Mégis miféle morális megfontolások vezetik Izrael nyugati szövetségeseit, amikor a gyászba borult zsidó államot büntetik a Hamász helyett? Vélemény.
A Hamász hidegvérrel kivégzett hat túszt, köztük egy amerikai állampolgárt. A világ számos vezetője részvétét fejezte ki a tragédia miatt, amely újra feltépte sok izraeliben az október 7-e okozta sebeket.
Joe Biden így írt az amerikai-izraeli túsz, Hersh Goldberg-Polin halála kapcsán: “Meg vagyok döbbenve és fel vagyok háborodva. Hersh egyike volt azoknak az ártatlanoknak, akiket brutálisan megtámadtak, miközben október 7-én egy békéért rendezett zenei fesztiválon vettek részt Izraelben. A Hamász kegyetlen mészárlása során elvesztette a karját, miközben barátainak és idegeneknek segített. Éppen 23 éves volt. Azt tervezte, hogy beutazza a világot. Megismertem a szüleit, Jont és Rachelt. Bátrak, bölcsek és állhatatosak voltak, még akkor is, amikor elszenvedték az elképzelhetetlent” – írta az elnök.
“Könyörtelenül és fékezhetetlenül kiálltak fiuk és az összes, kegyetlen körülmények között fogva tartott túsz mellett.
Csodálom őket, és mélyebben gyászolok velük, mint ahogy azt szavakkal ki lehetne fejezni.
Tudom, hogy ma este minden amerikai imádkozni fog értük, ahogyan Jill és én is.” – folytatta Biden.
“Fáradhatatlanul dolgoztam azon, hogy szeretett Hersh-üket biztonságban eljuttassuk hozzájuk, és megszakad a szívem a halálhíre miatt. Ez legalább annyira tragikus, mint amennyire elítélendő.
A Hamász vezetői meg fognak fizetni ezekért a bűnökért.
És mi továbbra is éjjel-nappal azon dolgozunk, hogy egyezségre jussunk a többi túsz szabadon bocsátása érdekében.”
Egy nap sem telt el, az amerikai elnök hétfőn már azzal vádolta Benjámin Netanjahu izraeli miniszterelnököt, hogy “nem tesz eleget” a Hamásszal kötendő tűzszüneti megállapodás érdekében.
Mindezt két héttel azután, hogy Jeruzsálem elfogadta a Washington által előterjesztett legújabb javaslatokat, a Hamász pedig elutasította azokat!
Mégis mit kellene még tennie Netanjahunak és az izraeli kormánynak, hogy “eleget tegyen” a megállapodás érdekében? Engedni a Hamász – és a mögötte álló iráni – zsarolásnak, ezzel pedig újra veszélybe sodorni Izraelt? Feladni a terroristák gázai hatalmának megtörése szempontjából kulcsfontosságú Philadelphi- és Netzarim-folyosókat Gázában?
Elengedni még több terroristát, hogy azok újra izraelieket gyilkoljanak?
Izrael mindent megtett – az ésszerű keretek között – azért, hogy létrejöjjön a megállapodás a túszok szabadon bocsátásáról. A Hamász az, amelyik nem akar megállapodást, és hónapok óta csak húzza az időt a tárgyalásokkal.
Biden azt írja, hogy “a Hamász vezetői meg fognak fizetni ezekért a bűnökért”. Az amerikai légierő és különleges erők bevetése, vagy a Törökországra és Katarra helyezett nyomás helyett, hogy utasítsák ki a területükön tartózkodó terroristákat, Biden mégis Netanjahut hibáztatja a nyilatkozataiban.
Ez lenne a Hamász vezetőinek megbüntetése? Ezt tudja felmutatni Izrael legszorosabb szövetségese, a világ első számú katonai hatalma?
Keir Starmer brit miniszterelnök is csatlakozott a kétszínű részvétnyilvánítók hosszú sorához, amikor azt írta, hogy „teljesen megdöbbentő, hogy a Hamász szörnyű és értelmetlen módon meggyilkolt hat túszt Gázában”.
„Gondolataim a szeretteikkel vannak ezekben a szörnyű időkben” – írta az X-en. “A Hamásznak most azonnal el kell engednie az összes túszt, és minden félnek azonnal tűzszüneti megállapodást kell kötnie, hogy véget vessen a szenvedésnek”.
A brit miniszterelnök részvéte egy napig sem tartott.
Ahogy arról lapunk is beszámolt, a brit kormány hétfőn felfüggesztette az Izraeli Védelmi Erők részére történő egyes fegyvereladásokat, arra hivatkozva, hogy fennáll a „nyilvánvaló veszély”, hogy a fegyvereket a zsidó állam hadserege „a nemzetközi humanitárius jog súlyos megsértésének elkövetésére” használhatja.
Seth Mandel felhívja rá a figyelmet, hogy a brit fegyverengedélyek exportjának felfüggesztése szimbolikus jelentőségű, mivel a kormány maga nem exportál fegyvereket Izraelbe, és a kérdéses engedélyek csekély hatással vannak az izraeli hadigépezetre.
“De a háborúban lévő szövetségesek elleni szimbolikus lépéseknek valódi következményei lehetnek.
Az Egyesült Királyság úgy döntött, hogy közvetlenül azután jelenti be a Hamásznak szánt ajándékát, hogy a terrorcsoport amerikai és izraeli túszokat végzett ki” – jegyezte meg Mandel az embargó kapcsán.
A Commentary szerzője hozzáteszi, hogy míg az Egyesült Királyság Izrael szankcionálásával van elfoglalva, addig a Hamász kedvenc fedőszervezetének már megújította a támogatását. Az Egyesült Királyság korábban felfüggesztette hozzájárulását az UNRWA-nak, az ENSZ-ügynökségének finanszírozásához, amelynek infrastruktúráját előszeretettel használja a Hamász, és amelynek számos alkalmazottja szintén a terrorszervezetnek dolgozik.
Amikor kiderült, hogy az UNRWA alkalmazottai részt vettek az október 7-i tömegmészárlásban, néhány ország ideiglenesen visszatartotta a támogatásokat, köztük Nagy-Britannia is. Az UNRWA-t nem reformáltak meg, de az új kormány, a brit közvélemény Hamász-párti része – akiket a Munkáspárt nem tud nélkülözni – felé tett gesztusból, ismét finanszírozni kezdte a szervezetet.
Amir Ohana, a Knesszet elnöke Churchillt idézve reagált Keir Starmerék árulására.
“Nagy-Britannia a becstelenséget választotta” – írta Ohana, utalva ezzel Churchill Chamberlainnek tett megjegyzésére, miután a müncheni egyezménnyel Nagy-Britannia elárulta Csehszlovákiát.
„Választhattál a háború és a gyalázat között. A becstelenséget választottad, és háborút fogsz kapni.”
– mondta Churchill egy évvel a második világháború kitörése előtt.
Washington és London morális csődje még szembetűnőbb, ha megfordítjuk a szerepeket. Vajon hogyan fogadná ez a két ország, ha Izrael fegyverembargót vezetne be ellenük, és kritikák sorát fogalmazná meg az irányukba, ugyanazon a napon (!), amelyen eltemetik a terroristák által brutálisan legyilkolt áldozataikat, és az egész nemzet gyászol?
Hogy élnék meg szövetségesük ilyesfajta “együttérzését” és “támogatását”?
