Ori Megidish, a Gázából kiszabadított izraeli túsz elmondta, hogy a fogságban jeleket kért Istentől – és megkapta őket.
Az elsőként kiszabadított túsz, Ori Megidish elmesélte Gázában átélt istenélményeit, és azt, hogyan segítette őt a hite a túlélésben.
Jelek Istentől
Ori Megidish a 12-es csatorna szerdán este sugárzott „Uvda” című műsorában mesélt a hitéről.
„Hittem abban, hogy Isten mellettem van, vigyáz rám, és ki fog hozni onnan” – mondta Megidish, hozzátéve, hogy többször is jeleket kért fentről: „Kérdéseket tettem fel, például ha ki kell jutnom innen, akkor legyen egy robbanás. És akkor hirtelen robbanás hallatszott. Mindenféle jelek voltak.”
Egy másik alkalommal arra kérte Istent, hogy mutasson neki egy pillangót, mint mennyei jelet.
”Hirtelen az egyik fogvatartóm elővett egy színes pillangó alakú játékot.
Elkezdtem mosolyogni, annak ellenére, hogy az arcomon varratok voltak – éreztem, hogy Ő velem van.”
A fogságban töltött harmadik sábátján bombatalálat érte azt a házat, ahol fogva tartották. „A mennyezet beomlott, a ház lángokban állt. Nem is éreztem, hogy megsérültem.” Csak később jött rá, hogy koponyatörése van. Megidish elmondta, hogy az őt kezelő palesztin orvosok érzéstelenítés nélkül varrták össze az arcát. „Leírhatatlan fájdalom volt” – mesélte.
Megidish elmesélte azt is, hogy éppen aludt, amikor megmentették. „Kint lövöldözés hallatszott, és amikor rájöttem, hogy valami történik, a hűtő mögé bújtam és letérdeltem. Héberül kiabáltam, nem tudom, miért, de úgy éreztem, mintha ez egy mentőakció lenne.”
Hirtelen előtte termett egy katona, aki úgy nézett ki, mint egy helyi lakos, bármiféle azonosító jel nélkül. „Össze voltam zavarodva – azt gondoltam, hogy ez is egy újabb emberrablás lehet. Megeshetett volna.” – emlékezett vissza. Amikor elindultak, Megidish hallotta, hogy a katona héberül beszél. „Emlékszem, hogy pillantást váltottunk, és láttam, milyen izgatott volt.”
Szexuális zaklatás
Amint arról lapunk is beszámolt, az Uvdának adott interjújában a volt izraeli túsz leírta azt az elviselhetetlen helyzetet is, amikor az egyik terrorista megpróbálta őt molesztálni.
„A napok múlásával éreztem, hogy a főnök valahogy másképp néz rám, nem úgy, ahogy egy normális ember tenné” – tette hozzá. „Közelebb jött hozzám, és megérintett az akaratom ellenére. Azt mondtam neki: »Nem akarom ezt, maradjon távol tőlem.«”
„Volt, hogy odajött, rácsapott a fenekemre, vagy olyan helyeken érintett meg, amelyeken nem kellett volna.
A mellkasom is megsérült, ezért a sérülésről kérdezett, és ezt ürügyként használta, hogy megnézzen. És… nem is tudom, ott voltam vele, ő volt az, aki elvileg vigyázott rám abban a helyzetben – és mégsem tudtam ellenállni neki, bármennyire is szükségem lett volna rá.”
Ezt a cikket szerkesztőségünk a sábát beállta előtt készítette és előre időzítve jelent meg az oldalon.
Kattintson ide, ha hozzá kíván szólni a Facebookon! További cikkeinket is megtalálja Facebook-oldalunkon.
