Coral Simanovich izraeli modell, a spanyol focista Sergi Roberto felesége nemrég a Ynetnek mesélt a harmadik külföldi terhességének kihívásokkal teli időszakáról az Izraelben zajló háború közepette, arról, hogy miért nem beszélt eddig nyilvánosan a háborúról, az antiszemitizmusról, amellyel Spanyolországban szembesülnie kell neki és családjának, valamint a testőrökről, akik október 7-e után béreltek fel.
Coral, hogy érzi magát?
Nagyon jól! Most már remekül érzem magam. Kemény volt.
Vannak különbségek a mostani terhesség és az előző kettő között?
Most fejezem be az ötödik hónapot, a hatodikat kezdem, és a harmadik terhességnél nem követsz már nyomon minden részletet. Őszintén szólva sosem vagyok rá felkészülve, mindig meglepő és stresszes számomra, és eleinte nagyon nehéz. Nehéz terhességeim vannak.
Milyen az élet Spanyolországban ebben az időszakban?
Ez egy összetett időszak. Ön az első, aki interjút készít velem, mióta elkezdődött [a háború]. Sok riporter akart velem beszélni, én pedig biztonsági és személyes okokból inkább nem vállaltam. Úgy gondoltam, nem az én dolgom, hogy beszéljek ebben az időszakban, de ma már elmondhatom, hogy nagyon kemény időszak volt. Három hónapig testőrök kísértek minket.
Ön kérte őket?
Izrael spanyolországi nagykövetsége kérte, sőt, tulajdonképpen követelte tőlünk, hogy legyenek.
Kaptak fenyegetéseket?
A rendőrséghez fordultunk a fenyegetések miatt. A labdarúgásnak nagy szurkolótábora van, és vannak, akik nem szeretnek minket [izraelieket]. Én nagyon is része vagyok ennek a világnak, szóval képzelheti, mennyire ki vagyok téve ezeknek az embereknek.
Minden egyes posztomra, amit felteszek az Instagramra, fenyegetéseket kapok.
Emellett anya is vagyok, és eleinte nem küldtem iskolába a gyerekeimet. Ez nagyon stresszes. Ez az egyik ok, amiért megkértem Sergit, hogy ne posztoljon semmit, és az emberek ezt nem vették jó néven Izraelben.
Mit mondtak?
Olyanokat, hogy ‘Izraeli felesége van, miért nem támogat minket?’. Miért? Mert egy antiszemita országban élek, és két kisgyermekem van, ezért mondtam neki, hogy ne merjen semmit posztolni. Veszélyes, és nem kellett volna feltűnést kelteni. Azok az emberek, akik nem élnek külföldön, ezt nem veszik észre.
Izraelben sokkal nagyobb biztonságban érzem magam, mint külföldön.
Hogyan fogadta mindezt Sergi?
Először próbált megnyugtatni, mondván, hogy „ne aggódj, ez nem olyan nagy ügy”, de kezdte megérteni a dolog nagyságát. Látta, hogy az emberek mit mondanak rólunk, ijesztően beszélnek, felvételeket küldenek.
Aggódott a karrierje miatt?
Nem hiszem, hogy aggódott. Elsősorban le akartunk kerülni a radarról, amikor ez a helyzet kialakult; nem a karrierre gondoltunk. Nem hiszem, hogy akkoriban bárki is a karrierjére gondolt volna.
