Emmanuel Macron francia elnök bejelentette, hogy július 12‑ét hivatalosan is Dreyfus-emléknappá nyilvánítják Franciaországban. A dátum Alfred Dreyfus kapitány 1906-os jogi rehabilitációjának évfordulója, mely a francia történelem egyik legsúlyosabb igazságtalanságának helyrehozását jelképezi. Macron szerint ez a nap az „igazság és az igazságosság diadala a gyűlölet és az antiszemitizmus felett”.
Alfred Dreyfus 1859-ben született és 1892-ben lett kapitány a francia hadseregben.
1894-ben alaptalanul árulással vádolták meg, elsősorban antiszemita indítékok alapján, majd életfogytiglani kényszermunkára ítélték és az Ördög-szigetre száműzték.
Az ügy a maga idejében országos felháborodást váltott ki, és a közélet egyik legmegosztóbb kérdésévé vált.
A botrány akkor kapott új lendületet, amikor 1898-ban Emile Zola közzétette híres „J’accuse” (Vádolom) című nyílt levelét, amelyben élesen bírálta a francia kormányt és a hadsereget a koncepciós per miatt. Bár Dreyfus-t 1899-ben újra elítélték, végül 1906-ban a semmítőszék jogerősen felmentette, visszaállítva rangját és becsületét.
Macron a bejelentés során hangsúlyozta, hogy „az igazságszolgáltatásnak és az állam erejének nem szabad meghátrálnia a gyűlölet nyomása előtt – különösen, ha az egyes emberek méltóságát és biztonságát kell védenie”. A francia parlament tavaly posztumusz Dreyfus-t őrnaggyá léptette elő, ezzel is szimbolikusan jóváírva az elkövetett történelmi igazságtalanságot.
Az első hivatalos emléknapot 2026-ban tartják meg, Dreyfus felmentésének 120. évfordulóján.
A Dreyfus-per és a cionista mozgalomAz 1894 és 1906 között húzódó Dreyfus-per mély nyomot hagyott nemcsak Franciaország társadalmi és politikai életében, hanem az európai zsidóság kollektív tudatában is. A per során világszerte megdöbbenést keltett, hogy egy francia zsidó tisztet ilyen súlyos koncepciós eljárás alá vethettek – pusztán származása miatt. A francia köztársaság, amely a szabadság, egyenlőség és testvériség eszméjére épült, hirtelen már nem tűnt olyan befogadónak. A Dreyfus-per volt az a fordulópont, amely Herzl Tivadar, az magyar-osztrák újságíró és politikai gondolkodó számára véglegesen bebizonyította: a zsidók számára nincs biztos jövő Európában. Herzl, aki tudósítóként jelen volt a per egyes eseményein, 1896-ban írta meg „A zsidó állam” című kiáltványát, amely a modern politikai cionizmus alapkövévé vált. Úgy vélte, hogy a zsidóknak csak saját szuverén államban lehet valódi biztonságuk. |
