húsz éve nem tartottak választásokat.
4. Nincs semmiféle normális oktatási rendszere – mivel ami van, az csak a gyűlöletet és a mártíromság, valamint a halál kultuszát tanítja és súlykolja beléjük már kicsi gyermekkortól kezdve, ahelyett, hogy a békés egymás-mellett-élésre és a fejlődésre nevelne.
5. Dacára a horibilis összegű nemzetközi segélyezésnek – mivel soha nem épitettek ki belőle – így nincs se működőképes polgári államapparátusuk, nincs szociális hálójuk, valamint nincs működőképes infrasruktúrájuk sem. Azt a tömérdek pénzt amit kaptak és amiből egy csodálatos miniállamot épithettek volna fel; az utolsó centig szétlopkodták, a maradékot pedig alagutak fúrkálására, fegyverkezésre és terrorista akciókra költötték el.
Nos, ez lenne az az "állam", amelyet Európa el akar ismerni!? Egy ilyen "államnak" mennyi esélye van a működésre és a túlélésre?? Mennyi esélye van annak, hogy ne váljon ismét, illetve ne maradjon továbbra is a terrorizmus melegágyává – Izrael, Jordánia és a térség többi országa ellen??
Sajnos az európaiak pontosan tudják ezt – de nem érdekli őket – mivel aljas kibicként belepofázva; minden felelősséget Izraelre és a U.S.-re akarnak hárítani. Ez a szomorú valóság.