Az „indiai Schindler” sosem beszélt nyilvánosan a holokauszt alatt végrehajtott hőstettéről.
Kundan Lal Gupta, indiai üzletember sosem beszélt nyilvánosan arról a kifinomult tervéről, amelynek segítségével kétségbeesett osztrák zsidók számára szerzett vízumot – és ezzel megmentette őket a holokauszt borzalmaitól.
Az indiai megmentő
1938-at írtunk, amikor Németország annektálta Ausztriát, és rohamosan erősödni kezdett az antiszemitizmus. A náci rezsim már készülődött a történelem egyik legnagyobb népirtására. Ebben az évben egy 5600 kilométerre élő indiai férfi – akinek semmi köze nem volt Európához – egy véletlen találkozás révén 14 zsidó életét mentette meg.
Gupta, aki akkor 46 éves volt, cukorbetegséggel és aranyérrel küzdött. A kezelése miatt utazott Ausztriába, ahol egy kórházban megismerkedett egy fiatal zsidó házaspárral, Lucy és Alfred Wachslerrel. A pár elmesélte neki, milyen mértékben nőtt meg a zsidóellenesség Németországban és Ausztriában, és milyen kilátástalanná vált számukra az élet a nácik uralma alatt. Gupta nem hagyta őket cserben, és tervet eszelt ki, hogy még időben kimenekítse őket a holokauszt elől.
Akkoriban zsidók még elhagyhatták az országot, ha munkavállalói vízummal rendelkeztek egy másik országban.
Gupta, aki sikeres vállalkozó volt hazájában, elhatározta, hogy cégeket alapít kifejezetten azzal a céllal, hogy osztrák zsidóknak adjon munkát. Ez nemcsak a vízum megszerzését tette lehetővé számukra, hanem új megélhetést is biztosított, amikor megérkeztek Indiába.
Ha nem tudott valós vállalatot alapítani, egyszerűen kitalált egyet. Hamis munkaköröket kínált fiktív cégeknél, és minden hivatalos papírt precízen kitöltött, hogy a hatóságok ne gyanakodjanak az álcázott mentőakcióra. Hirdetéseket is feladott újságokban, amelyekben Indiába költözni hajlandó szakmunkásokat keresett. A jelentkezők közül mindenkinek ajánlott valós vagy kitalált állást.
Mentőakció Bécsben
Gupta unokája, Vinay Gupta „A Rescue in Vienna” (Mentőakció Bécsben) címmel könyvet írt nagyapja titkos akciójáról. Elmondása szerint: „A legmeghatóbb az egészben az volt, hogy Kundanlal a legvégéig titokban tartotta tervét. Sem az indiai, sem a brit hatóságokkal nem osztotta meg szándékait. A családja is csak akkor értesült róla, amikor hónapokkal később hazatért.”
Gupta egyik megmentettje Fritz Weiss volt, egy 30 éves zsidó ügyvéd, akit arra kényszerítettek, hogy a saját otthona előtti utcákat takarítsa, és aki betegséget színlelve bujkált egy kórházban. Gupta a „Kundan Agencies” nevű fiktív cégnél ajánlott neki állást.
Alfred Wachsler, az asztalosmester, akinek a felesége akkoriban várandós volt, szintén a segítségével jutott ki. Hans Losch textiltechnikus a „Kundan Cloth Mills” nevű szintén nem létező cégnél kapott állást. Gupta többek között Alfred Schafraneket, egy 50 alkalmazottat foglalkoztató rétegeltlemezgyár korábbi tulajdonosát, valamint Siegmund Rettert, egy gépgyártó vállalkozót is megmentett.
Minden érintett vízumot és biztonságos kiutazást kapott Indiába, ahol új életet kezdhettek, távol a nácik holokausztjától.
Gupta soha nem beszélt nyíltan a történtekről. 1966-ban, 73 évesen, szívinfarktusban hunyt el. Évtizedekkel később unokája csak édesanyja visszaemlékezéseiből tudta meg, mit is tett nagyapja a holokauszt alatt – ez késztette arra, hogy könyvet írjon róla, méltó emléket állítva egy elfeledett hősnek.
