Nem kis irónia, hogy épp akkor értesültem arról, hogy Zohran Mamdani lesz a Demokrata Párt polgármesterjelöltje New Yorkban – és ezzel gyakorlatilag az általános választás esélyese is –, amikor éppen a szülővárosomtól 2825 kilométerre, a north dakotai Medorában tartózkodtam — fogalmaz véleménycikkében Jonathan Tobin, a Jewish News Syndicate főszerkesztője.
Manhattanben születtem, a New York-i agglomerációban nőttem fel, a Columbia Egyetemen tanultam, és életem jelentős részét a városban és annak környékén töltöttem. Bár már hosszú ideje nem lakom ott, mindig is New York-iként gondoltam magamra, rendszeresen látogatom a város kulturális eseményeit, és az ottani sportcsapatoknak szurkolok. A vidéki, olajkitermelő, countryzenét kedvelő Észak-Dakota pedig kulturálisan és politikailag is talán a legtávolabb áll New Yorktól az Egyesült Államokon belül.
S miközben sok amerikai zsidó pánikba esett a muszlim Zohran Mamdani, egy radikális baloldali szocialista győzelme miatt – aki Izrael pusztulását kívánók oldalán áll –, számomra meglepő módon jókor jött ez az út, amelyet a Council for a Secure America tagjaival tettem, hogy megismerjem, miként fonódik össze Izrael támogatása az amerikai energiatermelő iparág érdekeivel. Olyan nem zsidó emberek vettek körül, akik szenvedélyes hívei a zsidó államnak, és megdöbbenéssel figyelik
az antiszemitizmus fellángolását az Egyesült Államokban – melynek legújabb példája a New York-i fejlemény.
A kétségbeesés ellensúlyozása
Ez egyrészt vigasz volt azon a napon, amikor sok New York-i zsidó a város elhagyásán gondolkodott, másrészt emlékeztetett egy fontos igazságra: az amerikai zsidóság jövőjével kapcsolatos jelenlegi kétségbeesésünket enyhíti, ha eszünkbe jut, hogy
az amerikaiak túlnyomó többsége nem osztozik a zsidóellenes nézetekben.
Észak-Dakota az Egyesült Államok egyik legkevésbé etnikailag sokszínű és legfehérebb állama (82,9%), valamint az egyik legkonzervatívabb: Donald Trump itt 67%-os támogatottságot szerzett, csupán Nyugat-Virginia és Wyoming előzte meg. Épp ezért nem reprezentálja jobban az ország egészét, mint a mélyen demokrata, etnikailag és faji szempontból sokszínű New York, ahol a „fehér” lakosság aránya mindössze 31%.
A Mamdani győzelme miatti országos megrázkódtatás közepette nem szabad megfeledkezni arról, hogy az észak-dakotaiak sokkal inkább képviselik az amerikai átlagot Izraellel és az antiszemitizmussal kapcsolatos attitűdökben, mint az a 43,5% New York-i, aki Mamdanira szavazott.
A közvélemény-kutatások szerint az amerikaiak többsége továbbra is elutasítja a zsidógyűlöletet és az ezzel kapcsolatos támadásokat – még azután is, hogy az antiszemitizmus hulláma fellángolt az október 7-i, Hamász által vezetett, izraeli civilek elleni mészárlás után. Bár az Izraelt ért vádak és a Hamász-iráni tengely melletti propaganda csökkentette az ország támogatottságát, az amerikaiak jelentős része még mindig kiáll a kicsiny, de annál inkább fenyegetett zsidó állam mellett.
A valódi törésvonal pártalapú: a republikánusok – és kisebb mértékben a függetlenek – nagy többséggel támogatják Izraelt, míg a demokraták körében ez mára kisebbségi állásponttá vált.
A Demokrata Párt jövője
Ezért fontos, hogy Mamdani győzelmét ne elsősorban az amerikai zsidóság jövője, hanem inkább a Demokrata Párt alakuló karaktere szempontjából értelmezzük – beleértve annak Izraelhez és a zsidósághoz való viszonyát, illetve a radikális baloldali fordulatot más politikai kérdésekben is.
Ahogy egy korábbi cikkemben írtam: a Demokrata Pártban – a 2024-es republikánus győzelem után – a lelkesedés és az energia a radikális, interszekcionális baloldal felé tolódott. Bár a párton belül még mindig sok mérsékelt politikus található – például Josh Shapiro, Pennsylvania zsidó származású kormányzója vagy John Fetterman szenátor –, a párt bázisát ma már a radikálisok uralják. Közülük is kiemelkedik Alexandria Ocasio-Cortez (AOC), a „Squad” (Osztag) vezetője a kongresszusban.
Mamdani, aki muszlim, mint AOC is a Demokrata Szocialista frakció tagja, korábban a palesztinbarát, antiszemita Students for Justice in Palestine (Egyetemisták Palesztina igazságáért) nevű egyetemi szervezet vezetője volt.
Támogatja a BDS-mozgalmat, ellenzi Izrael zsidó államként való létezését, a „globalizáljuk az intifádát” jelszót nem hajlandó terrorizmus-pártinak nevezni, és egy sor olyan szélsőbalos ideológiát képvisel, amelyek a Nyugat kulturális alapjait akarják lerombolni.
Mi vezetett a győzelméhez?
New York demográfiai összetétele jelentősen megváltozott azóta, hogy egy republikánus (mint Rudy Giuliani) vagy mérsékelt demokrata (mint Michael Bloomberg) elnyerhette a városvezetést. A fehér, munkásosztálybeli, mérsékelt szavazók tömegei hagyták el a várost az utóbbi években. Emellett Eric Adams polgármester függetlenként indult, miután Trump igazságügyi minisztériuma lezárta ellene a korrupciós eljárást. Andrew Cuomo, Mamdani legkomolyabb mérsékelt kihívója pedig túl sok politikai terhet hozott magával.
Csak akkor lenne esély Mamdani legyőzésére novemberben, ha Adams, Cuomo és a republikánus Curtis Sliwa közül ketten visszalépnének a harmadik javára – ez azonban nem valószínű.
Így New York vezetése egy antiszemita és Izrael-ellenes politikus kezébe kerülhet.
A zsidógyűlölet újradefiniálása
Ez lendületet ad azoknak a baloldali értelmiségieknek is – mint Michelle Goldberg, Peter Beinart vagy Masha Gessen –, akik újradefiniálnák az „antiszemitizmus” fogalmát, hogy az antiszemiták tagadhassák bűneiket. Ez a fajta torzítás a The New York Times hasábjain jelenik meg rendszeresen – ami különösen aggasztó, tekintve, hogy ez a lap a liberális Amerika zászlóshajója.
Bár egy New York-i választás nem feltétlenül irányadó az ország egészére nézve, mégis erősíti a Sanders–AOC-féle radikálisokat, akik a Demokrata Párt jövőjét jelentik.
A párt vezetése – például Chuck Schumer, aki „Izrael őrzőjeként” aposztrofálja magát – nem hajlandó fellépni ellenük.
Ez lesújtó az amerikai zsidó közösség számára, amely már így is az antiszemitizmus példátlan fellángolásával küzd az egyetemeken, a médiában, a művészeti életben és a popkultúrában. A fiatalabb zsidók közül sokan, akik iskolai éveik során a radikális baloldal hatása alatt álltak, hajlamosak igazolni Mamdani nézeteit.
Így az antiszemitizmus elleni harc ma már főként a jobboldal, különösen Donald Trump vállán nyugszik – aki Izrael-párti és bátran fellép az antiszemitizmust elnéző akadémiai intézmények ellen.
A zsidók nincsenek egyedül
Ez nehéz igazság a Trumpot gyűlölő liberális zsidók számára. De emlékeztetőül szolgál: az amerikaiak többsége – akár mérsékelt, akár konzervatív –, akik olyan államokban élnek, mint Észak-Dakota, döbbenten figyelik az antiszemitizmus elharapózását New Yorkban, és elutasítják Mamdanit és a radikális demokratákat. A Demokrata Párt balra tolódása a republikánusok malmára hajtja a vizet – de ez rossz hír az amerikai zsidók és az egész ország számára.
Sokan most kezdenek el azon gondolkodni, hogy talán jobb lenne átköltözni egy vörös (értsd republikánusok által vezetett) államba – például Floridába. Bármennyire nyomasztó is ez a helyzet, egyben emlékeztet arra is, hogy a zsidók nincsenek egyedül. Bár ma már ostrom alatt állnak ott, ahol egykor otthon érezték magukat, de az amerikaiak többsége továbbra is kiáll mellettük.
A véleménycikkek nem feltétlenül tükrözik a Neokohn szerkesztőségének az álláspontját.
Kattintson ide, ha hozzá kíván szólni a Facebookon! További cikkeinket is megtalálja Facebook-oldalunkon.
