Idén, mint egyébként igen sokszor, a zsidó hanuka és a keresztény karácsony ünnepe szinte egybeesik és bár a két ünnep más-más történelmi eseményt idéz fel, azért felfedezhetők hasonlóságok az év e különleges napjai közt.
A zsidóság viszonya karácsony ünnepéhez leginkább a tisztes távolságtartással jellemezhető. A középkori Európában ugyanis a keresztény ünnepek, főként karácsony és húsvét idején a zsidó közösségek az átlagosnál is jelentősebb veszélynek voltak kitéve. Az ünnepi hangulatban sokszor illuminált állapotba kerülő keresztények gyakran a helyi zsidókat szemelték ki könnyű prédaként egy kiadós pogromra.
Ezt tetézték a templomokban ünnep idején elhangzott prédikációk, melyek egyre-másra (de leginkább torzítva) elevenítették fel a zsidók szerepét Jézus kereszthalálában, így a „bűnös nép” fiai, akik megtalálhatók voltak a legtöbb európai faluban és városban, a csőcselék dühének váltak áldozataivá.
A zsidók többsége ezért karácsony idején igyekezett nem elhagyni otthonát még a zsinagógák vagy tanházak irányába sem, ezen az estén nem tartottak nyilvános imákat vagy tanulásokat.
A karácsonyi hangulat keserű szájízét az is érzékeltette, hogy az ünnep estéjén, de legalábbis éjfélig, míg a keresztény templomokban misére gyűltek össze a hívek, felfüggesztették a szent tanok tanulását és inkább sakkal, kártyával vagy olyan elfoglaltságokkal töltötték az időt, melyek év közben, a sok fontosabb teendő miatt, nélkülözve vagy egyenesen tiltva voltak.
Az idő előrehaladtával a decemberi periódus is egyre békésebbé vált a zsidók számára. Az emancipáció után megszaporodott vegyes házasságok és a rohamosan növekvő asszimiláció egyre több zsidó otthonba tessékelte be a karácsonyfát, mely nem csak a kikeresztelkedett zsidók számára vált a sikeres beilleszkedés szimbólumává, de a nemzeti – tehát nem feltétlenül vallási – alapon asszimilálódott zsidók is megtalálták benne a törekvésüket leginkább kifejező eszközt.
Sajnos a történelmi sérelmek legtöbbször nem tették lehetővé, hogy figyelmünket a két ünnep közös vonásaira irányítsuk, és a vallásainkat -melyek a nyugati civilizáció alapját képezik – egyaránt jellemző értékekre összpontosítsunk.
Két ilyen szembetűnő érték az isteni gondviselés felismerése és az embertársaink irányába mutatott jótékonykodás.
Mindkét ünnep hitvilágának középpontjában áll ugyanis annak kinyilvánítása, hogy a világot Isten nem pusztán megteremtette és azután magára hagyta, de annak működésében aktív közreműködő, aki teremtményeinek gondját viseli minden pillanatban, és aki a világot egy, a puszta fizikai létnél magasztosabb irányba tereli.
Ennek fel- és elismerése teremtette meg az alapját annak a nyugati civilizációnak, mely korunkban annak árán is igyekszik elszakadni judeo-keresztény hagyományaitól, hogy tudomást venne arról: a liberalizmus és más haladó eszmék nem vákuumban születtek, azokat meg kellett előzze több ezer évnyi tanulási folyamat, kétezer év judeo-keresztény kultúrája.
Csakúgy, ahogy Isten minden pillanatban gondoskodik az általa teremtett világról, hasonló viselkedést vár el tőlünk is, legyünk zsidók vagy keresztények.
Az embertársaink irányába mutatott tisztelet, a szegények és hátrányos helyzetűek megsegítése, a vendéglátás magasztossága, a közösségben rejlő kohéziós erő mind-mind olyan értékek, melyekkel az ember ki tud lépni saját fizikai korlátai közül és általuk Istenhez hasonlatossá tud válni.
A jótékonyság, a gyengébbek és rászorulók önzetlen megsegítése olyan erények, melyek nem csak fundamentumát képezik mindkét vallásnak, de ebben az ünnepi időszakban különös jelentőséggel bírnak.
A fény erejének üzenete, a sötétség feletti győzelem reménye pont ezekben a napokban válik igazán hangsúlyossá, mikor a nappalok a legrövidebbek. A sötét estéken felgyúló fények, legyenek azok hanukai lángok vagy a karácsonyi gyertyák szikrái, optimizmust és reményt mutatnak mindannyiunknak közös jövőnket illetően.
Ma, talán mint még soha korábban, a régmúlt hibáit feledtetni próbáló törekvés egyre inkább utat tör.
A hazánkhoz hasonló szabad és demokratikus országokban ugyanis mind gyakoribbak a karácsonyfát és hanukai gyertyatartót egyaránt megjelenítő köztéri motívumok, az identitásukat és hitüket büszkén vállalók érzelmeinek tiszteletben tartó „Kellemes ünnepeket!” üdvözletek, melyek egyszerre hangsúlyozzák a különbözőségek erejét és a közös értékek vitathatatlanságát.
A cikk eredetileg a szerző blogoldalán jelent meg.
Megyeri Jonatán összes cikkét elolvashatja itt.
"Csakúgy, ahogy Isten minden pillanatban gondoskodik az általa teremtett világról, hasonló viselkedést vár el tőlünk is, legyünk zsidók vagy keresztények."
Ennek a "kolcsonos gondoskodasnak" a jegyeben tavolodott el Istentol nagyon sok zsido a Holocaust utan. A legendas biro, Chaim Cohen , akinek az apja hires rabbi volt Nemetorszagban, mondta egy beszelgetesben: nem tudom, van-e isten, de ha van, nem akarok vele semmi kozos businesst.
" A legtöbb cionista nem hiszi, hogy Isten létezik, de hiszik, hogy megígérte nekik Palesztinát "
( Ilan Pappe )
Ha mar a foszerkeszto cikket is ir, esetleg elolvashatna neha a hozzaszolasokat. Nincs az a szelsojobb, antiszemita forum, ahol ennel mocskosabb hozzaszolasok jelennenek meg. Csodalom, hogy a TEV meg nem lepett fel a Neokohn ellen.
Egyetértek veled. Tragikus, hogy ez a portál Köves Slomó meghosszabbított nyelve, aminek a vége a Karmelitában található.
En is jobb szeretnek egy objektivitasra toro es nem egyoldalu portalt. De azt meg el tudom fogadni, hogy a Neokohn a Netanyahu – Trump – Orban vonalat koveti, de az, hogy egy zsido portal teret ad, minden korlat nelkul, az antiszmita mocskolodasnak, az bizony abszurdum.
Én azt sem tudom elfogadni, amit Te elfogadsz. Az antiszemita hozzászólások és mocskolódások tragikusan borzalmasok.
Van 2 nep a vilagon (legalabb is en kettorol tudok), akik szetszoratasban elnek, es a tulelesuk alapja egyfajta lojalitas a befogado allammal. A zsidokrol es a druzokrol beszelek. Termeszetesen egy liberalis demokraciaban ez nem problema, de mar egy Orban fele rendszerben jobb, ha a zsidok meghuzzak magukat. Slomo baratunk kicsit tultolja a biciklit, de ettol legfeljebb hanyingerem lesz, de senki nem hal bele.
Egy kiváló írás az ünnepekről.
Minden évben le lehetne írni.
Ajánlom a Mazsihisz portáljáról Toronyi Zsuzsa írását a hanukáról.