Az Izraeli Védelmi Erők csapatai állomásoznak a zsidó állam Szíriával közös északi határán lévő demilitarizált ütközőzónában és „számos más, a védelméhez szükséges helyen” – közölte vasárnap az IDF, miután lázadó csoportok átvették az ellenőrzést Damaszkusz felett, és ezzel megbuktatták Bassár al-Aszad diktátor rendszerét.
Az IDF közölte, hogy a helyzetértékelést követő lépésre azért került sor, hogy elkerüljék azt a forgatókönyvet, hogy „fegyveresek” lépjenek be az ütközőzónába, amelyet az 1974-es, Damaszkusz és Jeruzsálem közötti, az 1973-as jom kippuri háborút lezáró katonai erők kivonásáról szóló megállapodás hozott létre.
A csapatokat „a Golán-fennsík közösségeinek és Izrael állampolgárainak biztonsága érdekében” rendelték ki – hangsúlyozta a hadsereg.
„Hangsúlyozzuk, hogy az IDF nem avatkozik be a szíriai belpolitikai eseményekbe. Az IDF addig fog tevékenykedni, amíg szükséges az ütközőzóna megőrzése, valamint Izrael és polgári lakosai védelme érdekében”.
Az IDF vasárnap reggel új irányelveket adott ki az észak-izraeli civil lakosság számára, elrendelve az oktatási tevékenységek felfüggesztését a Golán-fennsík négy drúz városában. Emellett az IDF zárt katonai területet hirdetett ki néhány határhoz közeli mezőgazdasági területen.
Aszad azután menekült el Damaszkuszból, miután lázadó csoportok koalíciója megrohamozta a fővárost, véget vetve családja öt évtizedes uralmának.
A lázadó harcosok az állami televízióban vasárnap sugárzott televíziós nyilatkozatban „felszabadítottnak” nyilvánították a fővárost. „Damaszkusz felszabadult, és megdöntöttük a zsarnok Bassár Al-Aszadot” – jelentette ki egy szóvivő, hozzátéve, hogy „a rezsim börtöneiben lévő foglyokat szabadon engedték”.
Az iráni Iszlám Forradalmi Gárda egyik tisztségviselője a The New York Timesnak azt mondta, hogy Aszad uralmának bukása „berlini fal lerombolása-szerű pillanat” Teherán ellenállási tengelye számára, amely magában foglalja a Hamászt, a Hezbollahot, az Iszlám Dzsihádot, a hútikat és más, Irán által támogatott terrorista csoportokat a régióban.
Az Emberi Jogok Szíriai Megfigyelőközpontja, egy londoni székhelyű háborús megfigyelő szervezet arról számolt be, hogy az Irán által támogatott harcosok „százai” vannak visszavonulóban iraki területre.
Szombat éjjel az izraeli légierő repülőgépei a jelentések szerint a libanoni-szíriai határon menekülő Hezbollah-konvojokra mértek csapást. Emellett helyi jelentések szerint az izraeli légierő repülőgépei több hullámban hajtottak végre csapásokat Damaszkusz térségében, hogy megsemmisítsék azokat a fegyverraktárakat, amelyek a lázadók kezébe kerülhetnek.
Vasárnap Amichai Chikli diaszpóraügyi és antiszemitizmus elleni küzdelemért felelős miniszter sürgette a kormányt, hogy szerezze vissza az ellenőrzést a Golán-fennsíkon található Hermon-hegy azon része felett, amely még nincs Izrael birtokában, és telepítsen erőket az 1974-es tűzszüneti vonal mentén.
„Izraelnek vissza kell szereznie az ellenőrzést a Hermon-hegy csúcsa felett, és az 1974-es kivonulási vonal alapján új védelmi határt kell létrehoznia – nem engedhetjük, hogy a dzsihadisták a közösségeink közelében meghúzódjanak”
– mondta.
Chikli figyelmeztetett, hogy bár az Egyesült Államok által kijelölt Hayat Tahrir al-Sham – amely az Aszad megbuktatására irányuló meglepetésszerű nyomást vezette – „átnevezte magát”, Szíria nagy része továbbra is az al-Kaida és az ISIS kapcsolt szervezeteinek befolyása alatt áll.
Az izraeli miniszter hozzátette, hogy
a kurdok vezette, az Egyesült Államok által támogatott Szíriai Demokratikus Erők megerősödése és ellenőrzésük kiterjesztése északkeleten pozitív fejlemény a közelmúlt eseményei közül.
A hétvégén az izraeli hadsereg segített egy ENSZ-erőnek visszaverni egy lázadói támadást a Golán-fennsík szíriai részén – jelentette be a hadsereg.
Benjámin Netanjahu miniszterelnök december 1-jén bejelentette, hogy Jeruzsálem folyamatosan figyelemmel kíséri a szíriai helyzetet, miután a dzsihadista lázadók elfoglalták Aleppót, az ország második legnagyobb városát.
„Eltökéltek vagyunk, hogy egyszerre védjük meg Izrael állam létfontosságú érdekeit és őrizzük meg a háború eredményeit”
– mondta a miniszterelnök.
Jeruzsálem óvatos a lázadók és dzsihadisták szíriai előrenyomulását illetően, a hírszerzés ugyanis arra figyelmeztet, hogy a fejlemények végső soron bajt is jelenthetnek a zsidó állam számára.
A hírszerzés vezetői arra figyelmeztettek, hogy a rezsim összeomlása olyan zűrzavart okozhat, amelyben Izrael elleni fenyegetések alakulhatnak ki.
Az izraeli hírszerzés, beleértve a Moszadot és az IDF katonai hírszerzési igazgatóságát, állítólag nem látta előre a rezsim összeomlását, és Jeruzsálem olyan stratégiát dolgozott ki, amely azt feltételezte, hogy Aszad orosz támogatással hatalmon marad — jelenti a Ynet.
Egyelőre nem tudható, hová fejlődik a dolog Izrael szempontjából. Annyi talán megállapítható (bár csak terméketlen okoskodás), hogy Assad legalább kiszámítható volt.
Az is leszögezhető, hogy a "felszabadítók" iszlamisták/dzsihadisták, akiknek Izrael szálka a szemében.
Egyelőre minden játékos mással van elfoglalva Sziriában, nem Izraellel. Reméljük, hogy így is marad, belátható ideig. Mindenesetre Izrael igyekszik biztosítani magát a viszonyok esetleges kedvezőtlen alakulása ellen, és ezt jól teszi!
A szunik nekem olyanok, mint a keresztények puritánjai, csak annál szélsőségesebbek – legalábbis a szalafisták, akik most ezt az attakot vezetik. Érdekes, de ehhez képest a siíták, akik mondjuk a katolikusoknak felelnének meg, azzal különbséggel, hogy nincsenek többségben, mérsékeltnek tűnhetnének – ha nem volna az iráni teokratikus állam, amit egyébként az irániak nehezen tűrnek. Szóval, én sem volnék túl optimista a jövőt illetően. Ami mégis bíztató lehet az az, hogy az Ábrahám-egyezmények aláírói is szunniták. Viszont ezeket a jövőben elsöpörheti a "népük", a mélyben ugyanis radikalizálódnak, és ha még egy fellépést szerveznek Rijádban J Lo-nak, robbanhat is a hordó.
Igen, így van. Korábban a különbség jó részben vallási "nézőponton" alapult a két irányzat között, ami meg is maradt, de alaposan kiegészült a nagy bölcsen politikai iszlám-nak elnevezett tényezővel. Ezen a területen viszont nincs lényeges különbség a két oldal között.
Politikai iszámnak nevezték el, de valójában ez mindig is része volt az iszlámnak. Az nem befelé forduló vallás. Terjeszkedés, a nem igazhitűek feletti dominancia, hittérítés, leigázás, bosszú…. Ehhez jön még a vallási reformáció teljes tiltása, és a vallási törvénykezés véres, kora középkori módszerei, megalkuvást nem tűrően. Ezek az iszlám jellemzői, shia, vagy szunni.
Ami – egyelőre – látszik: a Hezbollah elvágása Irántól, Erdogan nyomulása a térségben az oroszok rovására, egy nagy kupac egymással is torzsalkodó csoport tapogatózása a hatalom megragadása felé. Irak és Líbia példájából kiindulva nem biztatnék senkit azzal, hogy hamarosan nyugvópontra lel az imbolygó dominó.
Én sem hiszek gyors nyugvópontban.
En a tortenelem egyfajta ismetlodeset latom az elmult 11 honap esemenyeiban. Annak idejen az arabok meg voltak gyozodve, hogy Izrael mindig csak trukkokkel gyozott, es igazi haboruban legyozheto. Es sikerult is meglepniuk 73. oktobereben. Amikor vegul csunya vereseget szenvedtek, akkor hosszu evekre megertettek, hogy Izrael katonailag sokkal erosebb, mint hittek. Jordania es Egyiptom annyira megertettek, hogy feladtak a harcot, es beket kotottek. Most valami hasonlo tortent. Oktober 7-en az egesz vilag, es 73-hoz hasonloan, az izraeliek is megdobbentek, hogy Izraelt milyen konnyu sulyosan bantani, es elkezdodott egy nagyon keserves haboru. Mara kiderult, es ezt meg Iranban is nagyon megertettek, hogy Izrael meg annal is sokkal erosebb, mint korabban hittek. A libanoni esemenyektol meg a legtajekozottabb izraeliek is meg voltak lepve, es csodalattal adoztak a Moszad es a hadsereg teljesitmenyenek. Nos, remelhetoleg Izrael ellensegei most is levonjak a tanulsagot, a szunnita orszagok felveszik a diplomaciai kapcsolatot, es talan-talan meg a palesztinook is megertik, hogy az almaik csak artanak nekik.
Egyes országok kapcsolatfelvételi szándékát én is remélem, valamennyire bízom is ilyesmiben. A palesztinok irreális álmaihoz való ragaszkodásának feladásában már kevésbé hiszek. Amig az ENSZ és a foteljóember-hibbant világ védi és tüzeli őket (tegyük hozzá, hogy a saját kárukra), addig ezt nem látom reálisnak. A muszlim felfogás és kultúra is útjában áll ennek. A vert helyzetben történő racionális feladás/megadás arcvesztést jelent – az nem opció. Nézzük a tönkre vert hamaszt, aki továbbra is hajlandó odadobni a saját lakosságot és a terület teljes pusztulását előidézni, ahelyett, hogy letenné a fegyvert és megkímélné a lakosságot a további megpróbáltatásoktól. Ez csak a végső kényszer alatt történik meg, de az "álom" továbbra is marad és a bosszú érlelődik. Így volt ez már Medina feladáskor, vagy 1400 évvel ezelőtt is. Az iszlám azóta sem sokat változott.
Teljesen igazad van, amig az "emberek" es az oket vezeto vallasosok dontenek, addig remenytelen a helyzet. Csak abban lehet bizni, hogy vezetok (diktatorok), legyenek azok kiralyok vagy politikusok, meg tudjak gyozni a tomegeket, foleg a hadseregukkel, hogy eljenek szervezett allamban. Vegul is a legtobb arab orszagban ez tortenik E-Afrikaban es az obol orszagokban is. Ami az eddigiektol eltero, hogy olyan pusztulas, mint ami most Gazaban tortent, meg nem igen volt a konfliktus eddigi 76 eveben. Ha a palesztinok arra gondolnak, hogy ez Ciszjordaniaban is megtortenhet, akkor az talan felelemmel tolti el oket. Es persze szamitunk arra, hogy ebben a meggyozesben a gazdag arab orszagok, es foleg a penzuk, reszt vallalnak.