Itt az ideje a tiszteket emlékeztetni arra, hogy ők a választott politikusok eszközei, nem pedig egy titkos társaság – írja cikkében Gadi Taub, a Héber Egyetem Federmann Közpolitikai Iskolájának óraadója.
Nincs említésre méltó izraeli választói csoport, amely támogatná az úgynevezett „kétállami megoldást”, de van egy nagyon befolyásos szereplőkből álló koalíció, amely azon dolgozik, hogy feltámassza. Az egyik a Biden-kormányzat. Egy másik az izraeli főáramú sajtó. De van még egy, kevésbé nyilvánvaló csoport is ebben a csapatban, amely nem fejezheti ki nyíltan a szándékait, de mégis kulcsfontosságú:
az izraeli biztonsági körök magas rangú tisztjei, beleértve az Izraeli Védelmi Erők (IDF) és az Izraeli Biztonsági Ügynökség (Sin Bét) tisztjeit.
Ezek a tisztek részt vettek abban a vitában, hogy mi legyen a terv a Gázai övezetben a Hamász utáni „másnapon”. Míg a kabinet meg akarta őrizni a maximális rugalmasságot, és ezért inkább kerülte a vitát, az IDF főparancsnoksága szemtelenül követelte, hogy a kabinet fogalmazzon meg egy tervet, állítólag azért, hogy ahhoz igazíthassák a terveiket. Sokan azonban úgy vélték, hogy hátsó szándékuk volt, például el akarták kerülni a Gázai övezet teljes megszállását, hogy nyitva hagyják az ajtót a kétállami pályára való visszatérés előtt.
Mivel az ilyen terv követelése a Biden-kormányzattól származik, okkal gondolhatták, hogy a főtiszteknek hasonló törekvéseik vannak: a Palesztin Hatóság visszatérése a Gázai övezetbe, azzal a kifejezett szándékkal, hogy a független palesztin államon munkálkodjanak. Bár nagyon valószínű, a főtisztek szándékainak ezt az értelmezését nehéz bizonyítani.
De van más, tárgyi bizonyíték is a főtiszteknek a politikába való beavatkozási kísérleteire, és ez is egyértelműen jelzi, hogy mi a tervük. Bár nem mondták ki, hogy támogatják az amerikai tervet a Palesztin Hatóság (PH) gázai visszatérésére, azon dolgoznak, hogy a közvélemény előtt rehabilitálják a PH-t.
Ezt úgy teszik, hogy szándékosan elhallgatják az információkat a PH-hoz kapcsolódó személyek széles körű terrorista tevékenységéről.
Ha a terroristák a Hamasz emberei, a hivatalos IDF- és Sin Bét- sajtóközlemények megemlítik a hovatartozásukat. Amikor a terroristák a Fatah által ellenőrzött PH-hoz tartoznak, a hovatartozásukat elhallgatják.
Az IDF és a Sin Bét ezt nem egyszer vagy kétszer tette meg. Rendszeresen csinálják.
Kalman Liebskind, a Maariv neves rovatvezetője több ezer IDF sajtóközleményt vizsgált meg. Mindig ugyanazt találta: a Hamaszt megemlítették, a Fatahot kihagyták. Liebskind egy idézett példája szerint az IDF honlapja egy olyan történetet közölt, amely egy terrorista zászlóalj megsemmisítésével dicsekedett, mielőtt az teljesen megalakulhatott volna. A zászlóalj alapítója Aalla Nezal volt, akit a történet „szervezeti hovatartozás nélküli terroristaként” jellemzett.
Az Al-Aksza Mártírjainak Brigádjai, a Fatah katonai szárnya azonban láthatóan nem értett ezzel egyet. Közvetlenül a halála után közleményt tettek közzé, amelyben sajátjukként dicsőítették őt, mondván: „Velünk marad, míg élünk”. Ha ez nem lenne elég, jegyzi meg Liebskind, a közösségi médiában képek vannak róla a Fatah logójával és Jasszer Arafattal, a főterroristával, a Fatah vezetőjével és a PH első elnökével.
Ezt a szisztematikus megtévesztést először a The Jewish Voice weboldal független oknyomozó újságírói leplezték le. Az oldal bámulatos munkát végez, és számos olyan létfontosságú kérdésről tudósít, amelyeket a progresszív sajtó túlnyomó része eltökélten figyelmen kívül hagy.
Dokumentálta, hogy a palesztin biztonsági erőket, amelyeket eredetileg bűnüldözés céljából hoztak létre, hogyan alakítják át szisztematikusan hadsereggé Izrael szívében (amerikai pénzügyi segítséggel).
A Jewish Woice már jóval október 7-e előtt elkezdte vizsgálni, hogyan használják rendszerszerűen a nemi erőszakot terrorfegyverként; leleplezte a Hamász és az állítólagosan legitim Raám párt (amely nemrég még a Lapid-Bennet koalíció tagja volt) közötti intézményes kapcsolatokat is. Legutóbb a Jewish Voice tett közzé egy jelentést arról, hogy a mezőgazdaságot hogyan használja fel a PH a zsidó települések területének elfoglalására. A Sin Bét, mint látni fogjuk, nem örül ennek az oknyomozó újságírásnak.
Mostanra már sokat tudunk a PH részvételéről a terrorizmusban. Van egy „fizetés gyilkosságért” (“pay-for-slay”) kártérítési programja, amely élethosszig tartó nyugdíjat biztosít a „mártírok” családjainak, akik meghaltak, miközben zsidókat öltek meg vagy próbáltak megölni. Emellett havi fizetést adnak az izraeli börtönökben lévő terroristáknak.
A fizetést a zsidóknak okozott kár mértéke alapján számítják ki, amelyet a büntetés hosszával mérnek – minél hosszabb a büntetés, annál magasabb a havi fizetés.
A közelmúltban a Regavim Mozgalom „Nappal rendőrök, éjszaka terroristák” és a Palestinian Media Watch „Egyenruhás terroristák” című jelentései dokumentálták a palesztin biztonsági személyzet tényleges részvételét a terrorizmusban. A palesztin tisztviselők ezt nem csak teszik, hanem dicsekednek is vele. Ahogy maga a Palesztin Hatóság is. A PMW jelentése szerint a Palesztin Hatóság egyik szóvivője azzal hencegett, hogy
„a ciszjordániai mártírok számának nagyjából 63-65%-a … a Fatah mozgalom tagja.
És a legtöbbjük a [PH] biztonsági erőinek tagja” vagy ilyen tagok fiai.
Kizárólag nyílt forrásokat felhasználva – mivel az IDF nem adja ki a vonatkozó adatokat – a Regavim Mozgalom jelentése kimutatta, hogy a „mártírok” és a bebörtönzött terroristák közül sokan a PH biztonsági apparátusának tagjai, amint azt a saját közösségi médiájuk is bizonyítja. Ez nem olyan információ, amelyet a Sin Bét vagy az IDF ne tudott volna felfedni.
Ezeknek az újságírói oknyomozásoknak alig vagy egyáltalán nincs visszhangja a főáramú sajtóban, sem Izraelben, sem külföldön. Ráadásul a narratívát megkérdőjelező tudósítások gyakran nem csak hallgatással találkoznak. A Jewish Voice például a hatóságok zaklatásának volt kitéve, rendőrségi razziával az irodájukban. Úgy tűnik, hogy az IDF és a Sin Bét többszöri pellengérre állítása a PH-hoz kötődő terroristák hovatartozásának eltitkolása miatt különös bosszúságot váltott ki. Az IDF válaszul tagadással és hiteltelenítéssel próbálkozott; a Sin Bét, úgy tűnik, még tovább ment.
Múlt szerdán (augusztus 28-án) egy névtelen telefonáló, aki csak mint „Orel a Sin Béttől” azonosította magát, felhívta a Jewish Voice irodáját, és azt „tanácsolta”, hogy „gondolja át” a hírszolgáltatási politikáját, mert – mondta a telefonáló – „az önök tevékenysége veszélyezteti a terület biztonságát” („a terület” Júdea és Szamária). A hívást rögzítették és az X-en közzétették Meir Etinger, a hívást fogadó újságíró válaszával együtt:
„A lehető legvilágosabban fogalmazok: A Sin Bét baloldali célok által irányított szerv, amely a KGB-re emlékeztető módszerrel akarja befogni a szánkat. Nem hagyjuk magunkat elhallgattatni, és továbbra is feltárjuk az igazságot a Sin Bét céljairól.
Ez az értékelés talán túl kemény, mivel a Sin Bét egészére vonatkozik. De nyilvánvaló, hogy az ügynökség vezetése vagy legalábbis fontos részei – ahogyan az IDF vezetése is – tudja, hogy miért akarja mindenáron felmenteni a PH-t, és nem zárkózik el attól, hogy megtévesztést alkalmazzon ennek érdekében.
Izrael progresszív elitjének más csoportjaihoz hasonlóan, úgy tűnik, ők is kétségbeesetten ragaszkodnak a tárgyalásos rendezés illúziójához a korrupt, ellenséges PH-val, amely soha nem ismerte el a zsidók önrendelkezési jogát Izrael földjén. Az izraeli progresszívek a tények ellenére mégis reménykednek. Megpróbálják megőrizni a kétállami megoldás lehetőségét, még azzal a kormánnyal szemben is, amelynek számadással tartoznak.
Életben akarják tartani a remény valami illékony szikráját, amíg ismét baloldali koalíció kerül hatalomra.
Ez az egész puszta délibáb. A kétállami megoldás az oslói keretrendszer összeomlásával halt meg, a 2000-ben kezdődött második intifáda során. Hiába őrizgetik a holttestét egy baloldali mauzóleumban, az sem teszi lehetővé a feltámadását. Október 7-e után még kevésbé.
Az sem valószínű, hogy egyhamar hatalomra kerül egy olyan kormány, amely kész visszatérni a kétállami útra. Az erről való álmodozás nem több, mint légből kapott nosztalgia és a téveszmék határán mozgó optimizmus. A jövő sajnos a pesszimistáké, akik tudják, hogy az elkövetkező években nem engedhetjük le a pajzsunkat.
A legtöbb izraeli ezt a csontjaiban érzi, és készen áll az előttünk álló küzdelmekre.
Itt az ideje, hogy az IDF és a Sin Bét vezetése is a program mellé álljon. Emlékeztetni kellene őket arra, hogy egy demokráciában ők a választott politikusok kezében lévő eszközök. Az a feladatuk, hogy megvalósítsák a kormány politikáját, nem pedig titkos társaság alkotása, amelynek joga van saját politikát folytatni, még kevésbé a kabinet háta mögött népszerűsíteni azt.
Ha a főtiszteknek nem tetszik a kormány politikája, nyugodtan lemondhatnak. Közvetlenül mögöttük várakozik egy fiatalabb tisztikar, akik már a Győzelem nemzedékének nevezik magukat. Eltökéltek, hogy megnyerjék ezt a háborút. Ahogyan a legtöbbünk is.
A véleménycikkek nem feltétlenül tükrözik a Neokohn szerkesztőségének az álláspontját.