Hol vannak ilyenkor az Izraelt apartheiddel vádoló tömegek? Vélemény.
Ahogy arról lapunk is beszámolt, a tegnapi nap folyamán az izraeli különleges műveleti egységek kimentették a Hamász fogságából az 52 éves Kaid Farhan al-Kadi-t. A 11 gyermekes beduin családapa október 7-én egy csomagolóüzemben dolgozott őrként a Magen kibucban, amikor elrabolták a Hamász terroristái.
Már maga az elrablásának ténye – együtt mindazokkal az izraeli arabokkal, akiket brutális hidegvérrel gyilkoltak meg aznap – megdöntötte a Hamász narratíváját, amely szerint a célja “Palesztina felszabadítása” és a „cionista megszállók elűzése”.
Egy héttel a palesztin terroristák támadása után a következőket írtuk: “a korábban nem tapasztalt mértékű tragédia egységbe kovácsolta a megosztott izraeli nemzetet: tartalékosok százezrei vonultak be, hogy megvédjék családjaikat és felvegyék a küzdelmet az otthonukat minden oldalról fenyegető barbárokkal szemben. Nők és férfiak, vallásosak és nem vallásosak, jobb- és baloldaliak, zsidók, arabok, drúzok és cserkeszek vállvetve harcolnak az ország létének fennmaradásáért”.
Nem meglepő módon Al-Kadi hazatérését egész Izraelben kitörő örömmel fogadták.
A közösségi médiában az izraeliek lelkesen osztották meg azokat a felvételeket, amelyen Kadi és családja újra egyesül 326 fogságban eltöltött nap után.
A Tel-Aviv-i strandon is ujjongtak a fürdőzők, amikor hangosbemondón közölték velük a kiszabadítás hírét. Izrael miniszterelnöke, Benjamin Netanjahu pedig baráti hangvételű telefonbeszélgetést folytatott a könnyekig meghatódott beduin férfivel a kiszabadítása után.
Mi sem mutatja jobban, hogy a frontvonal nem a zsidók és arabok, hanem a civilizált és az életet értéknek tartó, valamint a barbár pusztítást és halált dicsőítő oldal között húzódik.
Ez utóbbi hét fronton támadja Izraelt, és veszi célba válogatás nélkül annak muszlim és arab lakóit is.
Amikor Irán áprilisban nagyszabású drón- és rakétatámadást indított Izrael ellen, egyetlen izraeli sérült meg aznap: Amina, egy hétéves beduin kislány.
Július 27-én pedig a Hezbollah rakétázta Madzsal Samsz-t, egy drúz települést északon, amelynek következtében 12 békésen focizó drúz gyerek és tinédzser veszítette életét.
De az Izraelt kitartóan gyűlölő “anticionista” (értsd: antiszemita) tömegek számára ők nem léteznek, hasonlóan azokhoz a bátor muszlim és drúz IDF katonákhoz, akik hősi halált haltak Gázában a Hamász ellen harcolva.
A mostani háború mutatja meg leginkább, hogy mennyire nevetséges az Izraellel szemben gyakran ismételt apartheid-vád.
Al-Kadi kiszabadítása után a máskor oly hangos aktivisták, újságírók és politikusok köddé váltak és némán hallgatnak.
A gondosan kiépített narratívájuk csődöt mondott, és nincs válaszuk a történtekre.
Egyszerűen sehogysem fér bele, és szétfeszíti – az amúgy is szerény szellemi képességekkel megalkotott – világképük kereteit az általuk népirtónak tartott Izrael túszmentő akciója, amelyben zsidó kommandósok tucatjainak életét teszik kockára, egyetlen arab túszért. Ezért inkább úgy tesznek, mintha meg se történt volna.
Hende Olivér összes cikkét elolvashatja itt.