Talán nem kell külön ecsetelni, hogy a zsidó hitre való áttérés sosem volt különösebb népszerű, részben azért, mert a judaizmus nem egy térítő vallás, de főképpen azért, mert a zsidókat sokszor üldözték, s fájdalom, időnként még ma is ezt teszik…
Így aztán nem meglepő, hogy az a néhány eset, amikor valaki mégis úgy döntött, hogy belép Ábrahám szövetségébe és felveszi a zsidó vallást, akkor az valóságos szenzációszámba ment.
Az egyik ilyen eset a Mátra kapujában, Gyöngyösön esett meg még az 1870-es évek végén az ifjú Tóth Antallal, aki 71 éves korában pont száz évvel ezelőtt, 1924 tavaszán hunyt el. A földműves szülőktől származó Tóth Antal beleszeretett a csinos Fischer Herminába, kinek istenfélő szülei nem adták őt más vallásúhoz, azonban ez az „akadály” nem a történet végét, hanem éppen a fordulópontját jelentette.
Tóth Antal elindult a zsidó vallásba való betérés rögös útján, majd az anyakönyvek tanúsága szerint 1882-ben Bécsben, az ottani izraelita hitközség keblében házasságra lépett addigi plátói szerelmével (a polgári esküvőt csak 1896-ban kötötték). Szerényen, de istenhitben gazdagon éltek, mint egyszerű ócskavaskereskedő tartotta el feleségét és két fiát, az 1886-ban született Dezső fiukat, kiből divatáru-kereskedő lett, és az 1890-ben született József fiukat, akiből pedig a város megbecsült orvosa lett.
Halálakor a következő beküldött levelet közölte róla az Egyenlőség című, fővárosi zsidó hetilap:
„Földműves szülőktől származott, mint itt a nép nyelvén mondjuk: »kapás emberektől«. A hetvenes években egy szép szőke zsidó leányért tért át a zsidó hitre és annyira megszerette, hogy mint szinte szélsőségesen vallásos, hithű zsidót az orthodox hitközség tagjai sorából ragadta el hosszú szenvedés után a halál.
Mi a néhai földműves embert soha el nem múló tisztelettel fogjuk emlegetni. Élettörténete ritka eseményszámba menő s szívünkben örökké feljegyeztetett.
Halálát két hitközség [Gyöngyösön status quo ante és orthodox hitközség is volt – Cs. V.] fájlalja és köztiszteletben álló családja gyászolja. Gyermekei közül egyik városunknak tekintélyes kereskedője, a másik közbecsült orvosa. Ők ültek érte gyászt zsidó rítus szerint. Mi pedig elhantoltuk zsidó Tóth Antalt azzal a földdel, amelyet ő maga művelt és forgatott. Temetésén a keresztény szomszédok is, régi-régi tisztelői mind ott voltak.”
Ez a cikk eredetileg a Zsido.com oldalán jelent meg.
Ezt a cikket szerkesztőségünk a sábát beállta előtt készítette és előre időzítve jelent meg az oldalon.
