Emmanuel Macron francia elnök a múlt héten bejelentette: Franciaország készen áll elismerni a palesztin államot.
Merész kijelentés ez Emmanuel Macrontól, akinek országa az elmúlt években saját területén szembesült a palesztin identitással való radikális azonosulás legsötétebb formáival: utcai késelésekkel, zsidóellenes pogromokkal és a szélsőséges muszlim enklávék terjeszkedésével. Eli Gotthelf véleménycikke.
Lakosság 10%-a muszlim
Talán Emmanuel Macron valójában nem is a Jordán folyó nyugati partján képzeli el a palesztin államot, hanem sokkal közelebb – Párizs egyes negyedeiben, Marseille zsidóktól kiürült utcáin, vagy a francia külvárosok lángoló iskoláiban.
A francia társadalom szerkezete ugyanis drámaian átalakult.
Az INSEE adatai szerint 6,8 millió muszlim él jelenleg Franciaországban – ez a lakosság közel 10%-a, és születési rátájuk jelentősen meghaladja az országos átlagot.
Ezzel párhuzamosan rekordmagasságba emelkedett az antiszemita incidensek száma:
a 2023-as évben az SPCJ 1676 esetet regisztráltak – ami majdnem négyszeres növekedést 2022-höz képest.
A szám 2024-ben enyhén csökkent (1570), de így is történelmi csúcs közelében maradt.
Saría törvény Párizsban
Franciaország egyes területein az állam már rég elveszítette a szuverenitását.
Párizs, Lyon és Marseille egyes kerületeiben a saría működik gyakorlatilag törvényként, és a rendőrség nem hajlandó – vagy nem képes – belépni ezekbe a „zones de non-droit”-ként ismert negyedekbe.
Ennek a következménye, hogy a zsidó közösségek menekülnek. Csak 2000 és 2009 között több mint 13 000 zsidó vándorolt ki Izraelbe. 2015-ben újabb 7900-an hagyták el az országot – a legnagyobb szám egyetlen év alatt. A kivándorlás nem állt meg: az 1970-es évek óta zsidók tízezrei döntöttek úgy, hogy otthagynak egy olyan országot, ahol egykor még De Gaulle tábornok állt ki mellettük.
Macron kezdhetné a párizsi Palesztinával
Miközben Emmanuel Macron a világpolitika színpadán keres „megoldásokat” a közel-keleti konfliktusra, saját országában sem képes kezelni a muszlim radikalizációt, az antiszemitizmust, vagy a társadalmi széttöredezettséget.
Izrael jó céltábla: messze van és kicsi. Macron számára sokkal kényelmesebb Jeruzsálemről beszélni, mint Párizsról. De miközben ő „kétállami megoldást” emleget,
a francia főváros már most is két világ között őrlődik: az egyik francia, liberális, demokratikus – és hanyatló; a másik szalafista, antiszemita, autoriter – és terjeszkedő.
Ha Emmanuel Macron valóban annyira támogatja a palesztin államiságot, kezdhetné otthon. Például Párizs 18. kerületében: adjon neki költségvetést, saját zászlót, himnuszt, és talán egy ENSZ-megfigyelőt is. Egyetlen kérésünk van:
a himnusz szövegében ne szerepeljen se az „Allahu Akbar”, se a „Halál a zsidókra” kifejezés.
A véleménycikkek nem feltétlenül tükrözik a Neokohn szerkesztőségének az álláspontját.
