Egy 25 éves brit zsidó férfit, aki nemrég költözött Izraelbe, hogy alijázzon, kiutasítottak az országból, ami állítása szerint büntetés a kormányellenes aktivizmusáért.
Leo Franks, a Berkeley-i Kaliforniai Egyetem végzős hallgatója áprilisban lépett be Izraelbe turistavízummal, majd összeköltözött izraeli barátnőjével, és megkezdte az állampolgárság kérelmezésének folyamatát az izraeli visszatérési törvény alapján.
Mint Franks a Jewish Telegraphic Agency-nek elmondta, a problémák nem sokkal azután kezdődtek, hogy részt vett egy júdea-szamáriai (ciszjordániai) tüntetésen és egy jeruzsálemi kormányellenes gyűlésen, ahol az izraeli rendőrség letartóztatta. Az Izraelből való kiutasítását – és az alijázás jogának visszavonását – baloldali aktivizmusa miatt az izraeli belügyminisztérium, az állampolgárságért és bevándorlásért felelős kormányhivatal büntetésének tekinti.
„A történet itt az, hogy a bíróságok szabad kezet adtak a Belügyminisztériumnak, hogy a politikája alapján döntsön arról, hogy ki lehet zsidó Izraelben”
– mondta Franks a JTA-nak adott interjújában.
Letartóztatása után Frank állampolgársági kérelmét indoklás nélkül visszautasították, és közölték vele, hogy vasárnapig hagyja el az országot. És bár a belügyminisztérium nem válaszolt a Franks hirtelen kiutasításának okára vonatkozó kérdésekre, ő és ügyvédje, Ira Rozina úgy véli, hogy ez valószínűleg összefügg politikai aktivizmusával.
„Egyértelmű, hogy a rendőrség azt akarja, hogy ezek az aktivisták elhagyják az országot, és ez volt a minisztérium intézkedéseinek végeredménye”
– mondta Rozina a JTA-nak.
„Ez egy olyan személy, akinek joga van alijázni. Ahhoz, hogy valakit megakadályozzanak abban, hogy éljen ezzel az alapvető jogával, nagyon komoly indoklásra lenne szükség”.”
Rozina hozzátette, hogy még soha nem hallott ilyen esetről, és az eredményt „meglepőnek és riasztónak” nevezte.
Izrael visszatérési törvénye csak néhány speciális feltétel esetén tagadja meg az állampolgárságot a zsidóktól, például ha a kérelmezőt közvetlen fenyegetésnek tekintik Izrael biztonságára, vagy ha büntetett előéletű.
A londoni születésű Franks, aki gyermekként rövid ideig Izraelben élt családjával, elmondta, hogy nem áll kapcsolatban semmilyen aktivista csoporttal, bár részt vett egy júdea-szamáriai telepes-ellenes mozgalomban. Ennek ellenére nem ismert olyan eset, hogy politikai nézeteik miatt megtagadták volna a zsidóktól az alijázást.
A JTA szerint Franksot májusban tartóztatták le, amikor távozott az izraeli túszok családjai által tartott tüntetésről, amelyet Izrael Rafah-i műveletéről szóló döntése ellen szerveztek. A vádat – miszerint Franks megtámadott egy rendőrt – állítólag gyorsan ejtették, és Franks azt állítja, hogy inkább ő lett a rendőri brutalitás áldozata.
Júniusban Franksot Szamáriában izraeli katonák rövid időre őrizetbe vették, mert nem volt hajlandó felmutatni az útlevelét, miközben önkéntesként palesztin pásztorokat kísért, “hogy az izraeli telepesek ne támadják meg őket”. Bár nem emeltek vádat ellene, az útlevelét elkobozták, és amikor július 10-én a bevándorlási eljárás részeként a belügyminisztériumban tervezett találkozójához szüksége volt rá, a rendőrség csak másnapra volt hajlandó kiadni.
Amikor Franks néhány nappal később visszatért a bevándorlási hivatalba, rövid kihallgatásra vitték be. A dokumentum, amelyet Franks ezután kapott, „nem együttműködőnek” nyilvánította őt, és megállapította, hogy „útlevelét a rendőrség Izrael biztonsági erői ellen elkövetett bűncselekmények miatt elkobozta”.
Az ilyen állítások ellenére Franks ellen nem emeltek vádat, és nem ítélték el semmilyen bűncselekmény miatt.
A dokumentum azzal zárult, hogy „a kérelmezőnek a jelen levelet követő hét napon belül el kell hagynia az országot, különben a bűnüldöző szervek intézkedéseivel kell szembenéznie”.
