Egyértelművé vált, hogy Abdel Fatah el-Szíszi egyiptomi elnök hülyének nézi Izraelt. Egy dolgon érdemes elgondolkodni: Ha Izrael átveszi a Hamásztól a határövezet ellenőrzését, az szükségszerűen azzal jár, hogy az Organi-csoport és érdekeltjei – Sejk al-Organi és el-Szíszi tábornok – hatalmas haszontól esnek el. Caroline Glick elemzése a Jewish News Syndicate oldalán jelent meg.
Az izraeliek régóta szövetségesüknek tekintik Abdel Fattah el-Szíszi egyiptomi elnököt a Muzulmán Testvériség és Irán elleni harcban. Szíszi vezette ugyanis az egyiptomi hadsereget, amely 2013-ban megdöntötte az akkori elnök, Mohamed Murszi és a Muzulmán Testvériség vezette egyiptomi kormányt.
Mivel a gázai Hamász-rezsim kulcsszerepet játszott Hoszni Mubarak volt elnök hatalomból való kiszorításában, és 2011-ben és 2012-ben segített a Muzulmán Testvériség terroristáinak megszökni a Sínai-félszigeten lévő egyiptomi börtönökből, el-Szíszi is osztotta Izrael negatív véleményét a Hamászról. A Hamász Izrael elleni 2014-es háborúja során Izrael mellett állt ki.
Az elmúlt néhány évben azonban Szíszi álláspontja megváltozott. Október 7-e óta pedig élesen kirajzolódik Egyiptom szerepe abban, hogy a Hamász növelte erőit és katonai képességeit. Valóban, ahogy teltek a hónapok, egyértelművé vált az a következtetés, hogy
Egyiptom az elmúlt években és még ma is a Hamász egyik fő állami támogatója, távol attól, hogy a Hamász katonai és gazdasági erejét visszafogja, mint egy évtizeddel ezelőtt.
A háború minden szakaszában – a Hamász október 7-i inváziójától és a mészárlástól kezdve – Szíszi rezsimje aláásta Izrael háborús erőfeszítéseit, hogy megakadályozza a zsidó államot a Hamász legyőzésében. A Hamász egyiptomi támogatásának motivációit még mindig nehéz megítélni.
Úgy tűnik azonban, hogy el-Szíszi családjának pénzügyi érdekeit jelentősen előmozdította a Hamásznak az egyiptomi határon átvezető alagutak építésére irányuló erőfeszítéseivel való együttműködés.
Ezek a műveletek magukban foglalták a fegyverek és alagutak építéséhez szükséges nyersanyagok csempészését, valamint a Hamász személyzetének mozgatását a Gázai övezet és a Sínai-félsziget között.
Aztán persze ott van az ideológia.
Szaúd-Arábiával, az Egyesült Arab Emírségekkel és Bahreinnel együtt Egyiptom 2017-ben megszakított minden diplomáciai kapcsolatot Katarral, mivel Katar támogatja Iránt és az Al-Dzsazíra műholdas televíziós hálózatán keresztül a Muzulmán Testvériség nevében felforgatja a mérsékelt arab rezsimeket.
2021 januárjában ugyanakkor Egyiptom volt az első ezen államok közül, amely megújította kapcsolatait Katarral.
Ez a közeledés talán a rezsim és a Muzulmán Testvériség közötti ideológiai feszültségek csökkenéséhez is vezetett általában, valamint az el-Szíszi rezsim és a Muzulmán Testvériség palesztin ága – a Hamász – között konkrétan.
Az egyiptomi haderőfejlesztés és a sínai katonai infrastruktúra fejlesztésének megfigyelői évtizedek óta arra figyelmeztetnek, hogy Egyiptom elkötelezettsége az Izraellel való béke mellett inkább deklaratív, mint valós.
Annak fényében, amit Izrael október 7. óta látott, és ami a Hamásszal való szoros együttműködésre és koordinációra utal, Egyiptomnak a Sínai-félszigeten lévő arzenáljába és katonai infrastruktúrájába történő masszív beruházásai fokozták az aggodalmat, hogy el-Szíszi alatt Egyiptom szándékosan konfrontatív álláspontra helyezkedik Izraellel szemben.
Május 17-én Izrael nyilvánosságra hozta, hogy az izraeli hadseregnek az Egyiptom és Gáza közötti nemzetközi határövezet elfoglalására irányuló hadműveletének korai szakaszában az Izraeli Védelmi Erők több mint 50 földalatti alagutat fedeztek fel, amelyek a Gáza és Egyiptom közötti határon haladnak át.
A határokon átnyúló alagútprojekt kiterjedése azt jelzi, hogy az egyiptomi hatóságok nem pusztán tudtak a Hamász műveletéről, de partnerek voltak a Hamász erőfeszítéseiben.
Az egyiptomi elnök családjának anyagi érdekeltségei
El-Szíszi fia, Mahmúd el-Szíszi tábornok az egyiptomi Általános Hírszerzési Igazgatóság helyettes parancsnoka. Ibrahim Organival, egy észak-sínai beduin törzsfőnökkel együtt ő alapította az Organi Csoportot. Két leányvállalatán keresztül ez a csoport az Egyiptommal határos övezet minden aspektusát ellenőrzi.
A vállalat közvetíti például az Egyiptomba átjutni kívánó gázaiak által fizetendő kenőpénzeket.
A jelentések szerint a háború kezdete óta az Organi több tízmillió dollárnyi fizetést kapott a gázaiaktól az Egyiptomba való bejutás engedélyezéséért.
Az, hogy Izrael átveszi a Hamásztól a határövezetet, szükségszerűen azzal jár, hogy az Organi csoport és érdekeltjei – al-Organi sejk és el-Szíszi tábornok – hatalmas profittól esnek el.
Október 10-től kezdődően az egyiptomi elnök megakadályozott minden olyan erőfeszítést, amely arra irányult, hogy a gázai civilek elhagyhassák az övezetet, akár azért, hogy Egyiptomban keressenek menedéket a háború idejére, akár azért, hogy harmadik országokban kapjanak menedéket. A lépés indoklásaként el-Szíszi azt mondta, hogy Egyiptom „nem fogja megengedni a palesztin ügy megszüntetését”.
Másként fogalmazva, elkötelezte magát egy olyan politika mellett, amely örökre bezárva tartja a palesztinai arabokat az Izrael kiirtására irányuló népirtó törekvésbe azáltal, hogy minden más lehetőséget elzár a Gázai övezet lakói elől.
Egyiptom elutasítása a nemzetközi humanitárius jog értelmében jogellenes, és a háború és a gázaiak szenvedésének hét hónapig tartó meghosszabbítását eredményezte. Izrael kénytelen volt a harcok közepette humanitárius zónákat építeni Gázán belül, hogy ideiglenes menedéket nyújtson a harci övezetekben élő civileknek.
A Hamász ezeket a zsúfolt biztonságos zónákat használta fel arra, hogy folytassa rakéta- és rakétatámadásait Izrael ellen.
Az egyiptomi-izraeli békeszerződés felmondásával kapcsolatos fenyegetések
Februártól kezdődően el-Szíszi elkezdte azt a gyakorlatot, hogy ismételten Egyiptom és Izrael békeszerződésének felmondásával fenyegetőzött. Azzal fenyegetőzött, hogy újra csatlakozik a zsidó állam megsemmisítését célzó pánarab háborúhoz, ha az IDF elfoglalja Rafahot, vagy más, a Hamász legyőzéséhez szükséges intézkedéseket tesz.
Más szóval el-Szíszi Egyiptom Izraellel kötött békéjét és a régióban elfoglalt pozícióját a Hamász-rezsim gázai túléléséhez és Izrael háborús vereségéhez kötötte.
Nagyrészt az ő – az Egyesült Államok által támogatott – fenyegetéseinek köszönhető, hogy az IDF három hónappal elhalasztotta a rafahi hadműveletet, tovább fokozva az izraeliek és a palesztinok szenvedéseit.
Túsztárgyalások
A háború elhúzódásának elsődleges áldozata az a 128 túsz, akiket a Hamász még mindig fogva tart Gázában. Május 21-én a CNN arról számolt be, hogy Egyiptom a hónap elején aláásta a túszok legalább egy részének kiszabadításáról szóló lehetséges megállapodást azzal, hogy szándékosan félretájékoztatta Izrael ajánlatát a Hamásznak.
Egyiptom akciója felelős a tárgyalások kudarcáért.
Humanitárius segélyek blokkolása
Izrael első intézkedése Rafahban az volt, hogy átvette az ellenőrzést a nemzetközi terminál felett, amely a város és Izrael közötti szabad utazást szabályozza. A rafahi terminál volt a humanitárius segélyek fő tranzitpontja.
Egyiptom azzal válaszolt Izrael akciójára, hogy megtiltotta a humanitárius segélyeket szállító teherautók áthaladását a terminálon.
Izrael elleni jogi hadviselés
Egyiptom a humanitárius segítségnyújtási erőfeszítések aláásásával egyidejűleg csatlakozott a dél-afrikaiakhoz a hágai Nemzetközi Bíróságon, amikor Izraelt a palesztinok elleni népirtással vádolták.
Egyiptom háborús osztalékai
A Tablet magazinban megjelent oknyomozó riport szerint Egyiptom a Hamász és Izrael közötti háború közvetítésében játszott „mérséklő” szerepéért cserébe a Nemzetközi Valutaalaptól, az Európai Uniótól és az Egyesült Arab Emírségektől összesen több mint 50 milliárd dollárnyi kölcsönt és befektetést kapott.
Míg Egyiptom október 6-án a fizetésképtelenség szélén állt, ez a pénzbeáramlás mostanra biztosította Egyiptom pénzügyi életképességét a következő néhány évre.
Nincs objektív oka annak, hogy el-Szíszi Hamász-barát politikája sikeres legyen. Az USA befolyása Egyiptom felett jelentős. Ha az USA ennek a befolyásának csak egy töredékét használja fel, akkor jelentős változást idézhet elő Egyiptom cselekedeteiben, legalábbis a közeljövőben.
De ahelyett, hogy ezt kihasználta volna, a Biden-kormányzat eddig inkább megjutalmazta el-Szíszit, amiért a Hamász mellé állt Izrael ellen.
Egyiptom nem kapta volna meg a Nemzetközi Valutaalaptól, az Európai Uniótól és az Egyesült Arab Emírségektől a pénzinfúziót Washington zöld jelzése nélkül, amely évente 3 milliárd dollár katonai segélyt is nyújt Egyiptomnak.
Ahelyett, hogy követelte volna Egyiptomtól, hogy kövesse a nemzetközi humanitárius jogot, és engedélyezze a gázaiaknak, hogy a háborús övezetből Egyiptomba meneküljenek, az amerikai kormány határozottan támogatta el-Szíszi elutasítását, hogy engedélyezze számukra a határátkelést.
Ráadásul Washington ugyanolyan kritikusan viszonyult Izrael rafahi műveletéhez, mint Egyiptom.
Tekintettel az amerikai kormány politikájára, itt az ideje, hogy azok az amerikai törvényhozók, akik megértik, hogy a Hamász túlélése milyen veszélyt jelent, elkezdjék bírálni Egyiptom aljas szerepét a Hamász fegyverkezésének elősegítésében, valamint a Hamász sikerét a több mint 400 mérföldnyi földalatti alagútból álló, Gázán át Gázába és Egyiptomba vezető alagútjainak kiépítésében.
Egyiptomnak a Hamász szponzorálásának megszüntetéséhez kellene kötnie a támogatását.
Ha a Hamász túléli, az Izrael feletti vélt győzelem természetesen arra ösztönzi majd a Hezbollahot, a húthikat, az iraki és szíriai síita milíciákat és magát Iránt, hogy fokozzák a zsidó állam elleni támadásaikat. De a nyugati világ iszlamistái számára is adrenalinlöketet jelent majd, hogy kiterjesszék terrortámadásaikat és a politikai erőszak más formáit a nyugatiak ellen, otthon és világszerte.
Az Egyesült Államok tisztségviselőinek ki kell fejezniük rosszallásukat Egyiptom politikájával szemben. Cselekedniük kell, hogy aláássák el-Szíszi képességét a Hamász-barát politikájának és Izrael-ellenes brinkmanshipjének fenntartására, többek között azáltal, hogy az Egyesült Államok Egyiptomnak nyújtott pénzügyi és katonai támogatását a Hamásszal való együttműködési kapcsolatának megszüntetéséhez kötik.
