Nem sokaknak okozott meglepetést azzal Joe Biden amerikai elnök, hogy kiszállt a 2024-es elnökválasztási versenyből, hiába ragaszkodott minden megnyilatkozásában ahhoz, hogy versenyben marad. Bidennek hetek óta komoly támadások keresztüzében kellett kampányolnia, az utóbbi napokban pedig már saját pártjának vezető politikusai is nyíltan ellene fordultak. De mi lesz most, hogy a demokratáknak, kevesebb mint négy hónappal a novemberi választások előtt, új elnökjelöltet kell találniuk?
Biden vasárnap jelentette be, hogy visszalép az elnökjelöltségtől, és ezzel egyben véget vetett több évtizedes politikai karrierjének, miután hetek óta erre szólították fel a 81 éves politikust.
„Életem legnagyobb megtiszteltetése volt, hogy az önök elnökeként szolgálhattam. És bár az volt a szándékom, hogy újrainduljak a választáson, úgy vélem, hogy pártom és az ország érdeke az, hogy visszalépjek, és kizárólag elnöki feladataim ellátására összpontosítsak a ciklusom hátralévő részében”
– áll Biden közösségi médiában közzétett nyilatkozatában, amelyből persze kiderült, hogy az elnökválasztási versenyből kiszáll ugyan, de az elnöksége fennmaradó idejét ki szándékozik tölteni.
„Még a héten részletesebben fogok beszélni a nemzetnek a döntésemről”
– tette hozzá az elnök.
Nem kellett sokat várni, hogy megtudjuk: alelnökét, Kamala Harrist támogatja utódjaként – ez formailag a leglogikusabb választás, még akkor is, ha Harris népszerűsége még Bidenénél is alacsonyabb.
Hogy is léphetne át a színesbőrű nőn, Kamala Harrisen az a demokrata gépezet, mely az elmúlt években az interszekcionalitás elleni küzdelmet messze a meritokrácia fölé helyezte?
„A legelső döntésem a párt 2020-as jelöltjeként az volt, hogy Kamala Harrist választom alelnöknek. És ez volt a legjobb döntésem. Ma szeretném felajánlani teljes támogatásomat Kamala számára, hogy idén ő legyen a pártunk jelöltje” – fogalmazott endorsementjében Biden, és hozzátette: „Demokraták – itt az ideje összefogni és legyőzni Trumpot. Csináljuk meg!”
A demokrata establishment számos fontos alakja hamar Kamala Harris mögé állt, így a Clinton család, Adam Schiff, Alexandria Ocasio-Cortez, Ilhan Omar, Ayanna Pressley,John Kerry, de még Josh Shapiro is, aki nemcsak igen népszerű Pennsylvania állam kormányzójaként, de demokrata elnökjelöltként is rebesgették nevét az elmúlt időkben.
Egy valaki támogatása azonban fájóan hiányzik Harrisnek: Barack Obamaé.
A volt elnök az egyik legbefolyásosabb demokrata háttérember, Biden elnökségét eleve sokan Obama „harmadik” elnöki ciklusaként értelmezték, ugyanis Biden nagy részben az obamai politikát folytatta, ráadásul majdnem ugyanazzal a háttércsapattal, akikkel korábban az Egyesült Államok első színesbőrű elnöke dolgozott.
Obama támogatásának hiányában még nem egyértelmű , hogy ki emelkedik majd a lista élére. Hiszen Bidennek alig akadt ellenfele a demokrata előválasztásokon, már az év elején megszerzett államok támogatásával megszerezte pártja majdnem összes, több mint 4 000 delegáltjának támogatását. Biden kiesésével ezeknek a küldötteknek új jelöltre kell szavazniuk.
Jaime Harrison, a Demokrata Nemzeti Bizottság (DNC) elnöke nyilatkozatában azt mondta, hogy a párt „átlátható és rendezett folyamatot fog folytatni, hogy egységes Demokrata Pártként lépjen elő egy olyan jelölttel, aki novemberben legyőzheti Donald Trumpot”.
„A küldötteink készen állnak arra, hogy komolyan vegyék a felelősségüket: gyorsan kell egy jelöltet állítaniuk az amerikai népnek. A demokraták felkészültek és egységesek abban, hogy novemberben győzni akarunk”
– fogalmazott Harrison.
Íme a lehetséges forgatókönyvek, az augusztusi, Chicagóban tartandó demokrata nemzeti konvenciót megelőző időszakra:
Kamala Harris lenne a jelölt?
Az alelnök a nyilvánvaló választás, hogy átvegye az elnökjelölt helyét.
A demokrata nagyágyúk már kinyilvánították: készek támogatni őt. Ráadásul Harris jelöltsége könnyű utat kínálna a Biden-Harris hadikasszában lévő majd’ százmillió dolláros kampánypénz átutalásához, amely „pántlikázott” pénz, azaz más jelölt nem juthatna hozzá.
A képtelen szóvirágai és kissé zavaró vihogása miatt cikizett, 59 éves Harris a fiatalosság imázsát tükrözné. Mint az első fekete nő az elnöki hivatalban, sok demokrata azt is reméli, hogy Harris képes lenne megnyerni azokat a fekete szavazókat, akik az utóbbi időben eltávolodtak Bidentől.
De vajon ilyen egyszerű lenne a képlet?
A Demokrata Nemzeti Bizottság szabályzata szerint a párt küldöttei továbbra is a menetrend szerint gyűlnének össze egy virtuális névsorolvasásra, hogy szavazzanak arról szerintük ki legyen a jelölt.
Mi van, ha a demokraták nem Harrist választják?
Bidenhez hasonlóan Harrisnek is alacsony volt a támogatottsága az elmúlt négy évben. A republikánusok máris támadást indítottak ellene, feltételezve, hogy ő veszi át Biden helyét. A Biden június 27-i katasztrofális vitája után készült felmérésekben nagyjából ugyanolyan rosszul teljesít Donald Trumppal szemben, mint a visszalépő elnök.
Endorsement ide vagy oda, mivel Harris nem lesz automatikusan jelölt, van rá esély, hogy valaki mást választ a DNC. A lehetséges aspiránsok listáján jól csengő nevek szerepelnek: például az igen népszerű Gavin Newsom kaliforniai vagy Gretchen Whitmer michigani kormányzóé (utóbbi igaz, hogy fehérbőrű, de nő).
Kérdés persze, hogy Trump népszerűségének az elmúlt hetekben tapasztalt emelkedését és a demokraták ezzel egyidejű vergődését figyelembe véve vajon érdemes-e akár Newsomnak, akár Whtimernek beszállnia a versenybe, kockáztatva egy vereséget? Vagy kifizetődőbb kivárni, hagyni, hogy Harris veszítsen Trump ellen, majd a demokrata párt megújítójaként felemelkedni és a 2028-as választásokra koncentrálni, amikor Trump már nem indulhat?
Mi van, ha nem jutnak dűlőre a DNC-n?
Az is előfordulhat, hogy egyik jelölt sem szerez többséget a szavazáson. Ha ez megtörténik, akkor több mint 700 „szuperdelegált” is szavazni fog egy későbbi alkalommal. A folyamat addig folytatódna, amíg egy jelölt el nem nyeri az egyszerű többséget.
A „szuperdelegáltak” a párt magas rangú vezetőiből és választott tisztségviselőiből állnak, akik pozíciójuk alapján automatikusan küldöttek a konvención. A DNC szabályai szerint ők nem szavazhatnak az első körben, de később – ha szükség van rájuk – igen.
Mi történik, ha egy jelölt a konvenció után távozik?
Abban a valószínűtlen helyzetben, ha a demokrata jelölt a chicagói konvenciót követően távozik a versenyből, a bizottság jogosult a megüresedett hely betöltésére, miután a pártelnök a demokrata kormányzókkal és kongresszusi vezetőkkel egyeztetett az utódról.
Bár ritkán, de ilyen eset már előfordult. 1972-ben Thomas Eagleton szenátor, aki az alelnökjelölt volt, a konvenció után kénytelen volt visszalépni, amikor kiderült, hogy mentális betegség miatt kórházba került.
A DNC később Sargent Shrivert választotta Eagleton helyére George McGovern jelöltjének, de az, hogy a demokraták nem világították át a szenátort, később csalódást keltő választásokhoz vezetett, amelyen a republikánus Richard Nixon elsöprő győzelmet aratott.
A demokraták titkos szuperfavoritja
És akkor persze ott van Michelle Obama: elképesztően népszerű, fekete, nő és Obama. Ő, e sorok írója szerint, megverné Trumpot. A probléma mindösszesen annyi, hogy Michelle Obama korábban számtalaszor kijelentette, hogy esze ágában sincs beszállni a nagypolitikába, szívesen marad a celeb-szerepben, amiben most is gyakori vendége a különböző talk-shownak és elitklubboknak.
De, ahogy szokták mondani: van az a pénz.
Előfordulhat, hogy Obamáné hosszú győzködés után azt mondja, hogy mégis beszáll, csakhogy „megmentse Amerikát a Trump jelentette veszélytől”.
Ez a forgatókönyv, ha valószínűtlen is, nem teljesen kizárt és megmagyarázhatná az amerikai szavazóknak, miért állítanák félre az igen népszerűtlen Kamala Harrist. Hiszen helyére egy másik, sokkal népszerűbb fekete nő kerülne.
Új demokrata momentum
Sok előnye van Biden visszalépésének a demokraták számára, nem utolsó sorban az, hogy jelen pillanatban csak a káosz látszik a demokratákból, viszont az elnökjelöltség visszatereli a reflektorfényt a Demokrata Pártra az egyre népszerűbb Trumpról. Szinte biztosra vehető, hogy az elkövetkezendő hetek a demokrata jelölésről fognak szólni és Trump kampánycsapata minden lehetséges eszközzel igyekszik majd eljelentékteleníteni és bírálni a jelöltet. Akárki legyen is az.
Nincs vége, amíg nincs vége
Most éppen úgy tűnik, hogy Kamala Harrisnek áll a demokrata zászló. A Donald Trump elleni merényletkísérlet után sziklaszilárdan összezárt a Republikánus Párt a jelöltje mögött, a verseny azonban még nincs lefutva.
Trump népszerűsége a merénylet-kísérlet óta nőtt ugyan, de alig 2-3 százalékpontot és még mindig „csak” 47%-on áll országos szinten, ami persze messze Biden és Harris felett van, de ahhoz, hogy zsebébe tudja az elnökválasztást, szakértők szerint legalább 54-56% szükséges.
Ha akárki, akár Harris mögött, egységet mutat a Demokrata Párt, az komoly veszélyt jelenthet a Trump kampányra és a mostani békésebb retorikán is lehet, hogy változtatni kényszerül majd.
És végül az egymillió dolláros kérdés
Biden visszalépett ugyan az elnökjelöltségtől, de terminusát ki akarja tölteni. Az igazi kérdés, amelyet minden amerikainak érdemes feltennie magában: ki kormányozta az országot az elmúlt két-három évben, amióta az elnök kognitív állapota ilyen rosszra fordult? Vajon
hogy lesz képes Biden kormányozni jövő januárig, ha az elnökválasztási kampányát sem tudta végigcsinálni és idő előtt ki kellett szállnia a versenyből?
