A mostani szíriai helyzetről nekem az jut az eszembe, amikor a Csillagok háborújában Leila hercegnő elküldi R2-D2 droidot a következő szöveggel: „Szorongatott helyzetben vagyunk. Segítsen Obi-Wan Kenobi, Ön az utolsó reményünk.” Nagyjából ez volt Szíriának Fejszál 1920-ban, és azóta sem jött jobb. Kornéli Beáta történész és Közel-Kelet kutató írása.
Mint tudjuk, Szíria a 16. század óta az Oszmán Birodalomhoz tartozott, azonban katonai erejének hanyatlásával egyre kevésbé tudta távol tartani a Levantei régióban érdekelt francia, orosz és angol befolyást. Aminek az lett az eredménye, hogy az első világháború után felosztották egymás között a Birodalmat.
De a kérdés az, hogy hogyan?
Fejszálnak, az egyik legelőkelőbb arab dinasztia hercegének 1915 körül először a britek tettek ajánlatot azzal, hogy ha segíti őket a törökök ellen és megszervezi az arábiai beduin felkelést, a szövetségesek győzelme esetén, garantálnak neki egy önálló arab államot.
Hogy ezen pontosan mit értettek az arabok, és mit az angolok, arról több mint 100 éve vitatkoznak a történészek.
A lényeg, hogy győztek a szövetségesek, a britek pedig megpróbálták a maguk módján állni a szavukat és Fejszálnak ígérték az újonnan létrejött Szíriát, Libanonnal együtt, ami akkor még egy területi egységet alkotott.
Mindeközben a szíriai lakosság is hangot adott az akaratának, az Általános Arab Kongresszus kikiáltotta a Szíriai Arab Királyságot. Megállapította annak teljes és oszthatatlan függetlenségét, összehívták az alkotmányozó nemzetgyűlést és Fejszált királyukká választották. Azt is kinyilvánították, hogy a libanoni autonómián még elgondolkoznak, de csak, ha mentes lesz mindennemű idegen befolyástól, továbbá az akkoriban Palesztinának nevezett területet is hozzácsapták a maguk Szíriájához.
A probléma csupán az volt, hogy a nagyok ezt nem így gondolták.
A háború kényszerű sodrása következtében született egy brit-francia titkos szerződés, a Sykes-Picot-egyezmény, aminek értelmében Szíria a franciákat illette meg. Ezért a brit hadsereg kénytelen volt kivonulni, átadni a térséget a franciáknak és magára hagyni Fejszált, boldoguljon egyedül, ahogy tud.
Hogy bonyolították le a franciák ezt a kérdést?
Egy kicsit dumcsiztak Fejszállal, majd a francia hadsereg 3. hadosztálya megütközött Goybet tábornok parancsnoksága alatt a Bejrút–Damaszkusz út mentén a Juszuf al-Azma vezette szíriai erőkkel. Azma tapasztalt, képzett katona volt, Franciaországban és Németországban is tanult, a háború alatt az oszmán hadseregben tüntette ki magát. De egy tízezres francia–szenegáli egységgel, fegyverzet és kiképzett hadsereg nélkül nem tudta megvédeni Szíria függetlenségét. Fejszálnak pedig nem maradt választása, szedni kellett a sátorfáját.
Nagyjából öt hónapot sem tartott az első „független” szíriai állam, amely azóta sem kapta vissza valódi önállóságát. 1945-ig a franciák uralták a régiót, a hidegháborúban pedig hol az amerikaiak, hol az oroszok vetélkedtek egymással érte, több-kevesebb sikerrel.
Én nem hiszem, hogy ez a szíriai helyzet valami fáklyás menet lesz, mert megbukott Bassár el-Aszad, eljött a szíriai önrendelkezés ideje és a több millió menekült visszatérhet otthonaiba, mint ahogy azt egyes elemzők állítják.
A fragmentált vallási és politikai csoportoknak, lázadóknak és ellenlázadóknak pénz, fegyver és paripa kell, amit önállóan nem tudnak sem megszerezni, sem megszervezni.
Így ismét a régióban érdekelt nagyhatalmak játékszereivé vállnak.
A nagy kérdés pedig az, hogy nekik mik a céljaik és ki találja meg hamarabb a legerősebb helyi tárgyalópartnert, mielőtt a Levantei Iszlám Állam újra nem éled.
Ez az írás eredetileg a Kalandos Közel-Kelet oldalán jelent meg. Kornéli Beáta további írásai itt olvashatóak.
A véleménycikkek nem feltétlenül tükrözik a Neokohn szerkesztőségének az álláspontját.