Az Izraelt és a diaszpórai-zsidókat egyaránt célba vevő kegyetlen antiszemitizmus járványa sokakat arra késztetett, hogy elgondolkodjanak azon, mit lehet tenni az elvakult előítéletekkel szemben, amelyek ijesztő módon elszabadultak. A történtek sokakat arra is késztetettek, hogy ismét elgondolkodjanak azon, hogy Izrael miért olyan hatástalan saját ügye képviseletében — írja Melanie Phillips a Jewish News Syndicate oldalán.
Néhány nappal ezelőtt felvetettem ezt a kérdést Amichai Chikli izraeli diaszpóraügyi miniszternek. A Likud párt harcias tagja, Chikli társadalmilag konzervatív nézeteket vall, amelyek miatt a diaszpórában élők felkapták a fejüket. Ez a reakció rövidlátó. Ugyanis Chikli éleseszű, koherensen és mélyenszántón gondolkodik.
Mit szólt az antiszemitizmushoz és az uszításhoz az amerikai és brit egyetemi kampuszok Izrael-ellenes táboraiban és a gázai háború miatti tömeges utcai tüntetéseken? – kérdeztem.
Miközben elismerte a szélsőbaloldal és számos nyugatellenes és palesztinbarát támogató részvételét, Chikli hangsúlyozta az iszlám radikálisok szerepét. Azokkal a muszlimokkal ellentétben, akiknek nincsenek imperialista törekvéseik, az iszlamisták az iszlámot politikai mozgalomként kezelik, amelynek célja az egész világ iszlám uralom alá vetése. Ez a filozófiája a Muzulmán Testvériségnek, amely a múlt század első évtizedeiben alakult ki, és amely az 1980-as évek végén a Hamasz bölcsője lett.
Chikli szerint ez kapcsolja össze nem csak Gázát, a tüntetéseket és a táborokat, hanem a nyugat fokozatos iszlamizálódását is.
A Testvériség ugyanis, mondta, egy szétszórt, decentralizált mozgalom. Nem egy testület irányítja. Mecseteken, közösségi központokon, jótékonysági szervezeteken és jóléti szolgálatokon keresztül működik. Felforgató programját ezért nehéz behatárolni.
Az 1980-as évek végén Gáza izraeli polgári közigazgatási dokumentumai — mondta Chikli — beszámoltak arról, hogy a legnagyobb fenyegetést a Testvériség csoportjai jelentették, de kicsik voltak, és nehéz volt őket felszámolni, mert teljesen átszőtték a társadalmat. Ma a Testvériség köti össze Gázát Minnesotával és Michigannel, Londonnal és Leedsszel.
Mindezt — fejtegette Chikli — azonos nyelvezetükből, ideológiájukból és szövegeikből tudjuk meg. A Hamász szellemi guruja, Juszuf al-Qaradawi sejk Katarban székelt, amely ma is a Hamász pártfogója és finanszírozója.
Qaradawi volt az, aki azt mondta, hogy a muszlimoknak nem kell harcolniuk azért, hogy uralják Európát, mert a saría mindenképpen előbb-utóbb uralni fogja a brit társadalmat.
Nagy-Britanniában ez a program a múlt heti önkormányzati választásokon tört be a köztudatba. Ezeken a választásokon helyi tanácsosokat választanak, akik olyan kérdésekkel foglalkoznak, mint a szemétszállítás és a parkok karbantartása. A múlt héten azonban több tucat muszlim tanácsost választottak meg Gáza és a palesztinok programjával, és egyikük győzelmi beszédében kijelentette:
„Nem hagyjuk magunkat elhallgattatni. Felerősítjük Gáza hangját! Felerődsítjük Palesztina hangját! Allahu Akbar!”
Nagy-Britannia döbbenten fedezte fel, hogy felekezeti politikának adott életet. Egy muszlim politikai blokk hivatalosan is bejelentkezett, és 18 követelést terjesztett elő, amelyeket a következő általános választásokon várhatóan hatalomra kerülő Munkáspártnak teljesítenie kell ahhoz, hogy elnyerje támogatását.
Ezek között szerepel Izrael bojkottálása és a katonai kapcsolatok megszakítása, a szélsőségellenes intézkedések megszüntetése és a „saríával összeegyeztethető ” nyugdíjak biztosítása minden munkahelyen.
„Tekintettel a palesztinok, nyugati követőik és a muzulmán világ szektaszerű agymosására, Izraelnek és a nyugatnak meg kellene próbálnia átprogramozásukat oktatással?” – kérdeztem Chiklitől.
„Nem vagyok benne biztos, hogy az átprogramozás lehetséges, és nem vagyok benne biztos, hogy ebbe erőfeszítéseinket erre kell fordítanunk” — válaszolta az izraeli diaszpóraügyi miniszter.
Ehelyett Chikli a zsidó ellenállóképesség javítását helyezi előtérbe. Szerinte a legfontosabb dolog a zsidók oktatása mind a diaszpórában, mind Izraelben. Ez alatt azt értette, hogy a zsidókat újra összekapcsolják mind a vallásukkal, mind a nemzetükkel.
Ennek megfelelően Izrael dollármilliókat juttat az Egyesült Államokba és Kanadába zsidó oktatók képzésére.
„Összefüggés van a zsidó oktatás és az antiszemitizmus között” – mondta.
„Nagyon nehéz kiállni és harcolni az igazságért, ha nem ismered a történelmet; ha nem vagy jól képzett a zsidó identitásoddal kapcsolatban”.
Ez Izraelre is vonatkozik. Nem volt elég, hogy Izrael lecsapolt mocsarakra, orvosi felfedezésekre és high-tech zsenialitásra épült. Olyan történelemre és elvekre kellett támaszkodnia, amelyek Ábrahámig nyúlnak vissza. Egy hiteles zsidó életmódon kellett alapulnia, amely magában foglalja a hitet, a transzcendens igazságot, a jó és a rossz megkülönböztetését, a felelősségvállalást az utunk megválasztásáért és a tetteinkért.
A másik oldal — a liberális univerzalista, progresszív világ — elutasítja az erkölcsi egyértelműséget, elutasítja a személyes felelősséget, elutasítja mindezt.
Chikli optimista. Úgy véli, hogy az október 7-i mélységes sokk hatására nőni fog azok száma, akik ezt megértik. Még a hírhedten posztcionista izraeli egyetemeken is érzékel némi ébredést, ahol néhány oktatótól azt hallja, hogy bűnbánóan elismeri, hogy október 7-e előtt elszakadtak a valóságtól.
Chikli szerint az amerikai egyetemi lázadások is felnyitják a szemeket. Ezeket az Izrael-ellenes mozgalmakat — mondta — Amerika és a nyugat baloldali és radikális iszlám ellenfelei támogatják.
A baloldal a vallás, a család, a hazafiság és a nemzetállam ellen lépnek fel. A radikális iszlám Amerika ellenes.
„Ez két totalitárius mozgalom, amelyek együttműködnek egy közös ellenség ellen” — mondta.
„Az amerikai egyetemeken zajló események előnye, hogy az amerikai fiatalok az amerikai zászló védelmére kelnek fel, és mindez a legtöbb amerikai szeme láttára zajlik. Látják, hogy ugyanazon az oldalon állunk”.
Eddig azonban Izrael elmulasztotta elmondani a nyugatnak, amit hallania kell, és amit oly sokan nem tudnak: hogy a zsidók Izrael őslakosai; hogy az arabok a gyarmatosítók; hogy a palesztinokat az iszlám szent háború diktátumai ösztönzik Izrael elpusztítására.
Izraelnek soha nem volt koherens stratégiája a nyugat felvilágosítására.
Chikli bólintott. „Más stratégiára van szükségünk, amely az igazságon, a tényeken és a közös harcunkon alapul” — mondta.
„Közös harcot vívunk egy rendkívül veszélyes ellenséggel, a radikális iszlámmal”.
Most azonban úgy látja, hogy új szövetségesek bukkannak fel. Európa-szerte visszatetszést vált ki a tömeges bevándorlás és a radikális iszlám, a konzervatív mozgalmak pedig egyre erősödnek. Chikli elmondta, hogy
Európában Izrael sok barátot talál bizonyos spanyol és francia politikusok, a svéd demokraták, néhány belgiumi flamand párt, a brit Nigel Farage és Orbán Viktor magyar miniszterelnök személyében.
„Tehát a »populistákra« gondol?”
„A konzervatívokra” — mondta határozottan. Más szóval ezek mind mainstream politikusok, és nem „szélsőjobboldali” mumusok, ahogyan nyugaton ábrázolják őket.
Miközben optimista Európa visszavágását illetően, Chikli úgy véli, lehet, hogy már túl késő lesz Nagy-Britannia megmentéséhez. Szerinte túl sok iszlám radikális van ott, akik olyan mélyen és széles körben hatolnak be a politikába és a társadalomba, hogy azt már nem lehet megfékezni.
Ami Nagy-Britannia zsidó vezetőit illeti, azt mondta: „Sok gyávaságot látok. Azt hiszem, többet gondolnak magukról, mint a zsidó népről”. Chikli mindenütt a fiatalabb nemzedékből meríti legfőbb vigaszát. Izraelben a történelmi identitás által eltéphetetlen testvériség által összekötött fiatal katonákat látja, akik egy olyan nemzetért harcolnak, amely mellett szívvel-lélekkel elkötelezték magukat; és akik, mint mondta, át fogják alakítani Izrael politikai és kulturális tájképét.
Nagy-Britanniában is kivételes fiatal zsidókat lát az olyan szervezetekben, mint a Stand With Us UK, a Campaign Against Antisemitism és a UK Lawyers for Israel, akik egyértelműen Izraelért és a zsidó népért harcolnak, elutasítva a zsidó vezetőknek a zsidó nemzet részeként való azonosítástól rettegő, megalázkodó félénkségét. Amerikában pedig 450 zsidó hallgató a rendkívül zsidóellenes Columbia Egyetemen bátran közzétett egy levelet, amelyben kifejezték, hogy büszkék Izraelre és zsidó hitük iránti szeretetüket.
Chikli üzenete tehát az, hogy a diaszpóra-zsidóknak vissza kell helyezniük a nemzetet a vallásba, és az izraeli zsidóknak vissza kell helyezniük a vallást a nemzetbe.
Ő érti azt, amit sokaknak lassan világosodik meg: hogy a zsidó nép és a Nyugat össze vannak nőve; hogy a progresszív világ halálos fenyegetést jelent mindkettejükre; és hogy ez fordulópont nem csak Izrael és a zsidók, hanem a civilizáció számára is.
A véleménycikkek nem feltétlenül tükrözik a Neokohn szerkesztőségének az álláspontját.