A közelmúltban érkezett hírek szerint a Hamász politikai vezetése Katarból Törökországba költözik, ami azt jelenti, hogy egy új jelentős szereplő kerülhet be egy olyan geopolitikai küzdelembe, amely eddig leginkább Teherán és Jeruzsálem két pólusa körül forgott — írja véleménycikkében Shimon Sherman, a Jewish News Syndicate publicistája.
„A híreket nem erősítették meg, úgyhogy egylőre csak spekulálunk. Ha azonban igazak, akkor ez lenne az első alkalom a török történelemben, hogy Ankara egy olyan terrorszervezetnek ad otthont, amely egy másik ország elpusztítására törekszik. Ez ellentétes a hagyományos török külpolitikával”
– mondta Hay Eytan Cohen Yanarocak, a Tel Aviv-i Egyetem Moshe Dayan Közel-Keleti és Afrikai Tanulmányok Központjának kutatója és a Jeruzsálemi Stratégiai és Biztonsági Intézet (JISS) modern Törökország-szakértője.
Az izraeli Kan közszolgálati műsorszolgáltató szerint a Hamász vezetőségének magas rangú tagjai Törökországba költöztek, miután nemrég kiutasították őket Dohából. Ezt a jelentést egy magas rangú arab diplomata is megerősítette.
Ezek a jelentések azt követően érkeztek, hogy amerikai források megerősítették, hogy Katar kiutasította a Hamász vezetését, amelyet 2012 óta az országban látott vendégül.
Kedden a katari külügyminisztérium szóvivője, Madzsed al-Anszari egy sajtótájékoztatón megerősítette ezeket a híreket, és kijelentette: „A Hamász vezetői, akik a tárgyalócsoportban vannak, most nincsenek Dohában. Amit világosan elmondhatok, hogy
a Hamász dohai irodáját a tárgyalási folyamat érdekében hozták létre. Ha nincs közvetítési folyamat, magának az irodának nincs semmilyen funkciója”.
Amerikai források továbbá azt állították, hogy ez a váltás, amely napokkal Donald Trump korábbi elnök újraválasztása után történt, a Dohára gyakorolt amerikai nyomás eredménye volt, miután a Hamász elutasította a közelmúltban tett tűzszüneti javaslatát.
Hétfőn egy magas rangú török diplomata azt mondta: „A Hamász politikai irodájának tagjai időnként Törökországba látogatnak. Azonban azok az állítások, amelyek szerint a politikai iroda Törökországba költözött volna, nem tükrözik az igazságot”.
A Hamász szintén visszautasította az állításokat. Egy nemrégiben közzétett Telegram-posztban „cáfolta, amit egyes izraeli médiumok arról terjesztettek, hogy a Hamász vezetése Katarból Törökországba távozott”.
Gallia Lindenstrauss, a Tel Aviv-i Egyetem Nemzetbiztonsági Tanulmányok Intézetének (INSS) vezető kutatója kifejtette, hogy nem újdonság, hogy Törökország nem vállalja fel a nyilvánosság előtt, hogy együttműködik a Hamász szervezet teljes spektrumával.
„Törökország hangsúlyozza a Hamász politikai szárnya és a Hamász katonai szárnya közötti különbséget, és az évek során azt állította, hogy megpróbálta mérsékelni a Hamászt és elősegíteni a politikai párbeszédet a palesztinok között.
Ha Törökország most a Hamász főhadiszállását fogadja, az megnehezíti Ankara számára, hogy azt állítsa, hogy csak a Hamász politikai szárnyát támogatja” – mondta Lindenstrauss a Jewish News Syndicate-nek.
Kifejtette továbbá, hogy ez a külsőség néha kétszínű lehet.
„Izrael máris bizonyítékot talált arra, hogy a Törökországban tartózkodó Hamász-ügynökök részt vesznek az izraeliek sérelmére irányuló terrorista tevékenységben”
– mondta.
A Hamász számára a Törökországba való költözés tűnik a legtermészetesebb lehetőségnek. A Hamász számos száműzetésben élő vezetőséjének családja már most is az országban él.
Továbbá Törökország jelenlegi vezetése, élén Recep Tayyip Erdogan elnökkel, a terrorszervezet következetes támogató pillére volt az Izraellel vívott jelenlegi háború során.
Erdogan a múltban azt mondta, hogy „határozottan támogatja” a Hamászt.
„Senki sem kényszeríthet minket arra, hogy a Hamászt terrorszervezetnek minősítsük. Törökország olyan ország, amely nyíltan beszél a Hamász vezetőivel, és határozottan támogatja őket”
– mondta. A török kormány korábban azzal is büszkélkedett, hogy a háború alatt több mint 1 000 Hamász-tagot kezelnek török kórházakban.
Erdogan török elnök többször is népirtással vádolta Izraelt, legutóbb pedig Ankara megtagadta az Jichák Herzog izraeli elnököt szállító repülőgép belépését a török légtérbe.
Fontos megemlíteni ugyanakkor, hogy Ankara számára a Hamász befogadása kockázatos lépés lenne egy összetett geopolitikai játszmában. Szakértők szerint Törökország döntését számos tényező befolyásolja. Mindenekelőtt Törökország a Hamász, mint potenciális szövetséges túlélésében érdekelt.
„Törökország nem akarja, hogy az október 7-i háború a Hamász felszámolásával érjen véget, ezért most hajlandó segítséget nyújtani neki”
– mondta Lindenstrauss.
Yanarocak hozzátette, hogy egy ilyen lépés valószínűleg jót tenne Erdogan egyre csökkenő népszerűségi mutatóinak.
„A Hamász befogadásának fő célja, hogy javítsa a közkapcsolatokat és növelje Erdogan közvélemény általi elfogadottságát otthon”
– mondta.
„A törökországi iszlamista ellenzék nyomása arra késztetheti Erdogant, hogy radikálisabb hangot üssön meg politikájában”
– tette hozzá.
Yanarocak arra is rámutatott, hogy a Hamász meghívása egy még bonyolultabb játszma egyik lépése lehet, amely Törökország észak-szíriai érdekeit érinti. Törökország évek óta árnyékháborút folytat a szíriai kurd fegyveres csoportok ellen, Ankara számos ilyen milíciát terrorcsoportnak minősített, de nem sikerült meggyőznie a nyugati országokat, hogy kövessék a példáját.
„Törökország talán jobban érdekelt abban, hogy előnyre tegyen szert egy másik színtéren, Észak-Szíriában, és talán a Hamászt használja aduászként ezen a területen”
– mondta Yanarocak a Jewish News Syndicate-nek. „Törökország szempontjából a PYD/YPG [a Demokratikus Unió Pártja/Népvédelmi Egységek, egy kurd baloldali politikai párt és egy kurd milícia] Észak-Szíriában terrorista csoport. Az Egyesült Államok nem tekinti ezt a szervezetet terrorszervezetnek” – magyarázta.
Szerinte Ankara a Hamászt „a Nyugat tükörképeként” próbálja felhasználni arra, hogy előmozdítsa szíriai programját.
A Törökország Hamaszhoz való közeledése mögött álló reálpolitikai megfontolásokon túl ideológiai áramlatok is szerepet játszanak. Amióta Egyiptomban meggyengült a Muzulmán Testvériség, megsemmisült az Iszlám Állam, és az Öböl-államok a modernizáció irányába mozdultak el, a radikális szunnita iszlám hontalanná vált.
E fejlemények nyomán Törökország a Muzulmán Testvériség iszlamizmusának egyik epicentrumává vált.
Yanarocak Törökország közelmúltbeli külpolitikai programját „a Muzulmán Testvériség által vezetettnek” nevezte.
„Katarral együtt most Törökország lehet a Muzulmán Testvériség mozgalmának vezetője” – mondta.
„Katar pénzügyi, Törökország pedig logisztikai politikai és infrastrukturális támogatást nyújt a mozgalomnak.
Nem világos, hogy Törökország támogatásának jellege kizárólag politikai lesz-e, vagy katonai szempontokat is magában foglal, azonban Törökország nyugati pozícióját figyelembe véve valószínűnek tartom, hogy legalábbis az első szakaszban ez a politikai támogatásra korlátozódik” – tette hozzá Yanarocak, aki szerint.
„A hajtóerő iegy iszlamista neo-oszmánista-muszlim testvériséggel kevert török politika”.
Törökország új potenciális szerepe a Hamász politikai irodájának befogadójaként az Izraellel folytatott túszközvetítői erőfeszítések középpontjába helyezte Ankarát. Az Izraeli Biztonsági Ügynökség (Sin Bet) vezetője, Ronen Bar nemrégiben Törökországba látogatott, és találkozott Ibrahim Kalinnal, a török hírszerző ügynökség (MIT) vezetőjével. Izrael a maga részéről határozottan tagadta, hogy Törökországnak bármilyen szerepe lenne a túsztárgyalásokban. Izraeli tisztviselők nyíltan kijelentették, hogy Törökország „nem vállal szerepet a közvetítési erőfeszítésekben”, miután Katar visszalépett a pozícióból. A pozícióra felmerülő alternatív jelölt Egyiptom.
Ezen állítások ellenére Törökország a Hamász vezetésének befogadásával értékes befolyást gyakorolna a szervezetre.
Katar korábban azt állította, hogy a Hamász házigazdájaként betöltött szerepe a szervezet feletti befolyásának jele. Erdogan korábban szintén közvetítőként állt elő a túsztárgyalásokon.
„Első látásra egy ilyen döntés csapás az amúgy is cérnavékony török-izraeli kapcsolatokra, de úgy tűnik, hogy ez lehetőséget teremthet a török közvetítési kísérletekre is” – mondta Lindenstrauss. „Kérdéses, hogy Izrael mennyire lesz nyitott az ilyen közvetítési kísérletekre, de ha Törökország valóban befogadja a Hamász főhadiszállását, az olyan befolyást ad a Hamásznak, amivel eddig nem rendelkezett. Mint Ronen Bar közelmúltbeli törökországi látogatásából is látható,
a túszok szabadon bocsátásának kérdésében Izrael nem engedheti meg magának azt a luxust, hogy teljesen elutasítson minden neki felajánlott közvetítést”
– tette hozzá.
Yanarocak egyetértett az értékeléssel, mondván: „Megértjük, hogy a Sin Bet vezetője, Ronen Bar miért tett látogatást Törökországban. Amennyire én tudom, Törökország egyre jobban belekeveredik az elrabolt izraeli túszok ügyébe. Törökország egyre nagyobb szerepet játszik”.
Washington a maga részéről jelentős nyomást gyakorolt Ankarára, hogy távolodjon el a Hamásszal kötött szövetségétől.
„Az Egyesült Államok nevében azt mondanám, hogy nem hisszük, hogy egy terrorszervezet vezetőinek bárhol kényelmesen kellene élniük, és ebbe bizonyosan beletartozik az egyik legfontosabb szövetségesünk és partnerünk egyik nagyvárosa is” – mondta Matthew Miller, az amerikai külügyminisztérium szóvivője. „Számos ilyen személy ellen az Egyesült Államok vádat emelt, és úgy gondoljuk, hogy át kell adni őket az Egyesült Államoknak” – tette hozzá. Az amerikai pénzügyminisztérium is szankciókat léptetett életbe hat Hamász-tisztségviselő ellen, köztük három törökországi székhelyű ellen, valószínűleg válaszul ezekre a fejleményekre.
A Hamásszal való nyílt szövetségkötéstől Törökországot visszatartó tényezők közül azonban úgy tűnik, hogy a legfontosabb a NATO-ban elfoglalt központi pozíciója.
„A NATO és a nyugati szövetség tagjaként nagy kárt okozna Törökország külpolitikájának, ha a Hamászt látná vendégül”
– magyarázta Yanarocak.
„Ugyanakkor Törökország ellenőrzése a Boszporusz-szoros és a Fekete-tenger felett, valamint az orosz-ukrán háborúval kapcsolatos potenciálisan befolyásos pozíciója valószínűleg megenged némi obstrukciót Ankara részéről”
– tette hozzá.
„Ami Európát illeti, a Trump-kormányzat megpróbálhatja kihasználni Törökország Ukrajnával és Oroszországgal való jó kapcsolatát a tárgyalások előmozdítása érdekében. Ebben az értelemben Törökország nélkülözhetetlen szereplő a NATO-ban, függetlenül a közel-keleti szerepvállalásától” – mondta Yanarocak.
