Ma, péntek este köszönt ránk éaz egyik talán legismertebb zsidó ünnep a jom kipur, az engesztelés napja.
Jom kipur, vagyis az engesztelés napja kiemelkedő helyet foglal el a zsidó ünnepek sorában és már a Tórából (Mózes öt könyve) visszavezethető:
„És szólt az Örökkévaló Mózeshez, mondván: Bizony, e hetedik hónap tizedikén engesztelés napja van, szent gyülekezés legyen nálatok, sanyargassátok magatokat és áldozzatok tűzáldozatot az Örökkévalónak. Semmiféle munkát he végezzetek ugyanezen a napon, mert engesztelés napja az, hogy engesztelést szerezzen értetek az Örökkévaló, a ti Istenetek színe előtt. Mert minden személy, aki nem sanyargatja magát ugyanezen a napon, irtassék ki az ő népéből. És minden személy, aki bármely munkát végez ugyanezen a napon, ki fogom irtani azt a személyt népe köréből. Semmiféle munkát ne végezzetek, örök törvény az nemzedékeiteken át minden lakóhelyeiteken. Szombatok szombatja az nektek, sanyargassátok magatokat; a hónap kilencedikén este, estétől estig üljétek meg ünnepeteket.” (3Móz 23:26-32)
A nap különlegességét az adja, hogy az ember igaz megtérése különösen kedvelt és elfogadott Isten számára, így amennyiben az ember valóságos önvizsgálatot gyakorol, számba veszi az elmúlt évben elkövetett cselekedeteit és őszintén megbánja azokat, úgy Isten minden bizonnyal megbocsájt neki.
A jom kipur másik aspektusa a kollektív megbocsájtás, mely az egész zsidó népre kihat és amit a jeruzsálemi Szentélyben, a papok és legfőképpen a főpap által végzett áldozati szertartás pontos rendje szimbolizál.
„És tizedikén ennek a hetedik hónapnak szent gyülekezés legyen nálatok, sanyargassátok magatokat, semmi munkát ne végezzetek. Mutassatok be égőáldozat gyanánt az Örökkévalónak kellemes illatul: egy fiatal tulkot, egy kost, hét egyéves juhot, épek legyenek nálatok. És ételáldozatuk gyanánt lánglisztet, olajjal elegyítve, három tizedet egy tulokhoz, két tizedet egy koshoz; egy-egy tizedet egy juhhoz, a hét juhhoz. Egy kecskebakot vétekáldozatnak; az engesztelés vétekáldozatán kívül és az állandó égőáldozaton és ételáldozatán, meg italáldozataikon kívül.” (2Móz 29:7-11)
A Tórában megjelölt jom kipuri áldozati szertartás kiegészült még számtalan gyakorlati és rituális kötelezettséggel, melyet a főpapnak kellett ezen a napon elvégeznie és amely huszonkét lépésből állt, melyben az áldozati állatok és füstölőszerek bemutatása közt olyan rituálék voltak, mint háromszori átöltözés, ötször való alámerülés a mikvében (rituális füdő) és tízszeri kéz és lábmosás. (Babilóniai Talmud, Joma traktátus 85b és Maimonidesz, Misné Tora, Hilchot Tsuva 2:7)
Jom kipur napjának különleges, megváltó ereje a zsidó nép aranyborjúval elkövetett bűnekor kapott hangsúlyt először,4 azóta hangzik el minden évben a nép békéért először Mózes által elmondott ima:
„Az Örökkévaló, az Örökkévaló, irgalmas és könyörületes Isten, hosszantűrő, bő kegyelmű és igazságú! Megőrzi a szeretetet ezeríziglen, megbocsát bűnt, elpártolást és vétket, de büntetlenül sem hagy; megbünteti az atyák vétkét a fiakban és a fiak fiaiban, harmadíziglen és negyedíziglen” (2Móz 34:6-7), mely, a Talmud bölcseinek tanítása szerint úgy működik,
mint egy kód a páncélszekrényhez (a Talmud persze nem pont ezt a példát használja): az ima szavai Istennél különlegesen rezonálnak és azonnal képesek a megbocsájtás erényét kiváltani. (Babilóniai Talmud, Ros Hásáná traktátus 17b)
Az aranyborjú bűne után ugyanis Mózes ismét felmegy a Szináj hegyre és negyven nap után, jom kipur napján jön le és adja át a második „szett” kőtáblát a zsidó népnek.
Jom kipur szentsége a jeruzsálemi Szentély kétezer évvel ezelőtti pusztulása után sem múlik el annak dacára, hogy a Szentélybeli szolgálatot ma már az ima helyettesíti. A Tóra által kijelölt engesztelő napi szokások szintén aktuálisak. A „sanyargassátok magatokat” parancsolata bölcseink értelmezése szerint az általános szombati munkatilalmak mellett jom kipurkor különleges megtartóztatásokra kötelezi a híveket: szigorú böjre, melynek során az ember semmit sem ehet vagy ihat, egy falatot vagy kortyot sem 25 órán keresztül. Szintén tilos ezen a napon a mosakodás, a kozmetikumok használata, a nemi élet, és a bőrcipő viselése, mind-mind annak érdekében, hogy az ember ezen a különleges napon ne a testi igényeire koncentráljon, hanem kifejezetten angyalokhoz váljon hasonlatossá, akiknek nincsenek fizikai szükségletei.
A jom kipurt Istenfélő ember a zsinagógában tölti, mélyen elmerülve az imák hosszú, de csodálatos ősi szövegében, fehérbe öltözve, hiszen ilyenkor a házas férfiak egyszerű fehér ruhát öltenek az öltönyük fölé.
Egy napra az ember valóban angyalhoz válik hasonlatossá. Függetleníti magát fizikai szükségleteitől és kapcsolatot épít a Teremtővel megerősítve a frigyet, mely immár 3331 éve felbonthatatlan házasságként kötelez embert és Istent egyaránt.
