Rashid al-Din, egy 13. századi zsidó származású államférfi nem mindennapi életutat tudhat magáénak.
A 13. század közepén, Jeruzsálemtől több ezer kilométerre, a perzsa városban, Hamadanban született egy zsidó fiú, Rashid al-Din. Akkoriban még senki sem tudta elképzelni, hogy majd ő lesz az iszlám világ egyik legbefolyásosabb alakja és a „középkori Wikipédia” szerzője.
Zsidóként a Mongol Birodalom szolgálatában
Rashid al-Din élete minden várakozást felülmúlt. Zsidóként – egy olyan korszakban, amikor a zsidókat súlyos korlátozások sújtották – a mongol uralkodó, Abáká kán udvari orvosává, majd végül a Mongol Birodalom nagyvezírjévé emelkedett, amely Perzsiát, a szomszédos területeket és a Közel-Kelet nagy részét uralta.
Valószínűleg politikai túlélés érdekében Rashid al-Din áttért az iszlámra. Ez nem volt ritka – az áttérés szinte az egyetlen út volt egy államügyekkel foglalkozó zsidó számára abban az időben. De sok áttérttől eltérően Rashid soha nem hagyta el gyökereit. Írásai tele vannak a zsidó történelemre és a Bibliára való utalásokkal, mintha emlékeztetné magát – és a világot – arra, ki volt valaha.
Rashid al-Din tehetsége tagadhatatlan volt. Nemcsak zseniális orvos volt, hanem tehetséges államférfi, reformer és páratlan közigazgatási szakember is. Vezetése alatt a Mongol Birodalom a Közel-Keleten viszonylagos jólétet élt meg. Hatalmas vagyonából új városnegyedeket építtetett többek között Tabrizban és Szoltánijében, valamint medreszéket, szúfi szentélyeket és kereskedelmi karavánszerájokat hozott létre a térségben.
A középkor legnagyobb történésze
Rashid al-Din nem csupán politikai személyiség volt, hanem úttörő történész is. Fő műve, a Jami’ al-Tawarikh („Krónikák gyűjteménye”) a középkori világ egyik legnagyobb történelmi művének számít. A szöveg hatalmas terjedelme miatt „az első világtörténelem” becenevet kapta.
Rashid al-Din valami rendkívülire vállalkozott: megpróbálta dokumentálni az összes nép történelmét – nemcsak a mongolokét, hanem a kínaiakét, az indiaiakét, a keresztényekét, a muszlimokét és igen, még a zsidókét is. Úgy gondolják, hogy a ismert világ minden tájáról interjúkat készített kereskedőkkel, diplomatákkal, tudósokkal és szerzetesekkel, és ezeket a történeteket egy középkori Wikipedia-hoz hasonlóan gyűjtötte össze, amelynek főszerkesztője ő maga volt.
Egy örökség, amelyet nem lehetett kitörölni
De a mongol udvarban, mint sok más helyen, a hatalomhoz való közelség sokszor veszélyes volt. Gázán kán halála után Rashid elvesztette politikai védelmét. Riválisai – hamisan – azzal vádolták, hogy megmérgezte az új királyt.
1318-ban, 70 éves korában, Rashid al-Dint kivégezték. Fiait vele együtt megölték, nevét pedig bemocskolták. Zsidó származása halála után is megvetés tárgyává tette őt. Halála után egy évszázaddal Tabriz muszlim kormányzója elrendelte, hogy Rashid holttestét távolítsák el az általa életében épített nagy mauzóleumból, és temessék el egy zsidó temetőben.
A történelem azonban kegyesebb volt hozzá, mint a politika. Évszázadokkal később Rashid al-Din művei globális értékké váltak. Tudósok – muszlimok, zsidók, keresztények és még kínaiak is – továbbra is tanulmányozzák írásait. Krónikái továbbra is a mongol korszak, a perzsa kultúra és a középkori világtörténelem legfontosabb forrásai közé tartoznak.
Több mint 700 évvel halála után, Rashid al-Din neve fényesebben ragyog, mint a legtöbb uralkodóé, akinek egykor szolgált.
