Robert C. Castel: Akiknek savanyú a túsz

A Neokohn főmunkatársa, Izraelben élő biztonságpolitikai szakértő.

A legfrissebb hírekért kövessen minket a Google-ön!

Roman Gofman tábornok diplomáciai küldetése egy érdekes lakmusztesztje annak, hogy ki hol áll valójában – írja Facebook-oldalán a szakértő.

 
Több mint egy hetes késéssel bukkantam rá egy igen szemérmesen publikált hírre, miszerint az izraeli miniszterelnök katonai segédje Moszkvában tárgyal, hogy egy túszmentő tűzszünetet hozzon össze az orosz befolyás kihasználásával.

Nem véletlen, hogy elnéztem a dolgot.

A fősodrú média mindent megtett, hogy megpróbálja nem észrevenni a közel-keleti háború eddigi legkreatívabb huszárvágását.

Mert miről is van szó tulajdonképpen?

Arról, hogy ha minden nehézség ellenére sikerül orosz befolyással kiszabadítani a túszok egy részét, akkor igen érdekes dolgok derülhetnek ki.

Például az, hogy lesznek, akiknek savanyú a túsz.

Ha a szerencsétlen túszok hátán nem lehet diplomáciai hasznot produkálni Kamala Harris asszonynak, ha nem lehet Puccinit játszani vele Izraelben, és ha ráadásul ez a testcsel az orosz külpolitika presztízsét öregbíti, akkor lesznek, akik erre nagyon elhúzzák majd a szájukat.

Zsákutcában a túszalku: Oroszország segítségét kérte Izrael

A Nyugat részvételével folyó erőfeszítések eddig nem mutattak előrelépést.

Esetleg, ne adj Isten, valaki még elszólja magát, és elárulja, hogy bizony van jó és van rossz túszmentés.

Minden, ami Kamalát és az Izraelben, háború idején Puccinit játszó zenészek ázsióját emeli, az jó egyezmény.

Minden, ami ezek ellenfeleinek a tekintélyét öregbíti, az rossz.

Arról nem is beszélve, hogy az ilyen reakciós – Chicagói Szent Husszein szavajárásával élve, a történelem savanyú oldalán álló – túszmentés, értékes emberi lőszert pazarol el, amit a megfelelő pillanatban az öröm, a haladás és a tolerancia ellenségeire lehetett volna kilőni.

Roman Gofman tábornok diplomáciai küldetése egy érdekes lakmusztesztje annak, hogy ki hol áll valójában.

Hamarosan megtudjuk, hogy kik azok, akik számára a túszok ügye egy szent cél, és kik azok, akik olcsó eszközként tekintenek rájuk, és  csupán politikai hasznot kovácsolnak a szenvedésükből.

Gadi Taub: A Hamász hasznos idiótái

A legtöbb izraeli számára most nem az a kérdés, hogy ki a felelős a katasztrófáért, hanem az, hogy ki vezethet minket a győzelemre. Vélemény.

Robert C. Castel összes cikkét elolvashatja itt.

“Robert C. Castel: Akiknek savanyú a túsz” bejegyzéshez 8 hozzászólás

  1. Ahhoz nem kell lakmusz teszt, hogy tudjuk kinek az oldalán áll a tartalékos mezőőr.

    Még nem is történt semmi, de előre szól, hogy ha Moszkvában kötnének megállapodást annak csak a moszkoviták örülhetnek majd, senki más nem. Gyerekes és hitvány gondolatmenet, de nem szokatlan a mezőőrtől.

    Aztán ha végül Rijádban vagy Kairóban lenne paktum akkor Castelnek lesznek savanyúk a túszok és ő lesz az aki olcsó eszközként csak politikai hasznot akart kovácsolni belőlük?

  2. "… akkor lesznek, akik erre nagyon elhúzzák majd a szájukat."

    Itt az nem egész világos, kik Castel szerint ezek a szájelhúzók. Az izraeli kormány és jobboldal biztos nem, mert ők kezdeményezték a dolgot. Izraeli baloldal? Lehetséges, bár ezzel öngólt lőnének, miután ők tüntetnek a túszok bármi áron történő kiszabadításáért, és a kiszabadítás elleni "szájelhúzás" visszahullana rájuk. Oroszország ellenfelei? Ebben van ráció, bárki felfoghatja. Putyinisztán ezzel poént nyerne, ami nem érdeke az Ukrajnát támogató nyugatnak, természetesen.
    De nem eszik olyan forrón a kását, az esetleg sikeres orosz közvetítés hatása ellensúlyozható: lám, a terroristák nagy barátja és támogatója kellett túszok kiszabadításához – a bizonyíték egyértelmű. Túszok kiszabadítása viszont mindenképpen jó Izraelnek, és ez a dologban a lényeg!

    • Azért nem világos kik ők mert nem a valóságban léteznek. Castel teremtette őket virtuálisan, egy feltételezett moszkvai paktum utáni feltételezett szájhúzók.

      Arra viszont már most jók, hogy megdorgálja őket és előadhassa a politikai narratíváját úgy, hogy a ledorongolt szalmabábok visszaszólni se tudjanak.

  3. A probléma gyökere abban van, hogy más híradások szerint viszont a túszokról volt a legkevesebb szó azon a tárgyaláson. Leginkább azt puhatolta Gofman, hogy Iránnal hogyan állnak az oroszok.

  4. Ahhoz nem kell lakmusz teszt, hogy tudjuk kinek az oldalán áll a tartalékos mezőőr.

    Még nem is történt semmi, de előre szól, hogy ha Moszkvában kötnének megállapodást annak csak a moszkoviták örülhetnek majd, senki más nem. Gyerekes és hitvány gondolatmenet, de nem szokatlan a mezőőrtől.

    Aztán ha végül Rijádban vagy Kairóban lenne paktum akkor Castelnek lesznek savanyúk a túszok és ő lesz az aki olcsó eszközként csak politikai hasznot akart kovácsolni belőlük?