A volt német kancellár azzal vádolja az izraeli miniszterelnököt, hogy aláássa “a kétállami megoldásért folytatott munkát”.
Angela Merkel szerint Benjamin Netanjahu miniszterelnök szisztematikusan aláássa a kétállami megoldás lehetőségét a telepesek támogatásával. „Megállapodtunk abban, hogy nem értünk egyet” – írja Merkel, a volt német kancellár kedden megjelent emlékiratában.
A könyv nagy érdeklődést váltott ki, mivel „védőlevélnek” tekintik Merkel hivatali ideje után felmerült vádakkal szemben, amelyek középpontjában a migrációs válság kezelése adott válaszok és az orosz gáztól való függőségért való felelőssége áll.
A könyvben Merkel nemcsak ezekre az állításokra próbál meg válaszolni, hanem röviden foglalkozik Izraellel és annak vezetőivel is. A volt kancellár a könyvben határozottan kiáll Izrael önvédelemhez való joga mellett – különösen az október 7-i mészárlás után. Azt írta, hogy Netanjahuval ellentétben ő személy szerint kedvelte elődjét, Ehud Olmertet, mert vele közvetlenül és nyíltan tudott beszélni, még olyan robbanásveszélyes problémákról és kérdésekről is, mint a palesztin konfliktus.
Azokban a fejezetekben azonban, amelyekben Merkel kitér a Netanjahuval való kapcsolatára, szinte nyoma sincs a németes higgadtságának, és azzal vádolja az izraeli miniszterelnököt, hogy politikájával
“szabotálja a közel-keleti konfliktus megoldásának lehetőségét”.
Merkel a memoárjában felidézi első izraeli látogatását is, amelyet kormányminiszterként tett 1991-ben, nem sokkal Németország újraegyesítése után. Merkel beszél utolsó izraeli látogatásáról is, 30 évvel az első után – miután már bejelentette, hogy lemond kancellárságáról.
Merkel legemlékezetesebb látogatása azonban 2008-ban volt, Izrael megalakulásának 60. évfordulója alkalmából rendezett ünnepségeken. Merkel akkor történelmi jelentőségű beszédet mondott a Knesszet előtt, amelyet héberül azzal kezdett, hogy Izrael biztonsága Németország számára „létfontosságú”.
Merkel emlékeztet arra, hogy az említett út során meglátogatta David Ben-Gurion házát, ahol azt mondta egy kíváncsi lakónak, aki tudni akarta, mikor tér vissza: „Tetszik, ahogyan önök élnek, és el tudom képzelni, hogy ide költözöm, amikor már nem leszek kancellár”. Azt írja ugyanakkor, hogy akkor komolyan gondolta ezt, de most már kételkedik abban, hogy képes lenne rá.
A könyvben Merkel említést tesz az október 7-i mészárlásról is. Véleménye szerint Izrael az egyetlen demokrácia a térségben, és állandó egzisztenciális fenyegetésnek van kitéve – és meglepetésének és megdöbbenésének ad hangot, hogy a gyilkos terrortámadás után ahelyett, hogy szolidaritás és empátia övezte volna Izraelt és a zsidókat, az antiszemitizmus és a gyűlölet hatalmas hulláma indult meg Németországban és sok más országban.
Azt írja, hogy teljes mértékben támogatja a polgárok jogát, hogy a palesztinok mellett és Izrael és Németország politikája ellen tüntessenek, de óva int a tiltakozási joggal és a szólásszabadsággal való visszaéléstől. Mindenkinek, aki Németországban él, írja Merkel, elkötelezettnek kell lennie az alapvető szabályok – köztük a rasszizmus és az antiszemitizmus elleni küzdelem – iránt. Merkel szerint ennek érdekében minden lehetséges eszközzel fel kell lépni azok ellen, akik nem tesznek eleget ennek az elkötelezettségnek.
