Köves Dvora rebecen több mint húsz éve költözött Magyarországra Izraelből, Köves Slomó feleségeként. Mostanra nagy közösséget vezet az Óbudai zsinagógában férjével együtt, öt gyermekük született, közülük legidősebb lányuk Mushky már férjnél van, jelenleg Chábád-küldöttként tevékenykedik Izraelben. Számos közösségi projekt fűződik Köves Dvora nevéhez, mégis ritkán szerepel a nyilvánosság előtt. Többek között küldetésének tartja a női zsidó közösség építését, tanítását, illetve vallja, hogy a nők minden területen kiteljesedhetnek, a tehetséget pedig Isten adományának tartja. Hidas Judit interjúja.
Izraelben, Akkóban töltötted a gyerekkorod. Mennyire fontos számodra az otthonról hozott minta?
Óriási példát jelentettek nekem a szüleim, nélkülük ma nem lennék az, aki vagyok. Apukám nagyon közel állt a Rebbéhez, és egy évet a közelében élhettünk New Yorkban még mielőtt a Rebbe megbetegedett. Ez nagy dolog volt, a barátnőim közül sokaknak nem adatott meg. Anyukám jemeni származású, nagyon erős nő volt, kilencen vagyunk testvérek, mindenre volt energiája, ránk is figyelt, és emellett nagyon sokat tett a közösségért, sajnos ő már nincs közöttünk. A szüleim példája sok erőt adott ahhoz is, hogy Magyarországra jöjjek Chábád-küldöttként Slomóval, fontos nekem, hogy továbbvigyem azt, amit tőlük kaptam, és idővel megtaláltam hogyan tudom mindezt a saját személyiségemnek és élethelyzetemnek megfelelően alakítani.
A nők kívülről kevésbé látszódnak a közösségben. Te hogyan viszonyulsz a nők szerepéhez?
Nagyon fontosnak tartom, hogy használjuk, amit Isten adott nekünk nőként, emberként. Éljünk azzal, ha van valamihez
tehetségünk, különleges erőnk, mert csak így lehetünk boldogok. Vannak nők, akik jobban szeretnek otthon lenni, vannak olyanok, akiknek más feladatokra is szükségük van. Fontos minden területen kiteljesedni, amire egy embernek, nőnek, férfinak igénye van, mert ha mi elégedettek vagyunk, akkor többet tudunk adni másoknak is, például a családunknak.
Említetted, hogy fontos mintát adtak a szüleid, de meg is kellett találnod a saját utad. A vallásos világban mennyire szokás hangosan lázadni a szülők ellen?
Az biztos, hogy fontos a szülői tisztelet, tehát a szülők nyílt kritizálása kevésbé elfogadott, de ezt nem is tartom szerencsésnek. Az ember másképp is el tudja rendezni a dolgokat. A szülőknek meg kell adni a tiszteletet, segíteni kell őket, ez nagyon fontos micva, parancsolat. De ez még nem jelenti azt, hogy mindenben az ő elvárásaik szerint kell cselekednünk, ha úgy érezzük, nekünk más az utunk. A kettőt finoman össze kell és lehet is hangolni. Az pedig nagyon család- és személyiségfüggő, hogy ki, mennyire küzdi ki magának a saját helyét az elvárásokkal szemben. Vannak, akik jobban meg akarnak felelni a szülőknek, vannak, akik kevésbé, ebben nincs különbség a szekuláris és a vallásos világ között, mint ahogy abban sem, hogy nagyon sok múlik azon is, hogy a család mennyire tartja szem előtt a gyerek igényeit.
A szülők tisztelete benne van a tíz parancsolatban is. Mi van akkor, ha a szülő azt mondja a gyerekének, hogy a tisztelet része az engedelmesség?
Ez nehéz dolog. A Chábád-mozgalom arra tanít minket, hogy az agyunkkal tudjuk irányítani az érzéseinket, vagyis nem szerencsés minden impulzusra spontán reagálni. Például előfordul, hogy valaki elsőre nem szimpatikus nekünk, de jobban megismerve, rájövünk, mennyi érték lakik benne, és ez visszahat az érzéseinkre. Ha a szüleink kérnek tőlünk valamit, akkor is érdemes várni, és elemezni egy kicsit a saját érzéseinket, mielőtt reagálunk. Megvizsgálhatjuk, mi az, ami esetleg nem tetszik nekünk abban, amit kérnek, és mi az, amit mégis tudunk nekik nyújtani ahhoz, hogy ők is elégedettek legyenek.
Tehát, ha nem érzelemből reagálunk, hanem átgondoltan, akkor jó megoldásokat is találhatunk.
Például ha a szüleink messze élnek tőlünk, és gyakran akarnak velünk találkozni, akkor ez egy probléma lehet a gyereknek, hiszen neki van saját élete, családja, nem biztos, hogy meg tudja mindig oldani a személyes látogatást. Ilyenkor megoldás lehet, hogyha gyakran felhívjuk a szüleinket, más módon igyekszünk tartani velük a kapcsolatot, hogy érezzék, fontosak nekünk, de így mi is szem előtt tudjuk tartani a saját igényeinket. Ugyanez vonatkozik a gyerekeinkkel való kapcsolatra is, ott is fontos törekedni a kompromisszumokra.
Egy kívülállónak nagyon furcsa a zsidó házasságközvetítés intézménye. Te milyen előnyeit látod ennek?
Sokan félreértik a házasságközvetítést, vagyis a siduchot. Ez nem arról szól, hogy a szülők egyoldalúan meghatározzák, kihez menjen hozzá a gyerek. Az első és legfontosabb, hogy legyen vonzalom, szimpátia a fiatalok között. Ezen felül viszont a szülők segítenek jobban megismerni a választott értékrendjét, személyiségét, és a zsidósághoz, hagyományokhoz fűződő viszonyát, hiszen ez is nagyon fontos a zsidó otthon megteremtéséhez. Ilyenkor rengeteg emberrel – rokonokkal, barátokkal – konzultálunk, hogy minél teljesebb képet kapjunk. Szóval ez egy megfontolt, racionális döntés, és persze a gyerek szava a végső.
Meélj egy kicsit arról, hogy ismerkedtetek meg Slomóval.
Slomó akkoriban már jó barátságban volt Raskin rabbival, aki azóta a Chábád izraeli közösségét vezeti Magyarországon. Raskin megházasodott, és egy évig Izraelben éltek. Slomó meglátogatta őket, amikor egy másik izraeli lánnyal randevúzott. Nem tetszett neki a lány, és ekkor Raskin feleségének, Dvorinak az anyukája egy csütörtöki napon felhívta az én mamámat. Azt mondta, van itt egy cuki fiú, de gyorsan kell dönteni a találkáról, mert vasárnap megy vissza Magyarországra. Anyukám gyorsan tartott egy kis kutatást Slomóról, és mivel én is nyitott voltam, találkoztunk.
Mi fogott meg benne leginkább?
A szüleim annak idején sliachként, vagyis Chábád-küldöttként kerültek Akkóba. Már kisgyerekként ezt az életformát szívtam magamba, és tudtam, hogy én is ilyen életet szeretnék élni. Találkoztam olyan fiúkkal, akik ugyan nyitottak voltak erre, de ez nekem nem volt elég. Slomón érződött a szenvedély, hogy neki ez az életcélja. Mielőtt találkoztunk, figyelmeztettek, hogy legyek tisztában azzal, ő vissza akar jönni Magyarországra. Azt hitték, ez hátrány lesz, pedig nekem épp ez volt a legfontosabb. Persze a személyes kémia is számított, ez nem kérdés.
Azért gondolom ellátogattál Magyarországra, mielőtt igent mondtál.
Felajánlották nekem, de úgy éreztem, nincs erre szükség.
Nagyon bátran vágtál bele egy teljesen új életbe. Mennyi ideig tartott az ismerkedés, Slomó visszament Budapestre a vasárnapi géppel?
Nem, lemondta a gépet. Két hétig találkozgattunk, mielőtt eldöntöttük, hogy összeházasodunk. Ez elég rövid időnek számít még a Chábád-családoknál is, de mi tudtuk, hogy összetartozunk. Slomó még kiment két hónapra Amerikába, és utána volt az esküvő.
Az interjú folytatása ide kattintva olvasható.
