A Le Monde birtokába került, egyelőre nem végleges jelentés szerint a Muszlim Testvériség szervezett és politikai célú jelenléte Franciaországban bár csökkenő tendenciát mutat, mégis új formát ölt: a helyi szintű, úgynevezett „önkormányzati iszlamizmus” megjelenésében.
A jelentést 2024 tavaszán rendelte meg a francia kormány, és május 21-én ismertették a védelmi és nemzetbiztonsági tanács zárt ülésén az Elysée-palotában. Bár a sajtóhoz már előző nap kiszivárgott, hivatalos közlését Macron elnök kérésére elhalasztották. A dokumentum – melynek szerzői között egy volt nagykövet és egy prefektus is szerepel – nem fest feketén-fehéren riasztó képet, inkább árnyaltabb megközelítést képvisel, különösen a francia belpolitikai kontextusban.
A 75 oldalas jelentés a Muszlim Testvériség közel-keleti visszaszorulását elemzi – különösen Egyiptom, Tunézia és Marokkó viszonylatában –, és kiemeli, hogy a szervezet befolyása jelentősen visszaesett, kivéve Törökországban, amely ma a mozgalom európai stratégiájának központja. Franciaországban jelenleg 400–1000 fő közé tehető a Testvériséghez köthető aktív tagok száma, és befolyásuk is csökkent az elmúlt két évtizedhez képest.
A dokumentum a Musulmans de France (korábban UOIF) szervezetet nevezi meg a legfontosabb franciaországi bástyaként, amely 139 mecsetet tudhat maga mögött – ez az összes franciaországi imahely 7 százaléka
(Franciaországban a legfrissebb becslések szerint körülbelül 6,7 millió muszlim él, ami a teljes lakosság 10%-át teszi ki és több, mint 2000 muszlim imahely működik).
A jelentés azonban hangsúlyozza: egy-egy mecsethez tartozni nem jelent automatikus ideológiai azonosulást a Testvériséggel.
Ami valóban figyelmet érdemel, az a jelentés fő következtetése szerint a „helyi iszlamizmus” térnyerése lehet, amely különösen az önkormányzati politikában válhat hangsúlyossá a 2026-os választások közeledtével.
A mozgalom fő ereje ugyanis nem országos, hanem helyi szinten mutatkozik meg, ahol aktivista csoportok és közösségi vezetők révén próbálnak befolyást gyakorolni a közéletre.
A jelentés – bár nem riaszt kiterjedt összeesküvéssel vagy közvetlen fenyegetéssel – komoly problémára mutat rá: a francia állam hosszú ideje képtelen rendezni a muszlim vallásgyakorlás intézményes kereteit. Ez a rendezetlenség táptalaja lehet az olyan ideológiai mozgalmaknak, mint a Testvériség, melyek ügyesen kihasználják az állami struktúrák hiányosságait, miközben „mérsékelt” párbeszédkészséget mutatnak a nyilvánosság előtt, gyakran kettős beszédet alkalmazva.
A dokumentum egyik kevésbé hangsúlyozott, de súlyos megállapítása: a belügyminisztérium és az elnöki hivatal között feszültségek alakultak ki a jelentés kommunikációja körül. Míg a belügy egyfajta retorikai fegyverként használta volna az iszlamizmus elleni fellépésben, az Elysée inkább stratégiai megfontolásokat helyezett előtérbe.
Kattintson ide, ha hozzá kíván szólni a Facebookon! További cikkeinket is megtalálja Facebook-oldalunkon.
