Benjámin Netanjahu miniszterelnök csütörtökön Joe Biden amerikai elnök fenyegetéseire reagálva megosztotta a közösségi médiában egy néhány nappal korábbi beszédének videóját.
A Netanjahu által megosztott beszédben, amelyet vasárnap a holokauszt emléknapja alkalmából a Jad Vásem holokauszt emlékmúzeumban tartott ünnepségen mondott, a miniszterelnök kijelentette: „Nyolcvan évvel ezelőtt, a holokauszt idején a zsidó nép teljesen védtelen volt azokkal szemben, akik a megsemmisítésünkre törekedtek. Egyetlen nemzet sem jött a segítségünkre”.
„Ma ismét szembe kell néznünk az elpusztításunkra törő ellenséggel”.
Netanjahu folytatta:
„Azt üzenem a világ vezetőinek, hogy semmilyen nyomás, semmilyen nemzetközi fórum döntése nem fogja megakadályozni Izraelt abban, hogy megvédje magát”.
Végül azt mondta:
„Izrael – az egyetlen zsidó állam – miniszterelnökeként ma, a holokauszt emléknapján Jeruzsálemből ígéretet teszek: Ha Izrael arra kényszerül, hogy egyedül álljon, Izrael egyedül fog állni. De tudjuk, hogy nem vagyunk egyedül, mert világszerte számtalan tisztességes ember támogatja igazságos ügyünket.
És én azt mondom önöknek: le fogjuk győzni népirtó ellenségeinket.
A »Soha többé« most van!”
Mint arról a Neokohn is beszámolt, Joe Biden amerikai elnök szerdán a CNN-nek azt mondta, hogy leállítja az Izraelnek szánt amerikai fegyverszállítmányokat, ha Benjámin Netanjahu miniszterelnök elrendeli Rafah városának invázióját.
„Civilek haltak meg Gázában azoknak a bombáknak a következtében, és más módon, ahogyan a lakossági központok ellen támadnak” – mondta Biden a CNN exkluzív interjújában Erin Burnettnek, utalva azokra a két tonnás bombákra, amelyek szállítását Biden a múlt héten szüneteltette.
„Világossá tettem, hogy ha bemennek Rafahba – még nem mentek be -, ha bemennek Rafahba, nem szállítok olyan fegyvereket, amelyeket a városok elleni harcra használtak – amelyek ezt a problémát kezelik”
– tette hozzá Biden.
A lényeg, hogy minél tovább kerüljék a felelősségre vonást azok, akik lehetővé tették az abroszfejűek október 7-i tombolását.
A vezérkari főnőköt az előző kormány nevezte ki. Lehet Lapidéknál reklamálni. Gallanthoz is ők ragaszkodtak.
Én nem reklamálok és nem érdekel, hogy ki kit nevezett ki. A felelősség az abroszfejűek tombolásáért a kurmányé, élén a hatalmához mindenáron ragaszkodó Netanjahuval.
A hatalmat nem puccsal, hanem koalicióval vezeti. A szovjetuniot és az usa-t is sikerült meglepni csak őket nem baxtatták amikor rommá bombázták az ellenség városait.
Az, hogy valaki hogyan került hatalomba semmilyen módon nem érinti a hatalom birtokosának felelősségét. Az meg, hogy mások is felelőtlenek végképp nem mentség semmire.
A legjobb sakkozó is veszithet partit
Ja. Csak abba ritkán halnak bele mások. Láthatóan igen kevesen fogják fel, hogy Izrael létéről van szó és Netanjahu a megsemmisülés útján tévelyeg.
Izraelnek olykor vakszimultánt kell játszania.
Ja. 1948 óta. Most komolyan: ennyire vakok az önjelölt megmondóemberek?
A siker és a kudarc nem egyetlen ember felelőssége. Széleskörű hibás katonai konszenzus és eszement ellenzéki és külső nyomás higitotta fel az éberséget.
Nem is egy embert hibáztatok. Minden kormány felelőssége egy és oszthatatlan. Legfeljebb nem vállalják, hanem maszatolnak. Mint általában.
Háboru közepén nincs rongyrázás, egy tábornok már leköszönt utána nagy rostálás lesz. Addig a fegyveres erőket nem lehet elbizonytalanitani.
Nálam a felelősségvállalás azért a borzalomért egy-két nyugdíjazással nem igen zárható le. Természetesen ha az áldozatok és családtagjai megelégednek ezzel, akkor az az ő döntésük.
Gondolj 1973 utánra, szinte mindenki bukott. Volt USA presszio is nehogy preventiv csapást mérjünk az arabokra, mert akkor nem adnak hadianyagot. Az oroszok nem voltak ilyen szemérmetesek az arabok támogatásával.
Na, az a „bukás” mindössze annyit jelentett, hogy messzebbre kerültek a fazéktól. Minden esetre, ha a válság kezelését azokra bízzák, akik előidézték, akkor a siker esélyét nyugodtan zéró és nulla közé tehetjük.
Nyugalmazott birók voltak Agranat bizottság. Lemondott Golda Meir aki akkor 75/76 éves volt. Elazar altábornagy vezérkari főnök, Zeira vezérőrnagy hirszerzési főnök stb. Lemondatták őket. Izrael tele van barátokkal: 2003-ban ne lőjön vissza Iraknak, ma nem lőjön vissza Iránnak, legyen tekintettel a diaszpóra zsidóira, az EU muzulmánjaira Biden választására. Hozzon be etióp zsidókat, ügyeljen az orosz-sziriai viszonyokra, a törökökre, egyptomra, a hülye zsidókra akik a törököknék vagy egyiptomnél turistáskodnak, a háborus Ukrajnába zarándokolnak vagy otthon a Meron hegyen tapossák magukat agyon. Az ortodoxokra az arabokra, hogy ne lőjék egymást agyon. Közbe meg 6 sékel a makkabi sör.
Szerintem az október 7-i támadás nem hasonlítható össze a ’73-as eseményekkel. A világ legjobban őrzött kerítésén törtek át biciklivel, motorral konyhakéssel felfegyverzett, csavarhúzóval szurkáló mezítlábasok – ’73-ban meg reguláris hadseregek próbálkoztak az arab álom valóra váltásával.
Szerintem az október 7-i támadás nem hasonlítható össze a ’73-as eseményekkel. A világ legjobban őrzött kerítésén törtek át biciklivel, motorral konyhakéssel felfegyverzett, csavarhúzóval szurkáló mezítlábasok – ’73-ban meg reguláris hadseregek próbálkoztak az arab álom valóra váltásával.
Az izraeli belpolitikát nem ismerem közelebbről, részleteiben. Távolról nézve viszont az a véleményem, hogy a Hamasz 2007-ben jutott hatalomra Gázában, és 2023. október 7-ig azóta eltelt 16 évben egyetlen izraeli kormány/kormányfő sem jött elő megoldási elképzeléssel, legfeljebb félmegoldással arra vonatkozóan, hogy mit kezdjenek Gázával. A félmegoldási elképzelés meg abban állt, hogy egyik naptól a másikig elmenedzselgetjük Gázát: időnként a Hamasz lő pár rakétát, az IDF visszalő-visszabombáz többel. De nem tudom, hogy ki gondolta ezt tartósnak? Viszont az összes izraeli kormány úgy járt el, hogy ez a tartós állapot. Ez a mentalítás ütött vissza nagyon csúnyán 2023. október 7-én.
Netanjahu és kormánya pedig szerintem nem annyira a háború előtt, hanem sokkal inkább a háború vezetésében követett ill. követ el hibákat.
A megoldási elképzelésekről annyit, hogy 1948 óta senki nem állt elő olyan javaslattal, ami képes lenne feloldani azt a helyzetet, amikor a muszlimok nem akarnak zsidó államot Palesztinában a zsidók meg nem akarnak arab államot Palesztinában. Egyébként meg egy országnak vagy felelős kormánya van, vagy felelőtlen. Középút nincs.
Az Oslo-i megállapodások pedig erről szóltak 1993. tájékán.
1999-2000-ben ott volt a Camp David II., ahol Ehud Barak és Jasszer Arafat nagyon közel volt a megállapodáshoz. Ott a megállapodás Arafaton múlott. A mai napig nem értem, hogy miért állt fel a tárgyalástól. Ott és akkor a zsidók elfogadtak volna egy palesztin államot Palesztinában (Gázát + Ciszjordániát értve ezalatt).
2002-ben a szaúdiak közvetítésével megismételték lényegében ugyanezt az ajánlatot — ami arra mutat, hogy akkor a muszlimok is hajlandóak voltak elfogadni a brit Mandátumi Palesztina kettéosztását Izraelre és Gáza+Ciszjordánia=Palesztina alapon.
Aki Izrael történetét, politikáját jobban ismeri, biztos fel tud sorolni még jópár javaslatot/tervet, csak a 2000. év utánt nézve is. Jómagam is hallottam párat, de nekem ezek maradtak meg a fejemben.
2005-ben Ariel Saron döntött a Gázából való kivonulásról. Őszintén nem hiszem, hogy terve – mégha nem is volt kirészletezve, kőbe vésve – csak ennyi lett volna, hanem követte volna következő lépés is. Csakhát az agyvérzése közbeszólt, és utódai már más utat kívántak követni.
Szerintem meg lényegtelen, hogy ’48 óta ki hányszor, kivel, miről, meddig, hol tárgyalt. Én ugyanis eredményszemléletben nézem a dolgokat.
Kiváló kifogás a semmittevésre.
Mármint micsoda?
Mint már irtam a háboru nem focimeccs vagy sakkparti ahol a döntetlen is végeredmény. Ha épületben van a hamasz a molotov koktél olcsó fegyver, ők is szeretnek gyujtogatni.
Igen.
A »Soha többé« most van !
https://uploads.disquscdn.com/images/d85727a4743778c0ccd8b38777d46da682b2732718530780b0576f66c585ed9d.jpg