Az amerikai elnökválasztási kampányban Kamala Harris mellett érvelő Bill Clinton volt amerikai elnök visszatekintett a hivatali éveiben zajló izraeli-palesztin béketárgyalásokra és felemlítette, hogy a palesztinoknak rég saját államuk lehetne, ha elfogadták volna Izrael és az Egyesült Államok által kínált igencsak gáláns feltételeket.
Ezt eddig is tudtuk. Tudtuk, hogy a palesztinok minden békejavaslatot visszautasítottak, később, ahogy általában egyre romló alkupozícióik miatt kedvezetlenebb ajánlatokat kapva rendre visszasírták a korábban tett ajánlatot.
Ez alól volt jelentős kivétel a Bill Clinton elnöksége alatti békekonferencia, ahol a volt elnök emlékeztetése szerint Izrael felajánlotta:
- a vitatott területek 96 (!) százalékát
- Kelet-Jeruzsálemet egy palesztin állam fővárosaként és két negyedet a jeruzsálemi óvárosból (!)
- a maradék 4% területet a palesztinok maguk választhatták volna ki tetszés szerint, és az elcsatolásra került volna a zsidó államtól.
Mindezeken felül:
- a palesztinok Izraellel megegyező hozzáférést kaptak volna a területeket érintő izraeli biztonsági infrastruktúrához
Megjegyzés: a 4% olyan vitatott területeket érint, amelyeken addigra már „bejáratott” zsidó települések voltak, melyeket az izraeli kormány értelemszerűen nem akart volna kiüríteni. Ezt egyébként mutual landswaps-nak, azaz kölcsönös területcserének nevezték a diplomáciai folyamatban.
Az ajánlat bírta az akkori izraeli miniszterelnök Ehud Barak és kormánya támogatását.
Bill Clinton beszéde:
No, ezt az ajánlatot utasították el a palesztinok és ez az az ajánlat, amihez hasonlót már valószínűleg sosem kapnak.
Megyeri Jonatán összes cikkét elolvashatja itt.

Nekik az egész terület kell zsidók nélkül
A tények és a tisztánlátás kedvéért; a Palesztina területén élő arabok nem békét és főleg nem békés egymás-mellett-élést akarnak Israellel, hanem a zsidók kiirtását.
Amíg a muszlimok nem akarnak zsidó államot Palesztinában, addig nincs olyan gáláns ajánlat, amit elfogadnának. Arról nem is beszélve, hogy a palesztinai araboknak van a legkevesebb beleszólása a dologba.