Hol vannak ilyenkor az Izraelt apartheiddel vádoló tömegek? Vélemény.
Ahogy arról lapunk is beszámolt, a tegnapi nap folyamán az izraeli különleges műveleti egységek kimentették a Hamász fogságából az 52 éves Kaid Farhan al-Kadi-t. A 11 gyermekes beduin családapa október 7-én egy csomagolóüzemben dolgozott őrként a Magen kibucban, amikor elrabolták a Hamász terroristái.
Már maga az elrablásának ténye – együtt mindazokkal az izraeli arabokkal, akiket brutális hidegvérrel gyilkoltak meg aznap – megdöntötte a Hamász narratíváját, amely szerint a célja “Palesztina felszabadítása” és a „cionista megszállók elűzése”.
Egy héttel a palesztin terroristák támadása után a következőket írtuk: “a korábban nem tapasztalt mértékű tragédia egységbe kovácsolta a megosztott izraeli nemzetet: tartalékosok százezrei vonultak be, hogy megvédjék családjaikat és felvegyék a küzdelmet az otthonukat minden oldalról fenyegető barbárokkal szemben. Nők és férfiak, vallásosak és nem vallásosak, jobb- és baloldaliak, zsidók, arabok, drúzok és cserkeszek vállvetve harcolnak az ország létének fennmaradásáért”.
Nem meglepő módon Al-Kadi hazatérését egész Izraelben kitörő örömmel fogadták.
A közösségi médiában az izraeliek lelkesen osztották meg azokat a felvételeket, amelyen Kadi és családja újra egyesül 326 fogságban eltöltött nap után.
A Tel-Aviv-i strandon is ujjongtak a fürdőzők, amikor hangosbemondón közölték velük a kiszabadítás hírét. Izrael miniszterelnöke, Benjamin Netanjahu pedig baráti hangvételű telefonbeszélgetést folytatott a könnyekig meghatódott beduin férfivel a kiszabadítása után.
Mi sem mutatja jobban, hogy a frontvonal nem a zsidók és arabok, hanem a civilizált és az életet értéknek tartó, valamint a barbár pusztítást és halált dicsőítő oldal között húzódik.
Ez utóbbi hét fronton támadja Izraelt, és veszi célba válogatás nélkül annak muszlim és arab lakóit is.
Amikor Irán áprilisban nagyszabású drón- és rakétatámadást indított Izrael ellen, egyetlen izraeli sérült meg aznap: Amina, egy hétéves beduin kislány.
Július 27-én pedig a Hezbollah rakétázta Madzsal Samsz-t, egy drúz települést északon, amelynek következtében 12 békésen focizó drúz gyerek és tinédzser veszítette életét.
De az Izraelt kitartóan gyűlölő “anticionista” (értsd: antiszemita) tömegek számára ők nem léteznek, hasonlóan azokhoz a bátor muszlim és drúz IDF katonákhoz, akik hősi halált haltak Gázában a Hamász ellen harcolva.
A mostani háború mutatja meg leginkább, hogy mennyire nevetséges az Izraellel szemben gyakran ismételt apartheid-vád.
Al-Kadi kiszabadítása után a máskor oly hangos aktivisták, újságírók és politikusok köddé váltak és némán hallgatnak.
A gondosan kiépített narratívájuk csődöt mondott, és nincs válaszuk a történtekre.
Egyszerűen sehogysem fér bele, és szétfeszíti – az amúgy is szerény szellemi képességekkel megalkotott – világképük kereteit az általuk népirtónak tartott Izrael túszmentő akciója, amelyben zsidó kommandósok tucatjainak életét teszik kockára, egyetlen arab túszért. Ezért inkább úgy tesznek, mintha meg se történt volna.
