Az UNIFIL-erők teljesen ki voltak szolgáltatva a Hezbollahnak, a terroristák döntötték el, mint tehetnek és mit nem. Az ENSZ semmit nem lépett, amikor tudomást szerzett a Biztonsági Tanács 1701-es határozatának sorozatos megsértéséről.
Az ENSZ Fegyverszüneti Felügyeleti Szervezetének (UNTSO) volt katonája, Michael álnéven, a B.T. dán hírportálnak adott interjújában azt állította, hogy tíz évvel ezelőtt, amikor Libanonban dolgozott az UNIFIL „teljesen ki volt szolgáltatva a Hezbollahnak”.
Az 1948-ban alapított UNSTO az első békefenntartó misszió, amelyet az ENSZ valaha is létrehozott; feladata „a tűzszünetek ellenőrzése, a fegyverszüneti megállapodások felügyelete, az elszigetelt incidensek eszkalálódásának megakadályozása és a térségben működő más ENSZ-békefenntartó műveletek segítése mandátumuk teljesítésében”.
Michaelnek az volt a feladata, hogy megfigyelje és jelentse az ENSZ Biztonsági Tanácsának 2006. évi 1701. számú határozatának megsértését, amely felszólított arra, hogy Dél-Libanonban ne legyen jelen a Hezbollah.
A szervezet küldetésének “sikeréről” Michael így számolt be:
„Teljesen a Hezbollahnak voltunk alárendelve. Egyértelműen korlátozták a mozgásszabadságunk. Soha nem hajthattunk végre műveletet sötétedés után, mert féltünk a Hezbollah-tól. Így az esti és éjszakai órákban azt csináltak, amit csak akartak”.
Michael arról is beszámolt, hogy az UNIFIL és az UNTSO munkatársainak a dél-libanoni városokba való bejutását a Hezbollah korlátozta, sőt, megállította őket, amikor megpróbáltak bizonyos területekre belépni.
„Egyszerűen elállták az utat. Nem voltak láthatóan felfegyverkezve, de agresszívak voltak, és teljesen egyértelmű volt, hogy a Hezbollah tagjai – nagyon jól tudtuk, hogy ki dönt a dolgokról, különösen a síita városokban” – mondta Michael. „Nem akarták, hogy lássuk, mit csinálnak”.
Michael azt vallotta, hogy az ENSZ-alkalmazottak egyszerűen csak távolról figyelték, amikor gyanús személyek fényképezték az izraeli határt.
„Amikor a kék vonalon járőröztünk, gyakran láttunk „civileket” nagyon közel az izraeli katonai létesítményekhez fényképezni” – mondta. „Amikor ez történt, visszavonultunk és távolabbról figyeltünk – erre kaptunk utasítást”.
Michael hozzátette:
ha megpróbáltak bizonyítékokat gyűjteni a Hezbollah tevékenységéről, a terroristák elvették a berendezéseiket, megakadályozva, hogy a munkájukat végezzék.
Az UNIFIL és az UNTSO néhány dolgozója hangosan támogatta a Hezbollahot – emlékezett vissza Michael.
„Volt néhány tolmácsunk, akik tagjai voltak a Hezbollah-nak.
Egyszer az egyiküket kidobtam az autómból, miközben Hasszan Naszrallah-ot dicsérte. Egyszerűen nem akartam tovább hallgatni”
– állította Michael.
A Hezbollah állította akadályok ellenére – mondta Michael – elkészítették a jelentéseket a jogsértésekről, de az ENSZ szervezetek semmit sem tettek.
„Utasítást kaptunk, hogy minden jogsértést jelentsünk. Naponta jelentettük az 1701-es határozat megsértését a feletteseinknek, beleértve a mozgásszabadságunk korlátozását, de soha semmi sem történt” – mondta. „Nem kaptunk választ felülről, nem kezdeményeztek semmit.
Ez rendkívül frusztráló volt, és csak megerősített abban, amit más országokban tapasztaltam, ahová kirendeltek: az ENSZ inkompetens.”
A fent említett kritikák ellenére Michael fenntartotta, hogy a helyszínen dolgozók segítőkészek voltak Libanonban. „Természetesen voltak olyanok is, akik hevesen Izrael-ellenesek voltak. Jól emlékszem egyikükre, aki Írországból érkezett”.
Most, 10 évvel később Michael azt mondta, el sem tudja képzelni, milyen mélyen beágyazottá és fejletté vált a Hezbollah infrastruktúrája.
„Nem hallottunk és nem láttunk semmilyen ásást vagy alagútépítést, amikor ott voltam – ezt soha nem titkolnám” – vallotta. „Másrészt viszont, több civil ház és valószínűleg egy „csirkefarm” is megjelent a kék vonal közelében, amíg ott voltam, amit természetesen nem tudtunk/nem engedték, hogy megvizsgáljunk”.
Mindössze két héttel ezelőtt az IDF egy olyan alagutat talált, amely lehetővé tette volna a Hezbollah terroristáinak beszivárgását Észak-Izraelbe.
„Arra viszont emlékszem, hogy az izraeliek nagyon jól tudták, hol van a Hezbollah. Gyakran meglátogattuk az IDF-et a határ izraeli oldalán, hogy bemutassák nekünk a helyzetet. Pontosan meg tudták mutatni, hol látták a Hezbollah terroristát a határ túloldalán”.
Michael vallomása hetekkel azután hangzott el, hogy Izrael szárazföldi hadműveletet kezdett Libanonban, amelynek célja a Hezbollah folyamatos fenyegetésének felszámolása Dél-Libanonban.
Október 8-án, mindössze egy nappal a Hamász dél-izraeli mészárlása után a libanoni terrorcsoport lőni kezdte Észak-Izraelt – több tízezer lakost kényszerítve evakuálásra. A támadásokban számos civil és katona vesztette életét.
Amióta Izrael megkezdte szárazföldi hadműveletét Libanonban, több települést is evakuáltak, hogy minimalizálják a civil áldozatok számát. Az elővigyázatossági intézkedések és figyelmeztetések ellenére az UNIFIL többször is megtagadta, hogy hátrébb vonja erőit – ehelyett élesen bírálta Izraelt, amikor az UNIFIL infrastruktúráját és személyzetét érintette a katonai akció.
Andrea Tenenti, az UNIFIL szóvivője egy interjújában azt állította, hogy a szervezet nem „az izraeli hatóságok kérésére, hanem a Biztonsági Tanács és a nemzetközi közösség utasításainak megfelelően” fog eljárni.
„Fontos fenntartani a terület megfigyelésének lehetőségét, hogy jelentést lehessen tenni az ENSZ-nek és a nemzetközi közösségnek”
– mondta. „Mindkét fél számára fontos, hogy legyen egy pártatlan és elfogulatlan erő, amely ezt meg tudja tenni. Emellett ezekben a napokban fontos, hogy humanitárius segélyt nyújtsunk több ezer embernek, akik még mindig az ország déli részén lévő falvakban rekedtek”.
Michael interjúja egy időben jelent meg az Israel Hayom cikkével, amely szerint az IDF által elfogott terroristák azt vallották: a Hezbollah pénzt fizetett az UNIFIL személyzetének azért, hogy a bázisaikat hadműveleteikhez használhassák – ezt az állítást az UNIFIL tagadta a Jerusalem Postnak.
