A legutóbbi európai választások meglepő győzelmet hoztak az iszlamista csoportok és baloldali szövetségeseik számára. Ez a szövetség, amely egyesek számára érthetetlennek tűnhet, rámutat egy szélesebb trendre: a globális baloldal eltávolodására a hagyományos liberális értékektől – írja véleménycikkében Karen Lehrman Bloch, a White Rose Magazine főszerkesztője.
A választási eredmények nyomán videók jelentek meg, amelyekben iszlamisták ünneplik a baloldali győzelmeket. Ezek az ünneplések magukban foglalták a saría dicséretét és a nyugati demokrácia bírálatát. A demonstrálók olyan táblákat tartottak fel, amelyek azt hirdették:
„A saría uralni fogja a világot,” ami világosan mutatja ambícióikat.
Az iszlamista aktivisták hatékonyan mozgósították a muszlim szavazókat az anticionizmus és a liberális demokrácia elleni üzenetekkel.
A Franciaországban végzett felmérések aggasztó trendet mutatnak: a muszlimok 28 százaléka, a fiatalabb muszlimoknak azonban már a fele (!) azt szeretné, ha az ország muszlim állammá válna. Ez a demográfiai változás arra késztetett több mint 2 ezer francia zsidó családot, hogy alijázzanak, azaz Izraelbe költözzenek.
Ahogy a francia választási eredmények világossá váltak, az iszlamista-baloldali szövetség retorikája egyre radikálisabbá vált.
A választási eredmények veszélyeire figyelmeztető kritikusaikat gyorsan „bevándorlásellenesnek” és „iszlamofóbnak” bélyegezték.
A zsidókat „bevándorlásellenesnek” nevezni különösen ironikus. Hogyan lehetünk bevándorlásellenesek, ha mindannyian valamilyen módon bevándorlók vagyunk? A legtöbb zsidó természetesen ellenez minden bevándorlót, aki meg akar minket ölni.
Tágabb értelemben pedig ellenezzük azokat a bevándorlókat, akik a nyugati törvényeket a saríával akarják felváltani.
A nyugati demokrácia alapelve, hogy nem kell elveszíteni az identitásunkat ahhoz, hogy itt élhessünk és boldogulhassunk. A problémák akkor merülnek fel, amikor a bevándorlók olyan identitáselemekhez ragaszkodnak, mint a becsületgyilkosságok, a gyermekházasság, a csecsemők lefejezése és az idősek élve elégetése.
Sokunk számára az „iszlamofóbia” vádja minden jelentőségét elveszítette október 7-e után.
Minden felmérés, amelyet muszlimok körében végeztek Nyugaton és a Közel-Keleten, teljes támogatást mutatnak a részükről a Hamász és az október 7-i események iránt.
Sokan továbbra is azt állítják, hogy nagy különbség van az iszlám és az iszlamizmus között. Régebben én is hittem ebben a különbségben (vannak muszlim barátaim, akik liberálisabbak, mint néhány baloldali zsidó).
Néhányan azt is állítják, hogy a „fóbia” irracionális félelmet jelent, és hogy az iszlám radikális múltjától és jelenétől való félelem irracionális.
Rendben, akkor hagyjuk ezt az „iszlamofóbia” szót, és használjuk helyette a „saría-gyarmatosítástól” való racionális félelemet.
A 9/11-óta eltelt két évtizedben hatalmas változások történtek. Az iszlám propaganda nem csak az iskolákba és a médiába szivárgott be, hanem a történelem és a valóság torzítását is eredményezte.
Akik a valóságban élünk, mind szembesülünk a mindennapos erőszakos zavargásokkal, halálos fenyegetésekkel és a hazugságok áradatával. A választások nélkül is tudjuk:
a saría hódításának új korszakába lépett a világ, és ami Izraelben történik, csak a kezdet.
Az egyértelmű tények kimondása nem tesz téged gyűlölködővé; realistává tesz.
A véleménycikkek nem feltétlenül tükrözik a Neokohn szerkesztőségének az álláspontját.