Or Ben Jehuda nem csupán áttörte az IDF üvegplafonját – megmutatta, hogy a parancsnoki hivatás, a hazaszeretet és az anyaság nem kizárják, hanem erősítik egymást.
2023 júliusában mindössze néhány hónappal a Hamász példátlan terrortámadása előtt történelmi kinevezés történt az IDF-ben. Or Ben Jehuda alezredest nevezték ki a Karajal zászlóalj élére, amivel ő lett az első nő, aki egy vegyes férfi-női gyalogsági egységnek parancsnokolt az IDF Határvédelmi Hadtestjében.
Ben Jehuda ekkorra már több csatát is megvívott az életében – és nemcsak a harctéren. Háromgyermekes édesanyaként, sebesülésből visszatérő katonaként, elhivatott tisztként és hithű zsidóként vállalta a szolgálatot. Története nem pusztán egy személyes sikersztori, hanem a zsidó állam erkölcsi és társadalmi alappilléreinek élő példája.
„Most anyának meg kell védenie az országot”
2023 október 7-én, amikor a Hamász barbár támadást indított Izrael ellen, Ben Jehuda a Nitzana szektorban tartózkodott zászlóaljával. Az első robbanások után nem várt parancsnoki utasításra az IDF-től. A tapasztalat, ösztön és a katonai fegyelem együtt mozdult. „Tudtam, hogy előre kell nyomulnunk” – emlékezik vissza.
A Karakal zászlóalj azonnal csatlakozott a délnyugati határvidéken zajló harcokhoz.
Az IDF utólagos jelentéseiből világossá vált: a Karakal fellépése kulcsszerepet játszott a Hamász előretörésének megállításában.
Egy nő vezette őket, és a zászlóalj – férfiakkal és nőkkel együtt – teljesítette a küldetését: megvédte az országot és a hazát.
Ben Jehuda elmondása szerint az első három hónapban szinte alig látta a gyermekeit. Mégis, amikor a televízióban feltűnt, nem félelmet, hanem büszkeséget éreztek iránta.
„Megértették, hogy most anyának meg kell védenie az országot”
– mondta.
Teljesítményük elhallgattatta a kételyeket
Az IDF-ben nincsenek könnyű szerepek – különösen nem a női katonák számára. És mégis: amikor a hadsereg megkezdte a gázai szárazföldi műveleteket, a parancsnokok maguktól kérték a Karakal zászlóalj részvételét.
„Évekig azt hallottam, hogy női harcosoknak nincs helyük Gázában – most ők voltak az elsők, akiket kértek.”
A háború során a Karakal zászlóalj nemcsak a fronton bizonyított, hanem a hátország védelmében is. Drónokat semlegesítettek, fegyvercsempészetet akadályoztak meg, és olyan operatív tapasztalatokat halmoztak fel, amelyek az IDF egészének hasznára váltak.
A női harcosokat pedig többé nem kérdőjelezték meg – teljesítményük elhallgattatta a kételyeket.
Kiemelkedő mozzanat volt a női tankos század felállítása, amely gyalogsági támogatás mellett harcolt. „Régen még magyaráznom kellet, hogy ők is képesek felemelni a lőszert. Most már nem kell semmit magyarázni. Az emberek tudják, kik ők.”
Az izraeli nő nemcsak életet ad, de meg is védi
Or Ben Jehuda számára nem a személyes siker a legfontosabb, hanem az emberek, akiket vezethetett. „A küldetés az első, de az embereinkben adják az erőt” – vallja. A Karakal zászlóalj, amelynek katonáinak 70%-a nő, ma már az IDF egyik legfelkészültebb egysége. Vezetőjük szerint „csendes méltósággal, heves elszántsággal és tűzzel a szemükben” harcolnak.
A zsidó hagyományban különös jelentőséggel bírnak azok, akik a közösség védelmére kelnek – nőként, anyaként, katonaként. A zsidó nép története során mindig voltak olyan asszonyok, akik felemelték a pajzsot, amikor kellett. Ben Jehuda e sorba illeszkedik – kortárs hősként, aki nemcsak példát mutatott, hanem történelmet írt.
Habár Ben Jehuda az utóbbi időkben bejelentette, hogy leteszi az egyenruhát, hogy tanulmányait folytassa, megerősítette:
„Visszatérek még a terepre, a világon legjobban szeretett helyemre.”
Or Ben Jehuda története világosan szól: az izraeli nő nemcsak életet ad – képes megvédeni is azt.
