Történelmileg a háborúk nem diplomáciával, hanem döntő győzelemmel érnek véget – írja véleménycikkében Luke Moon a Philos Project igazgatóhelyettese.
Szeptember 1-jén, vasárnap reggel az egyik legszomorúbb hír érkezett Izraelből a Hamász elleni háború októberi kezdete óta: Hat túszt, köztük Hersh Goldberg-Polin izraeli-amerikai állampolgárt, a Hamász kivégezte, nem sokkal azelőtt, hogy az Izraeli Védelmi Erők elérték volna a Gázai övezetben lévő tartózkodási helyüket.
Kivégzésük híre felháborodást váltott ki Izraelben, ami Tel-Avivban hatalmas tiltakozáshoz vezetett Benjámin Netanjahu izraeli miniszterelnök ellen. A tüntetők azzal vádolták a miniszterelnököt, hogy nem hajlandó kompromisszumot kötni a Hamásszal folytatott tárgyalások ügyében, amelyek a túszok szabadon bocsátását eredményeznék. Még Joe Biden amerikai elnök is csatlakozott azokhoz a felhívásokhoz, amelyek szerint Netanjahu nem tesz eleget a túszok szabadon bocsátása érdekében.
Ahhoz azonban, hogy béke legyen Izraelben és Gázában, Izrael államnak nem szabad kompromisszumot kötnie a tárgyalásokkal kapcsolatban; le kell győznie a Hamászt.
Douglas Murray újságíró és politikai kommentátor a közelmúltban Piers Morgan műsorvezetőnek adott interjújában rámutatott, hogy mi Nyugaton hozzászoktunk ahhoz az elképzeléshez, hogy minden háborúnak tárgyalásokkal, valamilyen közvetített békével kell végződnie. A diplomácia – így gondolkodunk – az egyetlen olyan eszköz, amelynek segítségével a háborúk véget érnek és békévé alakulnak át. De a háborúk valósága nem ez.
Történelmileg a háborúk nem diplomáciával, hanem döntő győzelemmel érnek véget.
A diplomáciai megállapodások részei a háborúk történetének, de tartós békét eredményező diplomácia csak a döntő győzelem után létezik. Az első világháború után létrejött béke többek között azért nem volt tartós, mert – ahogy azt John Pershing amerikai tábornok akkoriban megjegyezte – a németek nem szenvedtek teljes vereséget. Izraelnek emlékeznie kell erre a tényre, amikor Gázában a „másnapra” készül.
A döntő győzelem a tartós béke és stabilitás táptalaja. Vegyük például a második világháború végét. Amikor a háború véget ért, a náci Németországot és a császári Japánt teljesen szétverték, rendszereiket feloszlatták, és az újabb háborúra és népirtásra való képességüket megsemmisítették. Amikor a szövetséges erők szabadon engedték a német és japán hadifoglyokat, nem kellett attól tartani, hogy újra felkelnek, hogy újjáépítsék egykori nemzetük katonai erejét. Miért?
Mert ezeket a hatalmakat teljesen legyőzték. Nem maradt náci háborús gépezet, amelyet újraindíthattak volna.
A császári Japánnak már nem voltak meg az erőforrásai ahhoz, hogy folytassa brutális hadjáratait. Elképzelhetetlen volt egy olyan tárgyalásos megállapodás a náci Németországgal, ahol a hadseregüket érintetlenül hagyták, vagy a fegyvereiket érintetlenül hagyták.
Ezzel elérkeztünk Gázához. A Hamász több ezer terroristája jelenleg izraeli börtönökben ül. Ha e foglyok bármelyikét szabadon engednék anélkül, hogy teljesen megtizedelnék a Hamász Izrael elleni terrorképességét, mi akadályozná meg őket abban, hogy újra felfegyverkezzenek, újraszerveződjenek és újraindítsák ugyanazt a véres erőszakos körforgást? Hogyan biztosíthatná a Hamásszal való megegyezésről szóló tárgyalás a háború ezen szakaszában, hogy Izrael a Hamász terrorizmusától való félelem nélkül élhessen? Ahhoz, hogy Izraelben és Gázában bármilyen remény legyen a békére, a Hamászt teljesen fel kell számolni, és a terror infrastruktúráját el kell pusztítani, hogy többé ne legyenek eszközeik a harcra.
Valójában Izraelnek talán még ennél is tovább kell mennie. Lehet, hogy magának Gázának egy részét is izraeli ellenőrzés alá kell vonni egy meghatározott időre – gondoljunk csak arra, hogy Kína az 1842-ben véget ért első ópiumháborút követően 99 évre átengedte Hongkongot a briteknek. Ez a modell lehetővé tenné, hogy a tengerparti enklávéban egy új generáció nőhessen fel a Hamász zsarnokságától és radikalizálódásától mentesen, és egy olyan társadalom előtt nyitná meg az utat, amely értékeli a békét, a kultúrát és a gazdasági jólétet.
Egy másik történelmi modell a Róma és Karthágó közötti pun háborúk példája. Róma, felismerve, hogy Karthágó folyamatos egzisztenciális fenyegetést jelent, végül úgy döntött, hogy Karthágót el kell pusztítani. Bár a Róma által alkalmazott pusztítás mértéke ma már nem megfelelő (a rómaiak földdel tették egyenlővé Karthágót), a tanulsága megmaradt: az egzisztenciális fenyegetéseket olyan mértékben le kell győzni, hogy többé ne jelenthessenek veszélyt.
A Hamász vezette Gáza továbbra is fenyegetést jelent Izrael létezésére, és csak a Hamász legyőzésével lehet ezt a fenyegetést semlegesíteni.
Emellett meg kell értenünk a kulturális dimenziót is. Az arab világban a szégyen és a becsület hatalmas erők. A Hamász alapos és megalázó veresége szégyent hozna a mozgalomra az arab nép szemében – hasonlóan ahhoz, ahogyan a németek még mindig viselik a náci korszak súlyát. A Hamásznak a kudarc és a szégyen, nem pedig az ellenállás és a hősiesség jelképévé kell válnia.
Ha a Hamászt legyőznék, Gáza maga is virágzó jövő elé nézhetne. Semmi sem akadályozza abban, hogy ne fejlődhessen a Közel-Kelet kulturális és gazdasági jelzőfényévé, Tel-Avivhoz hasonlóvá. Gáza népe megérdemli az esélyt, hogy a terrormentes jövőt építse. De ehhez először is a Hamászt teljesen ki kell iktatni az egyenletből.
A háborúk végül is győzelemmel vagy vereséggel végződnek, és ahhoz, hogy a béke legyen Gázában és Izraelben, a Hamászt határozottan és egyértelműen le kell győzni.
A véleménycikkek nem feltétlenül tükrözik a Neokohn szerkesztőségének az álláspontját.
Az állam legfontosabb feladata védenie az ország és állampolgárainak biztonságát a belsö és külsö ellenséggel szemben … Isten és Izrael Államnak tisztelettel és becsületben az örökkévalóságban … Béke és Biztonság …/ The most important task of the state is to ensure the security of the state and its citizens against internal and external enemies … To God and Kingdom of Israel with honor and glory in eternity … Peace and Security …
A Fatah legyőzése SEM történt meg.
Ezt SEM tudja a lüke Luke … :))
Mindaz, ami ebben az írásban áll, teljesen egyértelműen érvényes. Nem is kell érvelni mellette, a dolog annyira magától értetődő.A náci rezsimet is meg kellett semmisíteni, katonailag, majd nácítlanítással. NIX tárgyalás a rendszer átmentésére!
A nácik fanatikusak voltak, belőlük egy békés rendszer nem nőhetett volna ki. A hamasz-féle iszlamisták is fanatikusak. Alighanem magasabb szinten, mint a nácik! Itt már a vallás, egy fanatikus vallás is közrejátszik. Viszont a nácitlanítási párhuzamot folytatva: "vallástalanítás" az iszlám esetében reménytelen ügy. Ahol öngyilkos merényletek, mártír mennybemenetel azonnali Allah kebelére való befogadással, 72 szűzzel és hasonló hittételekkel dívik, ott egy iszlám felvilágosodásra lenne szükség – aminek nagyon kicsi az esélye. Ilyesmi valójában tilos is, a Korán, ami mindezt diktálja, nem változtatható, nem relativizálható, az Allah szava, szó szerint. Vannak, akik a kiutat a szavak értelmezésének változtatásában remélik, de ez meddő reménykedés. A lényeg, ami minden baj okozója, egyértelműen meg van fogalmazva az írásban.
Van aztán még egy szempont, amit érdemes figyelembe venni, átgondolni. Ez (a saját gondolatom) abban a lehetőségben áll, hogy a másfél évezredes vallási-fanatikus élet és felfogás de facto agyi módosulásokat okoz a sok-sok generáció után. Több minden utalhat erre, az önkontroll hiánya, ha az iszlámot (vélt) sérelem éri, ami az emberi mivoltból való teljes kivetkőzésben nyilvánul meg, az egyik ilyen (lásd pl. a vadállati kegyetlenkedéseket és a csonkításokkal járó megerőszakolásokat, amit befejezve meggyilkolták az áldozatokat – ami valójában nekrofilia.
Tehát: a szervezetet teljesen le kell győzni, megsemmisíteni. Az ideológiát feltehetően nem lehet, de ha így lenne, ennek a követőit el kell távolítani az övezetből – máshol boldogítsák a környezetüket, ahol nem támadhatják Izraelt. A leghatékonyabb az övezet kiürítése lenne, a lakosság élhetőbb helyre költöztetésével és megfelelő életlehetőségek biztosításával.
"A náci rezsimet is meg kellett semmisíteni, katonailag, majd nácítlanítással." Te most Putyint idézted? Ja bocs, ő nem múlt időben, hanem Ukrajnára mondta, neki egykutya. Mint ahogy Izraelnek is, hogy kit terroristáz le. Azért a "leghatékonyabb az övezet kiürítése lenne, a lakosság élhetőbb helyre költöztetésével" elég durva, hajaz a nácizmusra.
"A náci rezsimet is meg kellett semmisíteni…"
Nem gondolhatták a győzők akkor, hogy pont egy létrehozott zsidó államban éled újjá a náci rezsim.
Vátesznek kellett volna lenni ahhoz.
Egyszerűen lenyűgöző a tudatlansága.
Nácitlanítás , hát persze … :))
A mese és a valóság ellentéte ne zavarja.
Az egész azzal indult , hogy jelentős német csapatokat tartottak együtt , fegyvereiket a közelben raktározva.
Az esetleges szovjet veszély miatt. Természetesen magyar alakulatok is így jártak. A harcképesebbek csak !
Az új német állam felépítését meg nemzetiszocialistákra bízták , gyakran még a vezetői szinteken is. Bizony.
Természetesen nem csak Nyugaton , hanem még Keleten is felbukkantak a hadseregben az SS veteránjai !
Hogy maga Castro is SS veteránokra akarta bízni a hadserege kiképzését , valahogy elfelejtik megemlíteni.
Pedig így volt.
Úgy tűnik , Ön átaludta az ötvenes , hatvanas , hetvenes éveket is , a fantasztikus botrányaival együtt.
Hol az egyik , hol a másik jómunkásemberről derült ki , hogy 1933 és 1945 közt valami olyat tett , amit
nem kellett volna. A nagy baloldali ikon , Günther Grass ? Bizony még ő is egyszerű SS katonaként kezdte.
Esetleg a zsidók agyi módosulásától is írna valamit ? Elvégre ez egy zsidó portál. Mint gyakran írják is.
A kitelepítés egészen biztosan nem opció , ráadásul a gázaiak egyszer már költöztek Izrael miatt.
A világ nem támogatja sem a népirtást , sem az etnikai tisztogatást. Egy kicsit sem Mielőtt alkudoznának.
Jó szokásuk szerint.
Elég megnézni Ruandát.
Még a primitív ni99ereknek sem nézték el , hogy ni99ereket irtsanak.
Gazaban nem csupan a hamas a problema, hanem maga az ideologia. az allando tuszcsere sajnos nem megoldas! Magat a terrort kell elpusztitani vagyis a terroristakat! Ez nehez mert nemzetkozi kirekesztesel is jarhat ideiglenesen de nincs mas megoldas! Azok a fas…zfej libsik akik emberi jogokal jonnenek elmehetnek a kur…va anyukba!!!Teroristaknak NINCS JOGA!!!! A hagai egyezmeny sem terjed ki rajuk,ergo kb egy szinten vanak a koztorvenyes gyilkosokkal!Miutan a palegeci szarhaziak nem felik izraelt az egyetlen modja hogy az elrettentest visszahozzuk az az ha a terroristakat a leheto legocsmanyabb legfajdalmasabb modon kell kivegezni+ minden kozeli csaladtagot egy eszakkorea szintu atnevelo-taborba szamuzni nehany evre "udulni"!
Alapvetően az van, hogy amióta világ a világ létezik "ellenség". Az a másik ember, aki meg akar semmisíteni téged, csak azért mert egy bizonyos közösséghez tartozol (ez a motiváció különbözteti meg a sima bűnözőtől), ezért te is mindent elkövetsz azért, hogy megsemmisítsd (ezért nem adott meg neki azokat a jogokat sem, ami egy bűnözőnek is kijár). Amikor az ember nagyon belemelegedik a harcba az ellenséggel, elkezdi dehumanizálni is – ez sajnos egy gyakori velejárója a küzdelemnek. Voltak korok, amikor még nemes volt a küzdelem, még ha életre-halára is ment, és tisztelték az ellenségben is az embert. A középkorban, de még az első világháborúban is volt ilyenre példa, ha nem is volt általános. És voltak korok, amikor még lehetett veszíteni. Értem ez alatt azt, hogy a vesztes nem volt fanatikus, elfogadta a legyőzetését és vagy munkált a revanson, vagy nem. A revansvágyat soha nem lehet kizárni, ám ha mindig ezzel kalkulálunk, csak a másik teljes megsemmisítése lehet a cél. Ez pedig elég embertelen opció, ezért is szoktak valami olyan megoldással előállni még a győztesek is, ami nem alázza meg a vesztest. Ezt mulasztották el az első világháború után a győztesek, ahogy erről a béketárgyalásokon résztvevő Keynes hitelesen be is számolt. Tehát a második világháborút leginkább ez okozta: vagy semmisítsd meg végleg az ellenséget, vagy ne alázd meg annyira, ne lehetetlenítsd el annyira (békefeltételek), hogy az újraindítsa a háborút ellened. A magyarok, Görgey letette a fegyvert Világosnál. Jól tette, mert értelmetlen lett volna a további küzdelem. Deák pedig megkötötte a kompromisszumot, ami után csodálatos gazdasági fejlődés indult el az országban. Ez a tökéletes példa az eltiprás és a megalázás ellenkezőjére. Sem az osztrákok, sem a magyarok nem voltak fanatikusak és nem is a vallás tüzelte őket egymás ellen. Az iszlamisták sajnos fanatikusak. A fanatikus pedig az az ellenség, aki nem fogadja el soha a harctéri vereséget, ami igazából az életét menthetné meg (ezért nem bántjuk a hadifoglyokat sem – elméletben) és most nem látszik az a fél sem a palesztin/iráni oldalon, akivel a deáki kompromisszumot meg lehetne kötni. Ehhez persze, a Ferenc József-józanságú izraeli félre is szükség van, amit egyébként én nem kétlek, hogy meglenne. A fanatikust sajnos, csak elpusztítani lehet. Szomorú, de ezért inkább egyetértek veled (még ha nem is hiszem, hogy az agyuk is átalakult az iszlamistáknak).
Egyetértünk, nem is részletezném. Annyit elmondanék, hogy több tanulmányt olvastam az embert hosszú távon érő pszichés behatások és állapot hatásáról az agyra. Ez nem csak pszichés állapotváltozást idézhet elő, hanem fizikait is. Aztán ha ez generációk százain át történik, közeli rokonok házasságain keresztül, annak hatása kell legyen.
Láttam egyszer egy filmfelvételt egy felvonulásról Teheránban, ahol fiatalabb és idősebb férfiak ezrei félmeztelenül , őrjöngve vonultak az utcán és rituális mozdulatokkal korbácsolták véresre a saját hátukat, miközben a mellüket verték. A z önkorbácsolást (self-flagellation) és az erről szóló képeket-videókat meg lehet találni a neten. Az is maradandó emlék, ami Arafat és Khomeini temetésein történt. Átszellemült állapotban, őrjöngve rohamozták százak-ezrek a koporsókat, amikből végül kiesett a holttest. Mit gondoljon erről az ember?
Pont mint a középkorban. Flagellánusoknak hívták őket, azt hiszem. Ez csak mély átszellemültségről tanúskodik. Ez önmagában még nem is veszélyes. Van ilyen máshol is. A Fülöp szigeteken rendesen keresztre is szögezik egymást. A vallásos zsidók pedig előre hátra dülöngélnek. A dervisek pedig pörögnek. A temetési jelent inkább aggasztó. Nagyon indulatba tudják hozni magukat. Szó szerint elborulnak. Mint mikor lincselnek valakit, mert azt hallották, hogy a Koránt bírálta. Ha nem tévedek, van különbség a szimpla őrjöngés, és a vallási átszellemültség között. Az egyik egy belülre (istenre?) irányuló figyelem, még akkor is, ha közösségben csinálják. A másik a külvilágnak szól, de a fékevesztett düh módján.
"Ha nem tévedek, van különbség a szimpla őrjöngés, és a vallási átszellemültség között."
Igen, van különbség, nyilvánvalóan. A vallási átszellemültség önmagában általában ártalmatlan, bár önveszélyes lehet. (Egyébként újabb több komoly tanulmány állítja, hogy az ilyesmire való hajlamnak genetikus háttere van, és megtalálták ennek a génjét.)
Ebben az esetben viszont a dolog nem ártalmatlan, miután ez az átszellemültség egy lehetséges módja lehet a kifelé irányuló destruktív viselkedés megerősítésének, aminek tanúi lehetünk az iszlamisták részéről. Lásd pl. az IS tetteit, és általában a teljesen irracionális, leírhatatlan, embertelen kegyetlenkedésekbe átmenő őrjöngéseket.