Néhány hónappal ezelőtt, a hivatalos jelentésekre hivatkozva az Izraeli Védelmi Erők igen mérsékelt harckocsiveszteségeit hasonlítottam össze az ukrán és az orosz veszteségekkel.
Nos, úgy tűnik, hogy ez az igen optimista értékelésem némi revízióra szorul. Legalábbis ez tűnik fel a sorok között abban a jelentésben, amit a Sereg az Alkotmánybíróságnak benyújtott.
A két jelentésben foglaltak csak egyetlen magyarázattal hozhatók összhangba.
A páncélosoknak egy igen jelentős hányada megsérült, egy részük harcra még mindig alkalmatlan.
Ugyanakkor a teljesen megsemmisült harckocsik, illetve nehéz lövészpáncélosok száma igen alacsony.
Úgy tűnik, hogy az aktív védelmi rendszerek és a tapasztalatok alapján folyamatosan újrafogalmazott doktrína igen jelentős mértékben csökkenti a harckocsiveszteségeket.
Ezzel egyidejűleg tisztában kell lenni azzal, hogy nincsenek csodák.
A legfontosabb meglátás, hogy az ügyeletes „temetem a tankot” kórus megint tévedett.
A harckocsi nemcsak, hogy fontosak a modern városi hadviselésben, hanem egyszerűen nélkülözhetetlenek.
