Smá Jiszráel – ez az ősi ima ugyanúgy velünk volt a gázkamrákban, mint Gázában, írja a chabad.org cikke.
A Smá a zsidók örök kardja és pajzsa. Az október hetedikei mészárlás túlélői közül sokan úgy bizonyosodtak meg arról, hogy zsidó katonák akarnak nekik segíteni, nem pedig terroristák törnek az életükre, hogy felszólították őket, fejezzék be a mondatot: Smá Jiszráel… Sokszor ez volt az egyetlen fegyverük a rejtőzködés és a rettegés végeláthatatlan órái alatt, ezt az egyetlen, örök mondatot ismételték. Egy férfi úgy mentette meg a Supernova fesztiválon biztonsági őrként dolgozó, a támadásban megsebesült feleségét és még néhány embert, hogy a Smá szavait üvöltve cikázott végig autójával a terroristák golyózáporában. Nem egy hasonló történettel találkozunk, az emberek az igazi terror óráiban legmélyebb gyökerükhöz nyúltak vissza és az ősi szavakba kapaszkodva merítettek erőt a meneküléshez.
„A Smá volt az egyetlen fegyverünk”
– mondták sokan.
Amikor egy gyermek elkezd beszélni, két alapvető tórai mondatot tanítunk meg neki. Az egyik:
„Milyen szépek a sátraid, Jáákov, hajlékaid Izrael” (5Mózes 33:4), a másik pedig: „Halljad, Izrael, az Örökkévaló az Istenünk, az Örökkévaló egyetlen” (5Mózes 6:4).
Az évezredek során a Smá szavai mindenhová elkísérték a zsidókat, de minden korszakban egy picit más volt a jelentősége.
Amikor 3836 évvel ezelőtt Ávráhám színre lépett, az emberek bálványokat imádtak. Logikai elemzés útján Ávráhám arra a következtetésre jutott, hogy csak egyetlen Isten létezik. A Smá annak a kifejezése, hogy mi hiszünk abban, hogy csak egyetlen Teremtő Isten van a világon, ő mindennek a forrása, minden tőle függ és mindig velünk van. Hisszük, hogy bár Isten évezredekkel teremtette a világot, e teremtési folyamat soha nem szűnt meg, mivel az Örökkévaló minden pillanatban újrateremti a világot, és ha ez a teremtő akarat megszűnne, a világ visszasüllyedne a teremtés előtti nemlét állapotába. A Smá hitvallás, napi kétszeri felolvasása tórai parancsolat.
Noách Herz izraeli vadászpilótaként esett szír fogságba az 1973-as jom kipuri háborúban. A repülőből való kiugrás közben elveszítette egyik lábát. Később így emlékezett vissza a fogságban töltött nyolc hónapra: „Sosem fogom elfelejteni a következőt. Nagyon hideg volt, borzalmasan elfertőződtek a sebeim, és végtelenül kimerült voltam. Ránéztem az ajtóra és keservesen sírni kezdtem… Azt kiáltottam: Smá Jiszráel” – bár Herz akkoriban nem volt vallásos, tudta a Smá ima szavait és kapaszkodót jelentettek neki a reménytelenségben.
„Másnap reggel felébredtem és láttam, hogy nem haltam meg. Eldöntöttem, hogy fenntartom az optimizmusomat. Így teltek a napok egymás után, reménykedve, beszélgetésekkel.
Énekeltem magamnak, kiabáltam, fütyültem, és éreztem, hogy a lelkem szabad. Rab voltam, de a szellemem töretlen volt.”
Szabadulása után Herz a feleségével együtt szombattartó lett. A Smá nemcsak a nép számára , hanem az egyén szempontjából is különféle jelentésekkel bírhat.
Isten kegyelmes és szigorú bíró. A Smá hitvallása e két aspektust fogja egybe. Bár az emberi értelem számára felfoghatatlan, de a jót és a rosszat egyaránt Isten hozza a világba. Amikor a Smá mondása közben eltakarjuk a szemünket, e kettősséget zárjuk ki annak érdekében, hogy kijelenthessük Isten egységét.
Ros hásánától jom kipurig szombat kivételével minden nap elmondjuk az Ávinu Málkénu, Atyánk, Királyunk imát. „Atyánk, Királyunk, tedd meg azokért, akiket szent Nevedért gyilkoltak meg. Atyánk, Királyunk, tedd meg azokért, akiket egységedért mészároltak le.” A különbség óriási, mondta egyszer egy holokauszt-túlélő. „Amikor a nácik arra kényszerítették a zsidókat, hogy sírt ássanak maguknak, majd belelőtték őket, jobbról balra haladtak. Akik a jobb oldalon álltak, csak annyit tudtak mondani, hogy Smá Jiszráel Hásem. Ők csak a szent nevet tudták kimondani. De akik baloldalt álltak, elérték az echád – egy szót, kijelentve ezzel Isten egységét”.
Joni Áser, akinek feleségét és két gyermekét tartotta fogva a Hámász Gázában, a következőket mondta az Európa Parlamentben:
„A zsidó nép megnyeri ezt a háborút. Smá Jiszráel – az Örökkévaló egyetlen!”
Ez a cikk eredetileg a Zsido.com oldalán jelent meg.
