A túsztárgyalások 2023. októberi kezdetekor elképesztően sok vélemény és pletyka látott napvilágot arról, hogy Izrael Állam nevében ki a felelős a túszok sorsáért. Gal Hirsch – Benjamin Netanjahu miniszterelnök által a foglyok és eltűntek koordinátorának kinevezett vezető? Vagy a Sin Bet belbiztonsági szolgálat igazgatója, Ronen Bar? Esetleg az IDF elrabolt és eltűnt személyek felkutatásával foglalkozó hírszerzési csoport parancsnoka, Nitzan Alon? Még a Moszad volt vezetője, Joszi Cohen is az ügy kezeléséért potenciális felelősként lett negnevezve.
Ahogy mára az Izrael és a Hamász közötti túszalku utolsó szakaszához értünk, nem volt kétséges, hogy annak ellenére, hogy a fent említettek mindegyike különböző módon járult hozzá a tűzszünet és túszalku eléréséhez, mégis a legkritikusabb személyiség David Barnea jelenlegi Moszad igazgató volt.
Még akkor is, ha Donald Trump leendő amerikai elnök megpróbálta magáénak tudni a dicsőség oroszlánrészét a végső alku megpecsételésében – és nem kérdés, hogy segített nyomást gyakorolni mind Izraelre, mind a Hamászra, hogy meghozzák a végső döntést -, az alku szerdán közzétett arab nyelvű változata egyértelművé tette, hogy Barnea eszkábálta össze az alku túlnyomó többségét, amely május 27-re és augusztus 16-ra nyúlik vissza.
Három példa a megállapodásból a fentiek alátámasztására:
1) a rafahi átkelőt megnyitják a segélyek és más szállítmányok átadása előtt „az Egyiptommal augusztusban kötött megállapodások alapján”; 2) hogy a sebesült palesztinok a rafahi átkelőn keresztül elhagyhatják a Gázai övezetet, hogy orvosi ellátásban részesüljenek „a május 27-i megállapodás 12. szakaszának megfelelően”; és 3) hogy az észak-gázai palesztinok visszatérhetnek otthonaikba a Gáza közepén húzódó Netzarim folyosón keresztül „a május 27-i megállapodás 3. vagy 3b. szakaszának megfelelően”.
A The Jerusalem Post már korábban beszámolt arról, hogy a májusi-augusztusi időszakban folytatott tárgyalásokon sikerült a legjelentősebb engedményt kicsikarni a Hamásztól: azt, hogy újra tárgyalásokat kezdjen az összes túsz visszaszolgáltatásáról, és megkezdje a túszok visszaszolgáltatását az 1. fázisban anélkül, hogy a tárgyalások felújításának előfeltételeként a háború befejezését követelné.
Ez az eredmény megköveteli, hogy valódi elismerést adjunk Barneának a tárgyalások vezetőjeként betöltött szerepéért – jóval azelőtt, hogy Trump belépett volna a képbe.
Ami a kedd óta tartó tárgyalásokat illeti: széles körben jelentették, hogy a Hamász megpróbálta megváltoztatni a túszszabadítás részeként kicserélendő egyes palesztin foglyok nevét és szabadon engedésük feltételeit.
Mit csinál Barnea?
Vezető tárgyalóként Barneának az lenne a feladata, hogy bizonyos kérdésekben – például amikor egyes izraeli tisztviselők kiszivárogtatták, hogy nem hajlandók visszaadni Jahja Szinwar holttestét – Izrael álláspontjának megtartása mellett taktikai rugalmasságot tanúsítson, hogy az esetleges kisebb változtatásokról szóló megállapodást meg lehessen kötni.
Általánosságban azonban senkinek sincs fogalma arról, hogy Barnea mit csinál.
Míg számos izraeli politikai és védelmi tisztviselő a nyilvánosság elé állt a túsztárgyalásokkal kapcsolatos nézeteivel, és azzal, hogy személyesen hogyan befolyásolták a tárgyalásokat, Barnea nem nyilatkozott nyilvánosan, és igyekezett az árnyékban maradni.
Sőt, időről időre nyilvánvalóvá vált, hogy jobban szerette volna, ha a kormány nem hozza nyilvánosságra minden alkalommal, amikor Párizsba, Kairóba, Katarba vagy máshová küldték tárgyalásokat folytatni.
Barnea első sikere az a hihetetlenül nehéz kötéltánc volt, amellyel megpecsételte a Hamásszal kötött 2023. novemberi megállapodást, amely 84 izraeli és 24 külföldi túszt adott vissza.
Különböző forrásokból és külföldi jelentésekből a Post megtudta, hogy Barnea nem egyszerű hírvivő, hanem saját jogkörrel ellátott diplomata, aki számos vitás kérdésben megőrizte a diszkréciót – és aki gyakran tett kritikus ajánlásokat vagy foglalt állást, amelyek döntően befolyásolták a túsztárgyalások végső menetét.
Barneát többek között az tette létfontosságúvá, hogy az elsődleges szereplők – Katar vezetőitől és hírszerző tisztviselőitől kezdve Egyiptom vezetőin át William Burns CIA-főnökig és természetesen Benjamin Netanjahu miniszterelnökig – nagyra becsülik.
A The Jerusalem Post úgy tudja, hogy Katar befolyása a Hamászra három szálon fut: Katar ad otthont a Hamász „diaszpóra” felső vezetésének egy részének; Katar ad otthont a Hamász vezetői családjainak; és a bankjaiban őrzik a terrorcsoport pénzeszközeinek mintegy 80%-t.
Ez azt jelentette, hogy Barnea több energiát fektetett a katari kapcsolatokba, mint bárki más.
Paradox módon a The Jerusalem Post úgy tudja, hogy Barnea hitelességének egy része a likvidálásokkal kapcsolatos hírnevéből és abból ered, hogy hangosan bírálta, hogy Katarnak engedélyezte a Hamasz pénzek küldését – akár a Moszad vezetőjeként, akár korábban helyettes vezetőjeként.
Barnea ezen lépései azt jelzik, hogy a katari vezetők tudják, hogy amikor ajánlatot tesz nekik, az valós és konkrét, és nem csak egy barátságos diplomata, aki próbál simulékony lenni.
Ez tette lehetővé, hogy Barnea bármikor viszonylag azonnal kapcsolatba tudjon lépni a különböző kulcsfontosságú katari tisztviselőkkel. Továbbá, amikor sok tisztviselő hamis híreket adott ki, mondván, hogy Katart ki fogják zárni, vagy hogy a Hamász összes tisztviselőjét kiutasították Katarból, Barnea soha nem bátorította ezeket a túlzásokat – amelyeket a héten folytatott tárgyalások egyértelműen cáfoltak.
Az egyik kritikus pont, amikor Barnea jelentős szerepet játszott, az volt, amikor a 2023. novemberi kezdeti cserét javasolta 50 túszért.
Az akkori védelmi miniszter, Joav Gallant, valamint az IDF vezérkari főnöke, Herzi Halevi altábornagy és a Sin Bet igazgatója, Ronen Bar kezdetben ellenezte ezt az ajánlatot és csak később támogatták, de döntő fontosságú, hogy Netanjahu közeli szövetségese, Ron Dermer támogatta; ahogyan a Sász párt vezetője, Arje Deri, Beni Ganz és a háborús kabinet másik tagja, Gadi Eisenkot is támogatta.
A hét folyamán kétszer is, amikor az eredeti túszalku lezajlott, és a Hamász elkezdett játszani, Barnea meghiűsította a terrorcsoport azon próbálkozásait, hogy megváltoztassák, mit „adnak” Izraelnek, és a megállapodott női túszok helyett férfi túszokat és holttesteket adjanak.
Barnea keménykezű megközelítése volt az, ami visszavezette az alkut a helyes útra. Ő volt azon kevés tisztviselők egyike, aki soha nem adta fel a túsztárgyalásokat, még azután sem, hogy májusban és augusztusban olyan közel kerültek a kudarchoz, és valószínűleg ugyanezeket a képességeket most is bevetik, hogy a mostani alkut átjuttassák a célvonalon.
- 20:00
2025. január 13. - 10:00
2024. február 25. - 05:44
2025. január 17. - 14:00
2025. január 15. - 18:00
2024. június 11. - 10:00
2024. június 14.