Az elesett katona parancsnoka megesküdött, hogy támogatni fogja a fiatal édesanya és születendő gyermeke jövőjét.
Mindössze egy nappal azután kopogtattak Racheli Orya Dery ajtaján, hogy férje, Szaadia Dery az IDF őrmestereként visszatért Gázába. Racheli a kémlelőnyíláson keresztül meglátta a kint álló izraeli katonatiszteket, és tudta, hogy a legrosszabb félelmei váltak valóra.
„Annyira sikítottam, hogy azt hittem, soha nem hagyom abba”
– emlékezett vissza a 29 éves nő.
A 29 éves Szaadiát egy akna ölte meg Gázában, Racheli pedig egyedül maradt két kisgyermekükkel. Alig egy nappal azután, hogy sivát ült a férje emlékére, Racheli megtudta, hogy terhes a harmadik gyermekükkel.
„Úgy éreztem, hogy ez Szaadia utolsó ajándéka számomra”
– mondta. „De ugyanakkor nem tudtam elhinni, hogy egyedül hagyott, hogy szembenézzek ezzel.”
Racheli a gyász miatt közel hat hónapig titokban tartotta terhességét, ritkán hagyta el a lakását.
Az egyik első ember, akinek végül elmondta, Szaadia parancsnoka, Idan Siboni volt. Saadia halála óta Siboni lett a család egyik fő támogatója. Az Alexandroni dandár katonáival együtt Siboni gondoskodott Racheli és gyermekei ellátásáról, élelmiszert vitt nekik és kisebb ünnepségeket szervezett, például születésnapi partit a pár hároméves gyermekének.
„Szaadia volt a legjobb barát, akit bárki kívánhatott volna”
– mondta Siboni, aki elmondta, hogy a férfival való kapcsolata a háború alatt szilárdult meg, amikor a káosz ellenére Szaadia megszervezte Siboni és felesége számára a sevá bráchot-ot, miután az esküvőjüket a konfliktus miatt elhalasztották.
„Emlékeztetett arra, hogy a hagyomány szerint a vőlegényt úgy kell kezelni, mint egy királyt” – mondta Siboni.
Most, több mint egy évvel később, Siboni mély felelősséget érez, hogy tiszteletben tartsa Szaadia örökségét.
„Ahogy ő ott volt nekem és a feleségemnek, úgy kell nekem is ott lennem Racheli és a gyermekei számára”
– mondta.
