Az Irán elleni izraeli katonai fellépés nem a „ha” kérdése, egyszerűen azért, mert nem maradt más lehetőség. Ugyanakkor nem egyetlen jól irányzott csapás oldhatja meg az iráni terrorizmus és fenyegetés problámáját, és mivel a katonai kihívás jelentős, és következményei és hatásai messze túlmutatnak az Izrael és Irán közötti helyi konfrontáción.
Kezdjük a következtetéssel: Nagyon kevés idő maradt az iráni atomprogram kezelésére. Az Iszlám Köztársaság olyan mélyre helyezi földalatti nukleáris infrastruktúráját, hogy még az amerikai bunkerromboló bombák sem lesznek képesek áthatolni rajta.
Eközben a Nemzetközi Atomenergia-ügynökség (NAÜ) legutóbbi jelentése megállapította, hogy az iráni atomfegyver csak a rezsim vezetőinek döntésétől függ.
„Ha Irán úgy dönt, hogy fegyver minőségű uránt állít elő 90%-os dúsítással a jelenlegi 60% helyett, akkor ezt gyorsan megteheti … és körülbelül egy hónapon belül elegendő készletet hozhat létre négy-öt nukleáris fegyver előállításához” —
– foglalta össze a helyzetet az Institute for Science and International Security, a NAÜ megállapításai alapján.
Mint az széles körben ismert, Irán nukleáris infrastruktúrája szétszórva található a hatalmas országban. Ez azt jelenti, hogy a kisszámú repülőgépet érintő „hit and run” forgatókönyvek, mint amilyeneket az izraeli légierő hajtott végre 1981-ben Irakban vagy 2007-ben Szíriában, nem jöhetnek számításba. Ráadásul több, részben földalatti telephely ellen sokkal több repülőgépre lenne szükség, valószínűleg több támadási hullámban.
Zohar Palti, aki számos kulcsfontosságú biztonsági pozíciót töltött be, Nadav Perry podcastjában azt állította, hogy az Egyesült Államok képes nyolc óra alatt semlegesíteni az iráni atomprogramot, de egy amerikai forrás, úgy véli, ez a becslés túlságosan optimista. A forrás szerint a kérdés az, hogy mekkora kárt akarna Amerikai okozni az iráni projektnek. Másodszor, valószínűleg előkészítő műveletekre is szükség van, mielőtt lecsapnának magára a rendszerre.
E forrás szerint tehát az amerikaiaknak két napra lenne szükségük ahhoz, hogy felszámolják Irán nukleáris programját.
Akárhogy is, még ha nyolc óra elegendő is az amerikaiaknak, az izraeli légierőnek a birtokukban lévő bombák hiányában sokkal több időre lenne szüksége.
Ráadásul egy Irán elleni csapás nem az izraeli légierő bevetéseivel kezdődne és végződne, hanem olyan kiterjedt regionális előkészületeket igényelne, amelyeket nem lehetne rejtve tartani. Ez azt jelenti, hogy Izrael egyedül és meglepetésszerűen kellene repülőgépeket küldeni és visszahozni, de mind izraeli, mind amerikai tisztviselők kételkednek egy ilyen támadás megvalósíthatóságában.
Először is azért, mert ha Izrael meglepetést akarna, az amerikai felderítő és figyelmeztető rendszer gyorsan felfedezné az izraeli tevékenységet. Sőt, ha Izrael nem tájékoztatja előre a CENTCOM-ot, akár súrlódások is kialakulhatnak az izraeli repülőgépek és amerikai társaik között.
Másodszor, még ha az amerikaiak nem is vesznek részt a tényleges csapásban, Izrael számára nagyon előnyös lenne, ha valós idejű védelmi segítséget kapna Donald Trump elnöktől.
Az amerikai médiában megjelent jelentések azt állították, hogy Izrael tavaly őszi iráni hadművelete során az amerikai erők készen álltak arra, hogy megmentsék pilótáinkat, ha – Isten ments – bármelyiküket lelőnék az iráni égbolt felett. Emellett Irán valós időben válaszolhatna azzal, hogy rakétákat lőne ki Izraelre, a térségben lévő amerikai támaszpontokra vagy az amerikai szövetségesekre. És persze Irán később is válaszolhatna, és valóban ezzel fenyegetőzött, ha a legrosszabb történik az ő szempontjából – nukleáris projektjének megsemmisítése.
Egy kínai hajó
Bár Izrael jelentősen megrongálta Irán rakétarendszerét, az ajatollahoknak még mindig van jó néhány légvédelmi egységük. Nem pihennek a babérjaikon sem, és a nemzetközi médiajelentések szerint nemrég kikötött Iránban egy kínai hajó, amely cirkálórakétákhoz használt üzemanyagot szállított. Emellett a jemeni hútik, az iraki milíciák és a libanoni Hezbollah is teljes erőbedobással harcolnak. Igen, a szervezet súlyos csapást szenvedett, de még mindig számos képességgel rendelkezik.
Vagy vegyük Azerbajdzsánt, Izrael szövetségesét és az ajatollahok ellenségét. Baku is, amely már elszenvedett terrorista támadásokat Irán részéről, a célkeresztben van, ha Izrael cselekszik. Érdemes megjegyezni, hogy Irán és Pakisztán között is előfordultak tűzváltások és robbantások, amelyek közvetve az Izraellel való rivalizáláshoz kapcsolódtak.
Más szóval, az iráni fellépés sokkal nagyobb kiterjedésű lehet, mint egy rakétaháború Jeruzsálem és Teherán között.
Ezúttal, még ha Izrael egyedül is csap le, Irán az egész térségben megtorlást ígér, ezért regionális védelmi felállásra van szükség, természetesen az USA vezetésével. Ennek előkészítése heteket vesz igénybe, és ezt sem lehet eltitkolni. Tehát minden esetben és forgatókönyvben szükségesnek látszik az előzetes egyeztetés az amerikaiakkal.
Izrael nem csak a védekezésben, hanem a támadásban is amerikai partnerséget szeretne látni. De kérdés, hogy Trump elnök mennyire érdekelt ebben. A regionális háborútól való félelem miatt Barack Obama és Joe Biden korábbi elnökök nem akarták, hogy Izrael bombázza Iránt. Trump kevésbé kockázatkerülő, mint ők ketten, de ő sem akar háborút.
Egy hónappal ezelőtt, a Benjamin Netanjahu miniszterelnökkel a Fehér Házban tartott találkozójának megnyitóján megkérdeztem az elnököt: „Most, hogy Irán a leggyengébb helyzetben van, nem lenne itt az ideje, hogy katonai lépéseket tegyünk a nukleáris programja ellen?”
Trump vitatta a kérdés alapját:
„Azt mondja, hogy Irán gyenge, pedig nagyon is erős. Biden megerősítette azzal, hogy milliárdokat utalt át nekik. Szankciókat fogunk bevezetni ellene”
– válaszolta az elnök.
Valóban, Trump még ismét megpróbálja a „maximális nyomást” gazdasági szankciókkal gyakorolni Iránra és tisztségviselőire. Katonai akció most a jelek szerint nincs a pakliban. Ugyanakkor arra kéri Oroszországot, hogy közvetítsen közte és Irán között egy új nukleáris megállapodás elérése érdekében. Jelenleg tehát diplomáciai, nem pedig katonai kérdésekre összpontosít.
A kérdés az, hogy van-e esély arra, hogy a szankciók vagy egy megújított megállapodás arra késztetné az ajatollahokat, hogy leállítsák az atomprogramjukat. Ha már Biden engedményeit is elutasították, akkor Trump keményebb követeléseit sem fogják valószínűleg elfogadni. Ami a szankciókat illeti, a történelem azt tanítja, hogy csak ritkán késztettek országokat arra, hogy visszalépjenek attól, amiről úgy vélték, hogy a nemzetbiztonságukat szolgálja. Irán 40 éve áll gazdasági és egyéb szankciók alatt és azok nem igazán hatottak rá.
Nincs okunk azt gondolni, hogy most, amikor a bomba már csak karnyújtásnyira van, bármi megváltozik.
Persze lehetséges, hogy mielőtt a katonai opcióhoz fordulna – vagy felhatalmazná Izraelt erre – Trump ki akarja meríteni a diplomáciai eszközöket. A világméretű háborúk megállítása volt az egyik kampányígérete.
Más szóval, ad néhány hónapot a szankcióknak és a tárgyalásoknak, ha ezek kudarcot vallanak, meg fogja hozni a megfelelő döntést.
Az igazság pillanata idén ősszel
Dan Shapiro szerint, aki a Biden-kormány idején a Pentagonban töltött be vezető pozíciót, korábban pedig az Egyesült Államok izraeli nagykövete volt, maguk az előkészületek (a katonai akcióra) jelezni fogják Iránnak, hogy az Egyesült Államok komolyan gondolja aűz esetleges katonai fellépést.
Hiteles katonai fenyegetésnek kell lennie az asztalon, és az igazság pillanata, hogy Amerika cselekszik-e vagy sem, idén ősszel jöhet el.
Hozzátette, hogy Irán a leggyengébb helyzetben van annak következtében, hogy Izrael tavaly ősszel súlyos károkat okozott légvédelmi rendszerében.
Shapiro szerint az Egyesült Államok lényegesen jobb képességekkel rendelkezik, mint Izrael, de Izrael jelentős károkat tud okozni Irán nukleáris infrastruktúrájában.
Mindenesetre a zsidó államnak szüksége lesz az Egyesült Államok segítségére, ahogyan az az Irán elleni októberi izraeli támadás során is történt.
A szakemberek körében megoszlanak a vélemények arról, hogy az iráni égbolt teljesen szabad-e, vagy az iszlám köztársaság jelentős védelmi képességeket tart fenn.
Itt is azt kell feltételeznünk, hogy Irán nem vesztegeti az időt, és minden napot arra használ fel, hogy új radarokat és légvédelmi rakétaütegeket telepítsen.
Mi lesz tehát mindezen viták gyakorlati eredménye? Izraelben nagyon magas rangú tisztviselők ismételten, minden alkalommal elmondják, hogy „nem veszik le a szemüket a labdáról”, vagyis tisztában vannak a lehetőségekkel, a kockázatokkal és a sürgősséggel.
Mindenesetre figyelemre méltó, hogy Lindsey Graham republikánus szenátor kedden azokra a hírekre reagálva, amelyek szerint Oroszország közvetítene az Irán és az Egyesült Államok közötti nukleáris megállapodás megkötésében, azt mondta, hogy
„nulla az esélye annak, hogy nukleáris megállapodás szülessen. A náci ajatollahok el akarják pusztítani Izraelt. Trump elnöknek meg kell adnia Izraelnek az eszközöket, hogy elpusztítsa Irán atomprogramját”.
Előző nap Netanjahu a Knesszetben kijelentette, hogy „vannak dolgok, amelyeket jobb kimondatlanul hagyni, jobb csendben csinálni”.
Természetesen igaza van, feltéve, hogy ezúttal végre megtörténnek.
| A szerző, Ariel Kahana befolyásos és elismert izraeli újságíró és diplomáciai tudósító. Ez az írása az Israel Hayom c. lapban jelent meg. |
