Az elkövetkező hónapok során kiderül, hogy Mohammad al-Dzsulani továbbra is az a terrorista marad-e, aki egykor volt, és hogy van-e értelme diplomáciai offenzívájának – amellyel próbálja magához édesgetni a nyugati diplomatákat – írja Joáv Limor az Israel Hayom oldalán megjelent cikkében.
Az elmúlt két hétben Izraelben sokan azon töprengtek, hogy Abu Mohammad al-Dzsulani (másnéven Ahmed al-Sharaa) szíriai lázadók vezetőjének “átalakulása” valódi-e, vagy csupán egy kifinomult megtévesztő kampány része.
Látszólag minden jel az előbbire mutat. Al-Dzsulani a katonai egyenruhát testre szabott öltönyre cserélte, a harcias retorikáról az egység és megbékélés ígéreteire, a dzsihadista hadműveletekről pedig a békéről szóló üzenetekre váltott. Ennek ellenére továbbra is az al-Kaida szíriai ágának vezetője, és ragaszkodik az „al-Dzsulani” névhez, ami emlékeztet mindenkit a Golán-fennsíkról való származására, és talán egy utalás jövőbeli ambícióira.
Egyelőre úgy tűnik, a világot lenyűgözi al-Dzsulani metamorfózisa. Szédületes ütemben érkeznek Damaszkuszba a diplomáciai delegációk, köztük a nagy globális hatalmak képviselői. Az Egyesült Államok például gyorsan bejelentette azon szándékát, hogy feloldja a több mint egy évtizede a szíriai polgárháború során ellene kiszabott személyes szankciókat és megszünteti a fejére kitűzött vérdíjat.
A mérsékelt arab vezetők azonban továbbra is óvatosak, attól tartva, hogy ők lehetnek a következő célpontjai.
Új dilemmák
Az Egyesült Államok állítólag arra is sürgette Izraelt, hogy adjon esélyt al-Dzsulaninak, ezzel is bátorítva a párbeszédet. Izraelnek nyomós okai vannak ennek mérlegelésére: csökkenteni kell ugyanis a potenciális fenyegetéseket északkeleti határa mentén, megfékezni Törökország veszélyes befolyását Szíria jövőjére, és biztosítani, hogy Irán távol maradjon a szíriai ügyektől.
A kölcsönös jó kapcsolat nyújtotta előnyök lehetőségei mindkét fél számára jelentősek:
al-Dzsulani biztosíthatja rezsimjét, míg Izrael mérsékelheti a rá leselkedő fenyegetéseket.
Egyelőre az IDF tartja fenn az ellenőrzést a Hermon-hegy szíriai oldala és a szomszédos területek felett a nemzetközi határtól keletre lévő demilitarizált övezetben. Az előbbi elengedhetetlen a fenyegetések azonosításához, megfigyeléséhez és semlegesítéséhez.
Kezdetben a szíriai Golán lakosai üdvözölték az IDF jelenlétét, de néhányan mostanában elégedetlenségüket fejezték ki emiatt, beleértve a nyílt tiltakozást is. Mindeközben a nemzetközi közösség valószínűleg követelni fogja Izrael esetleges visszavonulását a határaihoz.
Hogyan tovább?
Nem valószínű, hogy Izrael jelenléte tartós lesz Szíriában. Amint a megerősített határzár elkészül, az IDF erői – leszámítva a Hermon-hegyen lévőket – várhatóan visszavonulnak. Addig Izrael azon dolgozik, hogy kapcsolatokat alakítson ki a helyi lakossággal és talán az új damaszkuszi rezsimmel. Közben pedig megpróbálja felmérni al-Dzsulanit és környezetét:
feltérképezni a kulcsfigurákat, a hatalmi csoportokat és a katonai képességeket.
A Szíriával kapcsolatos több évtizedes hírszerzési hálózat elavulttá vált a damaszkuszi rendszerváltás és Szíria katonai képességeinek megsemmisítése miatt. Izraelnek most szembe kell néznie azzal az ijesztő feladattal, hogy a semmiből újjáépítse ezt a tudást – ez egy hatalmas hírszerzési és műveleti kihívás.
Egy utolsó megjegyzés al-Dzsulanival kapcsolatban: körülbelül egy évtizeddel ezelőtt, a szíriai polgárháború tetőpontján, Izrael hírszerzést információkat kapott arról, hogy al-Dzsulani emberei a szíriai Golánból beszivárogni készülnek egy kibucba az izraeli Golán-fennsíkon. Ez az információ lehetővé tette az IDF számára, hogy meghiúsítsa a támadást, amely izraeli civileket vett volna célba.
Az IDF értesülései szerint al-Dzsulani maga hagyta jóvá a műveletet.
A következő hónapok döntik el, hogy Dzsulani öltönyös terrorista marad-e, vagy Anvar Szadathoz hasonló figurává változik.
Ez a cikk az Israel Hayom oldalán jelent meg eredetileg.
A véleménycikkek nem feltétlenül tükrözik a Neokohn szerkesztőségének az álláspontját.