Egy brit férfi őszintén beszélt arról, hogy október 7-e után miként rekesztették ki őt a meleg közösségből zsidó identitása miatt.
Október 7-e után a meleg barátaim egymás után kezdtek elhagyni, és ez az árulás nagyon fáj – árulta el The Jewish Chronicle oldalán megjelent cikkében Josh Rose.
A coming out
Tizenéves korom végén egyre vallásosabb lettem. Elkezdtem kóserül enni, zsinagógába jártam, és egy jeruzsálemi jesivában tanultam egy brit egyetemen töltött félévek között. Azt hiszem, legbelül tudtam, hogy meleg vagyok, de mivel a gondolat annyira megrémített, azt mondtam magamnak, hogy ha vallásos zsidó leszek és feleségül veszek egy nőt, akkor a problémám egy varázsütésre megoldódik.
Ez nem történt meg. Ehelyett coming outoltam, és lemondtam a vallásos identitásomról, hogy helyet csináljak az új énemnek.
Addig az aktivizmusom politikai és zsidó ügyek keveréke volt. Tizenéves koromban egy környezetvédelmi programot hoztam létre a helyi ifjúsági központban, jótékonysági rendezvényeket szerveztem a zsinagógában, és iskolai összejövetelt tartottam a dárfúri (szudáni) népirtásról. Még egy autóbuszt is szerveztem Manchesterből, ahonnan származom, Londonba, hogy a barátaim csatlakozhassanak hozzám a szudáni mészárlások elleni tiltakozáson. De miután coming outoltam, az energiáimat meleg ügyekbe fektettem.
Az aktivizmusom fő területei a konverziós terápiák betiltása, a meleg férfiak véradásának engedélyezése és a vallásos háttérrel rendelkező LMBT+ emberek támogatása voltak. Számtalan felvonuláson vettem részt, és még az országos hírekben is megjelentem egy különösen színes transzparenssel a Downing Street előtt. Csatlakoztam a különböző vallási hátterű LMBT+ emberek támogató csoportjához, és hallottam néhány megrázó történetet. Írtam és készítettem egy rövidfilmet két eltitkolt kapcsolatban élő zsidó fiatalemberről, amely saját tapasztalataimon alapult, és amely a szexuális és a vallási identitásom közötti egyensúlyozás bonyolultságát vizsgálta.
Ahogy teltek az évek, kezdtem olyan zsidó tereket találni, amelyek befogadóak voltak az LMBT+ emberek számára. Az általam készített filmet bemutatták az Egyesült Királyság Zsidó Filmfesztiválján, és vetítették a londoni JW3 zsidó kulturális központban. Örömöt és hálát érezve kezdtem lassan visszatérni a zsidósághoz és a zsidó közösséghez, miközben továbbra is hevesen kiálltam a meleg ügyek mellett. Miután évekig küzdöttem azzal, hogy ki vagyok, úgy éreztem, hogy képes vagyok teljesen összeegyeztetni zsidó és meleg énemet.
Aztán megtörtént október 7-e.
Az október 7-i választóvonal
A rövidfilmemet október végén játszották volna le egy nem zsidó LMBT+ támogató csoportban. Reméltem, hogy a barátaim (egyikük sem zsidó) – akik közül néhányukat kirúgtak otthonról a szexualitásuk miatt – megnézik, és vigaszt találnak benne.
Aztán kaptam egy üzenetet a csoport szervezőjétől, hogy nem jó ötlet a vetítés, mert nem akarja, hogy tisztességtelen megjegyzéseknek vagy kérdéseknek legyek kitéve Izrael Hamász elleni háborújával kapcsolatban. Egy filmet, amely két vallásos meleg férfiról szól, akik a szexualitásukkal küzdenek, egy filmet, amely nem említi Izraelt, amely még a judaizmust sem említi kifejezetten, nem megfelelőnek ítéltek, attól tartva, hogy a nem zsidó LMBT+ közösség tagjai nehogy rám támadjanak október 7-e után.
Úgy tűnt, hogy a csoport úgynevezett biztonságos tere mindenki számára biztonságos, kivéve számomra, aki nyíltan zsidó vagyok.
Egymás után kezdtek elhagyni a meleg barátaim. Meleg barátaim, akiket az LMBT+ támogató csoportban, a Pride-on és a tüntetéseken ismertem meg, akiket magammal vittem zsidó rendezvényekre, akiknek szállást adtam a nehéz időkben.
Elmondtam nekik, hogy támogatásra és megértésre van szükségem, de nem kaptam semmit.
Ezúttal nagyon egyszerű volt a választásom. A meleg kapcsolataim megszűntek, a zsidó kapcsolataim azonban nem.
Még mindig támogatom azokat az ügyeket, amelyeket akkor is támogattam, amikor először coming outoltam. Továbbra is kiállok az LMBT+ közösség mellett, miközben a jogaikért harcolnak, de most már a hátsó sorokból teszem ezt. Most a politikai energiám nagy részét a zsidó közösség védelmére fordítom.
Ez a cikk eredetileg a The Jewish Chronicle oldalán jelent meg.
A véleménycikkek nem feltétlenül tükrözik a Neokohn szerkesztőségének az álláspontját.
Kattintson ide, ha hozzá kíván szólni a Facebookon! További cikkeinket is megtalálja Facebook-oldalunkon.
