Kedd este kezdődik és csütörtök estig tart a sávuot, azaz a hetek ünnepe, mely nem csak a peszáh utáni 50 napos ún. omerszámlálási ciklust zárja le, de megemlékezik a Szináj-hegyi, idén 3336 esztendeje történt kinyilatkoztatásról is.
Idén lesz 3336 éve, hogy a zsidó időszámítás szerinti 2448. évben Isten megjelent a teljes zsidó nép előtt- amire sem előtte, sem azóta nem volt példa- hanem a tavaszi aratás ünnepe is. Az ünnephez számos érdekesség kapcsolódik:
- Sávuot a második a három zarándokünnepből (pészáh, sávuot, szukot), amikor is az ókorban minden zsidó férfinak fel kellett zarándokolnia Jeruzsálembe. A három zarándokünnepen kívül a Tóra még két ünnepet említ, ros hásánát illetve jom kipurt, természetesen az újholdak illetve a szombatok mellett.
- Sávuot az egyetlen ünnep ami nem egy specifikus dátumhoz van kötve a Tóra által, időpontja akként van meghatározva, hogy az a pészáh utáni 50. napra essen. Ez történetesen mindig sziván hó 6-a, de ez a dátum nincs megemlítve a Tórában.
- Az első sávuot, tehát a kivonuláskori Tóraadás nem sziván 6-án, hanem 7-én történt, ugyanis Mózes „önhatalmúlag” hozzátett egyet ahhoz a három naphoz, melyet Isten rendelt el a kinyilatkozásra felkészülve, mert a zsidó nép vezetője úgy érezte, hogy a népnek szüksége van még egy extra napra a spirituális és rituális felkészüléshez.
- Sziván hónap a harmadik a zsidó naptár számításban, legalábbis a Tóra alapján. A sziván név, mint a többi zsidó hónap neve, babilóniai eredetű és egyike azoknak a hónap neveknek, melyeket a Biblia is említ. Ráadásul ez az első a megemlített hónap nevek közül, Eszter könyvében (Eszter 8:9).
- Sziván hónap csillagjegye az ikrek (héberül teomim), egyike a két csillagjegynek, aminek emberi alakja van. Bölcseink azt tanítják, hogy ez azt szimbolizálja, hogy Isten a Tórát kifejezetten az embereknek szánta.
- Sávuot az egyetlen ünnep, melynek semmilyen „különleges” micvája nincs. Míg pészáhkor van a maceszevés kötelessége és a kovásztalan tilalma, szukotkor a sátor és a négy növény, ros hásánákor a sófár, jom kipurkor a böjt, sávuotkor nincs semmi speciális micva. Bölcseink azt tanítják, hogy azért, mert ezen az ünnepet csak a Tóra tanulásra koncentrálunk.
- Sávuot abban is különbözik a másik két zarándokünneptől, hogy míg azok több naposak, sávuot mindössze egy (a diaszpórában két) napos.
- Míg mindegyik ünnephez kapcsolódóan van egy-egy Misna és ennek megfelelően Talmud traktátus, sávuothoz kapcsolódóan nincsen (a Svuot traktátus nem sávuothoz köthető, hanem az eskük törvényeit veszi számba). Igaz, a Chágiga traktátus tartalmaz sok sávuothoz kapcsolódó törvényt és történetet, de annak misnai része lényegesen kevésbé kötődik az ünnephez, mint más, ünnepekkel foglalkozó traktátusok (Ros Hásáná, Juma, Szuka, Pszáchim, Megila).
- Sávuothoz kapcsolódóan talán az egyik legismertebb szokás, hogy az éjszakát (diaszpórában mindkettőt) tanulással töltjük. A szokás eredete egy Midrásban rögzített történeten alapul, miszerint a Tóraadás előtti napon Izrael fiai jó korán lefeküdtek (ahogy azt kell egy fontos nap előtt) viszont reggel elaludtak és Mózes maga Kellett, hogy felébressze a két-három millió szunnyadó zsidót. A szokást először a Zohár említi, igaz, ő nem ezt a Midrást hozza alapul, hanem azt meséli, hogy Rabbi Simon bár Jocháj és a korai cádikok (igaz emberek) a Tóraadásra felkészülve nem aludtak a sávuotot megelőző éjszaka.
- Az éjszakai tanulás bármiből állhat, természetesen stílusosan Tórához, zsidósághoz kapcsolódó témákkal illik foglalkozni. Középkori rabbik összeállítottak egy ún. Tikun-t, azaz egy tanulási rendet, mely magába foglal részeleteket a teljes zsidó hagyományból, az írott és a szóbeli tanból egyaránt. Tartalmaz részleteket a Biblia mindegyik részéből, Misnából, Talmudból, Midrásból és a kabbalisztikus irodalomból is, így a Zohárból illetve chábád hászidok körében elterjedt természetesen, hogy hászid irodalommal is kiegészül a tanulás
- Sávuotkor, ellentétben hagyományos szombatokkal illetve (pészáh első estéjét kivéve) más ünnepekkel, az ünnepet nem tudjuk korábban fogadni („behozni”), mint a csillagok feljövetele. Ennek oka kevésbé sávuotban keresendő, sokkal inkább az omérszámlásban, ugyanis a Tóra előírja, hogy az omérszámlálás 49 teljes nap legyen, ha pedig előbb fogadnánk az ünnepet annak meghatározott idejénél, akkor a 49. nap nem volna teljes.
A másik legismertebb sávuoti szokás tejes étkezést tartani. Ennek eredete több okra vezethető vissza: (1) A kóser vágás törvényeit a zsidók csak a Tóraadás után ismerték meg és amiatt az egyiptomi kivonulást követően nem mertek addig húst enni, míg Isten, Mózesen keresztül meg nem tanítja őket a kóser vágás törvényeire. (2) A héber tej szó (חלב, azaz cháláv) betűinek számértéke 40, ennyi napot volt fenn Mózes a Színáj hegyen a Tóraadáskor
- Ősi szokás sávuot ünnepére a zsinagógákat (és sok helyütt az otthonokat is) virágokkal díszíteni, hiszen a Tórában találunk egy utalást, hogy a Tóraadást megelőzően az állatok sem legelhettek a hegyen, melyből azt tanulhatjuk, hogy a hegy sűrű növényzettel volt borítva a Tóraadás tiszteletére, hiszen normális esetben a kopár sivatagban nincs mit legelni a hegyen sem.
- Sávuotkor szokás Rut könyvét felolvasni (áskenázi zsinagógákban nyilvánosan, hászid zsinagógákban otthon), egyrészről mert Rut, a moábita, de a zsidó vallásba betért asszony története aratáskor játszódik, másrészről mert a hagyomány szerint Dávid király, aki Rúttól származott, halálozási évfordulója Sávuotkor van.
Forrás: Lekvás és Jam blog
